Ha igazán szerettek a Forgotten Battlest-tal játszani, mindenképpen olvassátok el Tobak Tibor: Pumák földön-égen című könyvét.
Nagyon király könyv, sajnos Tobak Cica (beceneve volt) már nincs köztünk (azt hiszem 1 v. 2 éve halt meg). Ebben nagyszerűen bevan mutatva milyen volt a Puma pilóták élete. Több pilótatársukkal együtt több évi börtönnre ítélték az 50-es évek elején (koncepciós perbe fogták). Mostanában (2003. szept. 10) helyezték végső nyugalomra egyik társát, Tóth Lajost (Drumi), posztumusz alezredes, a 25. vadászrepülő hadosztály egykori parancsnok-helyettese, 28 légigyőzelmes pilóta volt.(ha jól tudom a 298-as parcellában helyezték örök nyugalomra)
Ők mindnyájan megjárták a poklok-poklát, néha 5-6 géppel szálltak szembe a 100 gépes kötelékeknek.Nem volt egyszeri életük. A háború után mégrosszabb helyzetbe kerültek, nemkívánatos személynem minősültek.
Végezetűl egy mondat:
...A nép nevében jött el a fekete autó, a nép nevében szólt az ítélet, a nép nevében aláztak bennünket porig, a nép nevében tanítottak szenvedni, tűrni.
Nem kell kommentálni úgy gondolom!
A Pumák vezérmondata: Vezérünk a bátorság. Kísérönk a szerencse.
privateryan: azért kérdezem, mert az említett komplexum, több km hosszú, a belső magassága kicsit nagyobb mint a V2 rakéta hossza.
Egy ekkora létesítményt biztos kilehetne használni, valószínű még mindíg szígorúan lezárt katonai területnek minősülhet. Az amcsik tuti kipakolták annak idején.
