'A nagyvilágon ekívül nincsen számodra hely.áldjon,vagy verjes sors keze,itt élned,halnod kell.'

Tökéletesen igazad van Eric! csak sajnos a románok magukból indulnak ki... Ezért szoktak ledöbbeni rendesen

Na ez itt a gond!

Ha valakinek az átlagnál fontosabb a hazaszeretet, akkor miért törvényszerű, hogy nem igazít útba egy románt, miért következhet ebből, hogy utálja a románokat?
Ez furcsa nekem. Nem kellene, hogy így legyen...

"Dilisek ezek a rómaiak...!"

Jó dolog az, amit Morello kartács írt és követendő. Talán csak annyival egészíteném ki, hogy még jobb, ha olyanon segítesz, aki még angolul sem tud: pl egy románon. Nagyon meg tudnak többenni a románok, hogy látják a táskámon a piros-fehér-zöld szallagot, tudják, hogy nekem az átlagnál fontosabb a hazaszeretet és mégsem utálom őket, hanem szépen elvezetem őket oda, ahova maguktól nem sikerült eljutniuk.

De van egy - a káromkodás visszafogásával majdnem egyszintű - dolog: a szemetelés visszafogása. Az persze alap, hogy te ne szemetelj. De lehet még ilyen extrákkal rágyúrni, hogy ha szemetet látsz, akkor azt elviszed egy kukáig, vagy ha valami bunkó szemetel, akkor szólsz neki. Persze a ledurungolás nem túl hatásos, de lehet poénosan is: utána viszed, amit eldobott és szólsz neki, hogy ezt elvesztette meg ilyenek. Persze ez nem túl könnyű, mert a sok tapló még beléd is rug.

Ja és nem csak a külföldiekre lehet ám mosolyogni! Nekem baromi jól esik, ha rosszkedvű vagyok és valaki rámmosolyog a metrón. Úgyhogy igyekszem én is, csak ezzel is óvatosan kell bánni, mert ha vigyorogsz, mint a tejbetök, akkor hülyének néznek, vagy azt hiszik, hogy rajtuk röhögsz.