(1)
Agyam akár a telefonközpont
Csörgések hadai hangosan menetelnek,
Agysejteket kegyetlenül nem kímélnek.
A káosz vakon előbújik
Eddig nem látott sötét helyekről
És egy új hívás érkezik messziről:
Szerelem vagy szeretet?
Szeretni próbál, de a képzelet határa lecsökken,
Halott emberek hívásai elvésznek a sötétben.
Csak a szerelem marad,
De a vonal foglalt.
Az érzelmek vad összevisszasága
A messziségben elfonnyad.
S ami marad, nem más:
Üresség. A dolgozók hazamentek már,
És a telefonközpont csak ott áll,
Mintha soha senki nem járt volna arrafelé.
(2)
Egyetlen lakója az utolsó fehér egér
Néma hívásokban szakértő, szegény
Az unalom homályában szédeleg.
Az érzelmei rég eltűntek
Porban mászkál, porban járkál,
És feltekint a telefonokra:
Bárcsak én is feljuthatnék oda!
Hívásokat kezdeményezne
A lét értelmének ködébe kitörne,
És élvezné az értelmetlenség ízét
De amíg oda kiér:
Hosszú út vár rá, nagyon hosszú,
Olyan hosszú, mint amilyen
Mély a sötétben a fekete lyuk.
(saját versem, kéttagú együttesem egyik számának dalszövege)
Morning will come. Just pray you're there to see it.
