na, legalább ennyiben közös a sorsunk
de én egyáltalán nem kedvelem ezt a szitut.... és én tényleg nem nézném ki a barátnőmből, hogy képes lenne rá (pont emiatt a barátnőm, azért jöttünk össze, mert megbízunk egymásban, azt hiszem a bizalom az alapvető), de mégis félek ,és tényleg nem csak aggódok, hanem félek is. a csalódástól... mondjuk állandó "rettegésben" sem lehet élni , megpróbálok minden percet kihasználni vele és megadni neki amit csak lehet (és itt most a gyengébbek kedvéért megintcsak nem anyagiakra gondolok elsősorban)