Egy halom energia-lötyit öntöttem ifjonti szervezetembe, így még bírom a maratoni, több mint 24 órája tartó játszást. A szemem már kocsonyás, anyám sem ismer meg, mert folyamatosan csak azt motyogom magam elé, hogy Yes Sir, Alarm, Okey-dokey meg hasonlók. A haverok a kocsmában értetlenül állnak az események előtt-most először mondtam nemet egy sörözésre.
De kitartok! Hihetetlen ez a játék, nem tudok szabadulni tőle. Megpróbáltam pihenni, de nem megy, mert nem bírok aludni a kiváncsiságtól, folyamatosan a játék jár az eszembe. Ha befejeztem, nincs kizárva, hogy PC elvonó kúrára kell mennem
Új betegséget fognak rólam elnevezni: wotanicus commandosicus nemalvonicus.
Hihetetlen sokféle képpen lehet megcsinálni egy pályát. Folyamatosan találom a jobbnál-jobb cuccokat a pályán, minden idegrostom abba őrül bele, hogy megtaláljam a bonus pályához szükséges darabokat meg ilyenek.
Inkább már nem is írok, mert teljesen a játék bill. konfigjára jár a kezem.
Sir, yes Sir!
okey-dokey
Bad Sector: a fránya kémem még mindig nem képes tiszti egyenruhákat felvenni, kitart a bokorugrók szerkójánál.
Ja, és miért van a németeknek bazookájuk? miért nem inkább Panzerfaust, na mindegy
"Mortui solum finem belli viderunt"
