-nincs semmi története, csak mész előre
-nem szólhatsz bele a karaktered fejlődésébe, max. annyiban, hogy ha lövöldözöl, akkor főleg az ügyességed, ha varázsolgatsz, akkor az intelligenciád, ha meg közelharci fegyvereket használsz, akkor az erőd nő. Aztán nuku. Ez így kicsit kevés és primitív. Az ilyen stílusú játékok egyik fő vonzereje és élményadó része a karakterfejlesztés, beleértve a mind jobb és jobb felszerelési tárgyak és ritka varázstárgyak beszerzését is (lásd Diablo1 és 2)
-semmi skill nem volt, csak szimplán lőni, ütni, varázslatot lőni. Ez baromi is unalmas egy idő után.
-az ellenfelek is baromi unalmasak voltak, ráadásul a karakterek majdnem mindent maguktól csináltak. Az embernek csak annyi volt a dolga, hogy megmondja, hogy "ne azt üsd, vazze!, hanem ezt")
Nekem az egész borzalmasan repetitívnek tűnt, a grafikát és a zenét és a kiegyensúlyozott nehézséget leszámítva (6-os partival ugyanolyan laza volt, mint egyetlen karakterrel, ugyanis utóbbi esetben persze gyorsabban fejlődött a kari
) leszámítva egy ordináré szar volt az egész.
Emlékszem, az első 3-4 óra játék után el sem hittem, hogy micsoda fantasztikus játékot kreáltak a fejlesztők, majd kb. 10 órányi további játék után már a pokolba kívántam őket ezért a szarért. Addigra váltak unalmassá a harcok és a szinte nulla történet is akkorra fárasztott le teljesen.
Csak ezt nem értem, hogy hogyan adhattak erre egyesek ilyen 90% fölötti pontokat anno...
Endure. In enduring, grow strong.
