Háborús filmek és a valóság

no a hétvégén végre megnéztem a vaskeresztet.
vissza is kerestem Epameinondasz mit írt róla anno. teljesen igaza volt.
persze peckinpahnak könnyű volt moralizálgatni, megnéztem volna a jó távoli keleti front helyett a nyugati hadjáratot is akár...így tisztes távolból figyelhette a német-szovjet öldöklést, valószínűleg rokonszenvet is keltve steinerék (a német hadsereg) iránt.

Örvendetes, hogy kiadták DVD-n a Vaskereszt (r:Sam Peckinpah,1977) című művet.
Talán az első olyan nagyköltségvetésű film, mely csak a németek szemszögéből mutatja a 2.világháborús fronteseményeket. Középpontjában Stransky százados és Steiner őrmester konfliktusa áll.
A rendező szakít az ilyen típusú művek epikus, hömpölygő stílusával és a katonák mindennapjait ábrázolja (a történet döntően egy szakasz-védőkörletben játszódik a Krímben), több-kevesebb realitással.
Említésre méltó a harcjelenetek kiválósága. A katonák rohamát követő, ún. szubjektív kameramozgás, mániákus lassításjelenetek, a remek vágás, mely szándékosan zavarossá teszi a küzdelmet, borzalmak bemutatása, de ezeken senki nem csodálkozik, aki ismeri Peckinpah munkásságát. Nem feledhető viszont, hogy ez csupán egy akciófilm.
Mit kínál még e mű ?
Egy kis romantikus szálat, rendre felbukkanó (egyébként jogos) háborút bíráló megjegyzéseket és James Coburn (mint Steiner) westernfilmjeiből áthozott figuráját.
Peckinpah műve igazán egyedi (és naiv) alkotás, számomra a legtöbb élményt adó kommersz 2.világháborús film.

A Bertold Brecht idézetet nem tudom kihagyni.

Ne örüljetek a vesztének emberek.
Mert noha a világ megfojtotta a korcs dögöt,
a szuka amely szülte már megint tüzel.