the wreckage of humanity has been strewn across the land
and now the hour of desperation is at hand
we the maggots feed off the dead
seeking solace in a bed of broken glass
we bleed infected water
beneath bright skins of polished steel
through empty, yearning, starved and frustrated hearts
which long for risk and reason
this is a standard and sterile half-life to lead
empty facades conceal slow decay
within these new dark ages which breed discontent
to give up all hope to see the dawn
reveals a victims face beneath the veneer
struggling to show that it's been wronged
led astray by the myths of the father
with acient wounds often ignored
fighting for scraps from the table
while slowly we rot on the floor
struggling for balance amid these unholy lies
reflecting terror and chaos
we are born into suffering
with constructs, icons, idols and eyes
which manifest and forecast our fear of our own demise
but on the eve of the apocalypse
you can burn these words into my flesh:
"we are the tortured and insane disillusioned and mundane
unknown and unnamed desperate and enslaved
and we want something more"
---
Szimbiózis
Egyszer épp az irigyszínű villamosra vártam,
azt hittem, hogy képzelődöm, s gyökeret vert lábam.
Angyal jött, és zsebében, mint túlélési esély,
ott lapult egy tízezres, a folyó havi segély.
Beesett arc, remegő kéz, ütött-kopott szárnyak,
fényeveszett glóriáján rozsdavörös árnyak.
Megkínáltam, hisz volt nálam vagy másfél kilo körte,
és elmondta, hogy mi volt az, mi ennyire megtörte.
Tíz évig jó állása volt egy kötéltáncos mellett,
a cirkuszi fizetésből nyaralni is tellett.
Őrangyal volt, hogy bizonyítsa, a habszárnyai között
olvasható security feliratra bökött.
Azt hitte, hogy munkájából nyugdíjig jól megél,
de köbeszólt a láthatatlan biztosítókötél.
Nincs állása, se lakása, romokban a lelke,
Mennyországban maradt csak egy koporsónyi telke.
Hiányától a cirkuszi közhangulat rémes,
depressziós lett a bohóc, Leó közveszélyes.
Megszántam, és befogadtam, szerződést is írtunk,
megittunk sok gyerekpezsgőt, nevettünk, majd sírtunk.
Nálam lakhat, és cserében engem őriz folyton,
hatékonyabb s értelmesebb, mint egy rendőrkordon.
Irigyel már a város, s a nagy varázsló, Óz is,
Szokatlan, de jól működik ez a szimbiózis.
...non mollare mai...
