Azthittem, hogy az emberi igénytelenségnek is vannak határai, de tévedtem..
Szépen 30-40el haladunk az úton, hazafele melóból egy rohadt teherautó mögött, mögöttem egy Fiat benne az átlag pár: zseléshajú napszemüveges májergyerek, aki a kézifék fölé hajolva tudja csak vezetni az autóját, melette aranyos kis szőkéshajú barátnő. Sajna előzni nem tudtam, ezért szüttyögés. Egyszercsak látom, hogy egy banánhéj repül ki az ablakon mögöttem. A csaj egy nylonszatyorosból szedegette ki a cuccokat és dobálta kifelé az ablakon. A srác meg csak beszélt a csajhoz és egy két dolgot még kiszedegetett a zsebéből. Szal röpka pár másodperc alatt kirepült az ablakon: banánhéj, cigisdoboz, 2-3 műanyag üveg, zsebkendő, lassításnál a hamutartó is ki lett ürítve.. aztán 1,5 perc múlva lekanyarodtak egy benzinkúthoz. Ott nem lehetett volna megszabadulni ettől..
Szal hiába költenek akármennyit is a környezetvédelemre, ha az ilyen tapló szarházi emberek tönkretesznek mindent. Az embereken kellene változtatni, kőkemény büntetésekkel és közmunkával.
..vagy nekem kellett volna megállni és felpofozni a gyereket.. bár nem hiszem, hogy az én csajom örült volna neki, ugyanis vele jöttem haza BP.-ről.
"Volt itt valami iromány, de meguntam.."-ot is meguntam..
