Amennyire rühellem a patkányokat, annyira szeretem a rólult készük filmeket. Más állatfaj nem képes belõlem olyan mértékû undort kiváltani, mint ezek az alattomos, ocsmány dögök (mondjuk a pókok is randák, de azokat egy újsággal ki lehet lapítani, legalábbis a többségüket). De ha megjelenik egy film, melyben néhány gusztustalan, méretes rágcsáló embereket támad meg, azt tutira megnézem. Ez feltehetõen valamiféle perverzió a részmerõl, de nem hiszem, hogy ezért bárki is megkritizálhatna, pláne egy Harvester olvasó nem.
A meglepõen színvonalas Willard után most egy húsz évvel ezelõtti produkcióba volt szerencsém belebotlani, amely a Night of Terror (al)címet kapta. Ezen ízig-vérig olasz alkotás rendezõje az a Bruno Mattei, aki a Red Hot Zorro címû erotikus kalandfilmjével "robbant be" a köztudatba 1972-ben és amely alkotás kõkemény 1.1 pontot kapott az Amerikai MoziAdatbázis honlapján (igaz, csak hatan szavaztak rá). De az õ munkája a világhûrõ RoboWar is (2.2 pont), ami egy szánalmas Predátor utánzat 1988-ból, vagy a Jaws 5 - Cruel Jaws (3.2 pont - javuló tendencia!), ami tudtommal nálunk is "hatalmas" sikert aratott az itteni videótékákban. Persze igazságtalan lennék, ha nem szólnék a Zombie 3-ról, ami hivatalosan ugyan Lucio Fulci horrorguru mûve, valójában azonban csupán negyed órát köszönhetünk a Mesternek e filmbõl, az érdem nagyobbik része bizony Mattei úré. Na ez a film például egy kifejezetten hangulatos horror - akárcsak témánk tárgya, a Night of Terror, amirõl most már illene pár szót szólni.
-[ A történet ]-
Képzeljünk el egy olyan világot, ahol nincs se telefon, se igazságszolgáltatás, se semmi, mindez kb. 200 évvel azután, hogy valakik "véletlenül" nukleáris bombákkal kiirtották a föld majd' teljes lakosságát. A túlélõk egy része kis csoportokba verõdbe próbál életben maradni, vannak viszont, akik súlyos mutációk következtében a föld alá kényszerültek. Filmünk hõsei (akik természetesen az elõbbi csoporthoz tartoznak) egy lepusztult sivatagos terepen motorozgatnak (ja, hogy ez Manhattan volna?), mikor a semmi közepén rátalálnak egy teljesen elhagyatott épületre, ahol aztán van kaja, ivóvíz és néhány elég csúnyán megcsócsált emberi hulla is. Barátaink eleinte jól is érzik magukat, de miután elárasztják a patkányok az egész házat, az otttartózkodás rémálommá válik. Az egyik szépen sminkelt hölgyeménynek a száján át mászik ki egy ocsmány patkány, miután az a nõ hasán keresztül berágta magát, de nem járnak sokkal jobban a többiek sem. Ketten nagy nehezen kihúzzák a film végéig, akkor azonban megjelennek a föld alatti emberek, akikrõl kiderül, hogy a mutációnak köszönhetõen már nem is emberek, hanem egészen mások...
-[ Gondolatok ]-
Számomra nem teljesen világos, hogy ezt a hangulatos kis apokalipszis-horrort miért húzzák le majd' minden kritikában, mert bár kétségtelenül nem ûbereli pl. Spielberg Cápáját (mondjuk nem is annyi pénzbõl készítették), eurotrash viszonylatban szerintem nagyonis megállja a helyét. Egy állatos horror ötvözése a Mad Max féle hangulati és képi elemekkel egyáltalán nem volt rossz ötlet, ráadásul a nukleáris katasztrófa következtében túlszaporodott patkányok történet még eléggé hihetõ is. A sztori egyébként nem egy nagy szám, de egy ilyen mûfajú filmnél nem is várja el senki a hatalmas csavarokat, noha a befejezés igen "kellemes" kis meglepetést tartogat hõseink - illetve a nézõk - számára, ami részben kárpótol minket az idõnként elõ-elõ forduló üresjáratokért.
Azok számára, akik szeretik az 'óccsó' állatos horrorokat, de leginkább a patkányos filmeket, egyszeri megnézésre mindenképpen ajánlott darab.
ezt találtam róla ezen az oldalon
horrorfilmek/Rats - Night of Terror
de azt is láttam hogy nem jelent meg...
“If you want something you've never had You must be willing to do something you've never done.”
