Fóbiák, iszonyok

Gebasz: nem tudod mit hagysz ki. Sosem úsztál még tengerben? Nem lovagoltál hullámot? Nem hajóztál/eveztél/Balatonátúsztál?

Amúgy a rohadt nagy tér engem ikább megnyugtat. Nincs kistér (klausztro) fóbiáb, de a nagy terek, a hegyek, a havasok, a kopár oriás sziklák és csúcsok, a vadvizek és a levegő (ernyőzés) megnyugtatnak, mint állat.

"A bölcselet csupán költészete azoknak, mikről még nincsen fogalmunk" M.I.

Én ezekkel büszkélkedhetek:

Tériszony

De nekem a tér iszony inkább a szó szoros értelmében és nem csak a magasságtól félek (attól is rendesen), hanem a nagy terektől. Abszolút nekem akkor volt mikor egyszer Csopakon este a kilátóban hanyatfekve néztem a csillagos eget. A szél meg picit hintáztatta a kilátót.

Éreztétek már, mintha elkezdene lejteni az erkély és szinte vonz a mélység? Én igen. Yikes!


Bogáriszony

Utálom őket. Főleg a pókokat és a lepkéket. Néha álmodok pókokkal és akkor ott egyszerűen megbénulok tőlük. Egy ronda molylepke ("ly" vagy "j"?) pedig ha rámszáll meghalok.

Körül vett titeket már annyi cserebogár, hogy akárhova léptetek csak recseget a cipőtök alatt. Engem igen. Yikes!

Víziszony.

Nem tudok úszni, de nem is fogok odáig eljutni, hogy megtanuljak. Egyszerűen, ha nem ér le a lábam bepánikolok.

Fuldokoltatok már tehetetlenül? Én igen. Yikes!

És még a bizonytalanságtól is félek

Plusz ez nem teljesen fóbia, de ha valaki a közelemben csámcsog én egyszerűen megőrülök, és most a szó legszorosabb értelmében mondom.