Az aluljáróba én, be nem teszem lábamat!
Mert odalent én megfulladok, büdösek a fiatalok
Érzékeny orrom nem bírja ki fertelmes szagotok.
Szemem könnybe lábad, rögtön amint megérzem
Miért kell itt feszíteni, ezt soha meg nem értem.
refr:
Lehányt fekete pólók, és teleizzadt bőrbakancsok
Kinézetetek nem zavar, csak a szagotoktól tartok!
Teleaggatva jelszavakkal, horogkeresztek áthúzva
Pénzt kéregettek tőlem, zöld bűzfelhőben úszva.
Sem italra, sem mosakodásra nem akarok adni nektek,
Szörnyű szagotokból kifolyólag irritál jelenlétetek.
Megsárgult fogatok mögül ömlik felém a mérges gáz
Öklendezik ruhátokon Sid Vicius és a tarajos csontváz.
Hazug az összes honatya: akasszuk fel mindet!
Meddig tűrjük még, hogy kábítsanak minket?
Lépjünk ki az únióból, országunkat eladják,
Nyugatiak trágyás farát szép tisztára kinyalják.
Szónokolnak a magasból, az ostobák elhiszik,
Búzát sepernek a padlásról, azután meg elviszik.
Tisztességes elnök úr, ígér bokrot, fűt és fát,
Szavaiból tett sosem lesz: a torkát vágjuk át!
Szaros kis országom; egy elfeledett disznóól,
Megfulladsz már hamarosan a benned lakó disznóktól.
A düledező tető alól ripacskodó röfögés száll
A tízmillió ól-lakó a moslékjára vár.
Jól elélnek, hízogatnak, nincs hiányuk zsírban:
A saját végtermékükbe dagonyáznak vígan.
Legyek telepednek rájuk, de őket nem zavarja,
Csak röfög megállás nélkül a sok buta marha.
Izgatottan sorba állnak a kopottas vályú előtt
És mint a mannát, úgy eszik, az undorító fertőt.
Jól lakottan hátradőlnek, és semmire sem gondolnak,
Így állítva örök szobrot az elfeledett disznóólnak.
hehhe, remélem mindenki érti őket!
"Kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák!"
