A MÁTRIX TRILÓGIA

Kár volt ezt berakni.... Szóismétlések, kidogozatlan mondatok... Sorry.

Forradalom most! Terjeszd a Tudást és légy nyitott! Készülj fel a Z napra! A változás közeleg…

Menczel koma, elkezdtem kőbe vésni - - az egyik matrix szösszenetemet, amelyet bőven követni fog még több is, ez sem lesz egy rövid cucc. Íme egy kis kóstoló:

(ez persze még csak egy vázlat)


Cypher szerint a valóság

A Matrix sorozat első filmjének egyik negatív hőse volt Cypher, a magasztos eszmékből kiábrándult forradalmár, aki számára a valóság megtapasztalása az illúziók világába csalogatta vissza a férfit. Ez persze így igen sommás kijelentés, hiszen mint a Matrixban minden, ez sem annyira egyértelmű, ahogyan azt első olvasatra hinnénk.
Cypher, a lélektelen áruló, aki megcsömörlött a valóságos világtól, annak minden borzalmával, nyomorával, kilátástalanságával együtt? A kérdés az – és mindig ez marad a legfőbb kérdés… -, hogy vajon mi a valóság, mihez viszonyíthatjuk az általunk igazi világegyetemnek gondolt teret és időt, a létezésünk múlti dimenzióját. Nehéz kérdés. A valóságot elvileg és gyakorlatilag nincs mihez viszonyítanunk, hiszen az mindent magában foglal, megalkotva a végtelen világegyetemet, az univerzális teret, a legkisebb, szubatomi részecskét is beleértve. Innentől kezdve a mi valóságunk részeként kell kezelnünk egy mesterségesen teremetett VR-világot, hiszen maga a technika, a VR-be csatlakozott, de egyébként hús-vér emberek, állatok, növények természetszerűen a valóság részei. Már csak az a kérdés, hogy a gépek által létrehozott és szintén a gépek által szintetizált mesterséges univerzum mennyire kaphat szerepet a hagyományos értelemben vett valóságban. Az igazi világ – ha van ilyen egyáltalán – alkotóelemei, a legkisebbtől a legnagyobbig törvényszerűen hatással vannak arra az összességre, amelyet mi univerzumnak nevezünk. Kölcsönhatásba léphet e a VR ezzel a valósággal? Az első reakciónk erre a kérdésre biztosan az lehet, hogy „természetesen erről szó sem lehet”, de gondoljuk át ezt a talán kissé abszurdnak tűnő felvetést egy kissé jobban. A VR-ben digitális önképünk materializálódik, de az elektromos impulzusokból megalkotott világegyetemben a teljes egyéniségünkkel utazunk, így a magunk valóságában fogunk részt venni az elménk által mesterségesként feldolgozott realitásban. Személyiségünk mintegy átteleportálódik egy párhuzamos világegyetembe, de megtartja leglényegesebb jellemzőit, habár kétségtelen, hogy egy merőben más környezetbe kerülve működésbe lépnek bizonyos gondolkodásbéli, felfogásunkat erősen befolyásoló pszichológiai változók, amelyek óhatatlanul módosítják mind az énképünket, és ezzel együtt a várható reakcióinkat, így azt a még mindig megfoghatatlan, szinte misztikus – valójában interakciókból és kémiai folyamatokból összeállt vegyületet – dolgot, amelyet léleknek nevezünk.

Forradalom most! Terjeszd a Tudást és légy nyitott! Készülj fel a Z napra! A változás közeleg…