Star Trek: Starfleet Command Volume II: Empires at War

Az Interplay-t láthatóan nem zavarja, hogy a Star Trek univerzumnak csak egy kis részének, az eredeti sorozatnak (TOS) és az első hat mozifilmnek a felhasználási jogát birtokolja. Ezeknek a kidolgozottsága meg sem közelíti a későbbi sorozatokét, de az Interplay jól kihasználja az ebben rejlő lehetőségeket, sorra adja ki az ilyen témájú játékokat. Kisebb hiányosságok ugyan mindegyiknél voltak, de a játék lényegére, az alapötletre és a kidolgozottságra eddig egyszer sem lehetett panasz. Jelentek már meg szimulátorok, mint a Starfleet Academy, vagy a folyatása a Klingon Academy, stratégiai programok, mint a New Worlds, és persze ott volt a Starfleet Command. Ez utóbbi hivatalosan egy külső nézetű, valós idejű 3D űrstratégia, de számos szimulátor elemet is tartalmazott. Ez az egyedi keverék egy kiváló játékot takart, ami addig soha nem látott módon valósította meg a Star Trekre annyira jellemző hatalmas hajók közötti összecsapásokat. Ezeknél az összecsapásoknál lényegesen többről volt szó, mint néhány fegyver elsütéséről, a rengeteg eltérő tulajdonságú fegyver mellett a hajó összes rendszere (pajzsok, hajtóművek, generátorok, szenzorok, űrkompok, vonósugarak, transzporterek, stb.) fontos, és szinte mindegyiket felhasználhattuk a harcokban is.

A nemrég megjelent Starfleet Command Volume II - Empires at War ugyanezt a stílust viszi tovább, tovább finomítva azt. Alaposabban megnézve inkább kiegészítő lemez, mint folyatás, de elegendő újdonságot tartalmaz, hogy érdemes legyen kipróbálni. A történet nem sokkal az első rész után játszódik. Egy új ellenség jelent meg a színen, az Interstellar Concordium (ISC), egy nagyon fejlett birodalom, akinek csak egyetlen célja van, a galaktikus béke megteremtése. Persze a galaktikus békéről nem pontosan azok az elképzeléseik, mint a többi népek, de ez nem különösebben zavarja őket és rövid időn belül mindenkivel háborúban állnak. Egy elég agresszív, szomszédait előszeretettel fosztogató birodalom, a Mirak Star Leage is ebben a részben mutatkozik be, de ők közel sem jelent akkor veszélyt, mint az Intestellar Concordium. Az újakkal együtt tehát már nyolc, eltérő tulajdonságú birodalom színeiben indulhatunk a galaxis feletti uralomért.

Az első rész óta történt némi változás a birodalmak fegyverzetét illetően. Előtérbe kerültek a vadászok és a vadászoknál valamivel nagyobb, erősebb fegyverzetű és pajzsokkal is felszerelt járőrhajók. Korábban csak egyetlen nép a hydranok használtak vadászokat, de mostanra mindegyik nép kibővítette velük és a megfelelő hordozókkal a flottáját. A nyolc birodalom egyéni, eltérő filozófiát alkalmazva szereli fel a hajóit, így nyolc teljesen eltérő tulajdonságú flottát irányíthatunk.

Föderáció - nagyon jól kiegyensúlyozott hajóik vannak, közepes fegyverekkel, közepes manőverező képességgel, megbízható belső rendszerekkel és szenzorokkal, gyorsan töltődő pajzsokkal és elég jó sérülésbírással. Nincs csak rájuk jellemző speciális fegyverrendszerük, de amijük van azt nagyon jól használják. Újdonság az előző részhez képest a vadászok és hordozók használata.
Gorn - hajóik fegyverzete az egyik legerősebb a galaxisban és a pajzsaik is nagyon erősek, cserébe a manőverező képességük messze a legrosszabb. Járőrhajókat használnak és nekik sincs csak rájuk jellemző, speciális fegyverrendszerük.
Hydran - elsősorban közelharcra specializálódtak, de vannak távolsági támogató hajótípusaik is. Nagyon jó a sérülésbírásuk és a legtöbb hajójuk hordoz vadászokat is. Speciális fegyverük a fusion beam és a hellbore cannon.
ISC - nagyon fejlett hajóik vannak, erős fegyverekkel és pajzsokkal, a szokásosnál valamivel alacsonyabb sebességgel. A leggyengébb pontjuk a hátsó részük de azért ott sem védtelenek. Speciális fegyverük a plasmatic pulsar device. Hordozóik és vadászaik is vannak
Klingon - a galaxis legjobban manőverező hajói a klingon flottában vannak, és ezt a képességet az álcázóval kombinálva nagyon veszélyesek tudnak lenni. A támadásra specializálódtak, ezért fegyvereik erősek, de pajzsaik és belső rendszereik gyengék. Nincs csak rájuk jellemző speciális fegyverrendszerük
Lyran - hajóik nagyon fejlettek, speciális fegyverük az expanding sphere generator, ami közelharcra és védelemre egyaránt jól használható. Előszeretettel használják a járőrhajóikat.
Mirak - elég gyengén manővereznek, de ezt a hátrányt könnyen kompenzálják erős pajzsaikkal és a hajóikon lévő rengeteg rakétával. Vadászokat használnak, akiket a változatosság kedvéért ugyancsak rakétákkal szerelnek fel.
Romulan - hajóik álcázottak és a plazma torpedóik nagyon veszélyesek. Sebességük és fegyverzetük változó, de elég jól manővereznek. Belső rendszereik gyengébbek, de a pajzsaik nagyon erősek.

A játék felépítése nem változott, egyjátékos módban választhatunk hadjárat és skirmish mód között. Ez utóbbi könnyen és gyorsan beállítható, és bármilyen összecsapást kipróbálhatunk vele. Az igazán érdekes inkább a hadjárat, amiből birodalmanként legalább egy, néha kettő is választható, más-más ellenséggel - az ISC például az összes többi nép ellen lép be a szorítóba. Három nehézségi szint és három korszak választható, ez utóbbi a hajók felszereltségét határozza meg. A nehézségi szinttel ajánlott vigyázni, mert már a legkönnyebb fokozaton is meg tud izzasztani az MI. Az előző részhez hasonlóan egy kis hajó kapitányaként kezdünk, a választott birodalom központjánál. Itt kevesebb a probléma, a komolyabb ellenségekkel inkább a peremvidékeken futunk össze. Indításkor csak a kiindulási feltételeket határozzuk meg, a továbbiakat már a DynaverseII intézi. A DynaverseII a SFC2 továbbfejlesztett küldetésgenerátora. Minden birodalom egy bizonyos területtel kezd, és a gazdasági ereje ennek a területnek a méretétől függ. A térkép szektorkora (hatszögekre) lett felosztva, amik között szabadon mozoghatunk A legtöbb szektorban van valamilyen teljesítendő küldetés, amit vagy elfogadunk, vagy nem. Mivel a hajókat csak olyan szektorokban lehet javítani és feltölteni, ahol saját űrbázis, vagy bolygó van, ezért ezek nagyon fontosak a játék szempontjából. A hadjárat közben folyamatosan kapjuk az aktuális híreket a birodalmak gazdasági állásáról, a diplomáciai kapcsolatokról, a fontosabb támadásokról és harcokról, stb. amiket érdemes figyelemmel kísérni. A küldetéseket vállalva és teljesítve presztízspontokat kapunk, amikből javíthatjuk a sérüléseket, feltölthetjük a fegyvereket és új hajókat vehetünk. Az előző részben ezeket a pontokat tapasztaltabb legénység vásárlására is felhasználhattuk, és a saját tisztjeink is fejlődtek. Ez a lehetőség valamilyen okból teljesen kimaradt a második részből, itt egyáltalán nem kell foglalkozni a legénységgel, ami szerintem visszalépés. A küldetések többsége választható, bár a kínálat nem túl nagy, de azért változatosak, az őrjárattól a felderítésen és a konvojkíséreten át egy bázis megvédéséig elég sokféle lehet. Nem jelentenek különösebb intellektuális kihívást, a hangsúly a harcon van. Van 80-nál is több előre elkészített, kötelező küldetés is, amiket el kell vállalnunk. Ezeket a program véletlenszerűen osztja szét a szektorok között, és megtagadva őket a presztízspontjaink bánják. Az egyikben pl. egy diplomatát kell leszállítanunk egy béketárgyalásra, a másikban egy fertőzött bolygóhoz kell eljuttatnunk a gyógyszereket egy aknamezőn keresztül, stb. Ezek a küldetések sokkal érdekesebbek, de a harc itt is csak ritkán marad el.

A játékmenet szempontjából kevésbé látványos, de fontos újítások jelentek meg. Az új hajók és fegyverrendszerek (pl. plasmatic pulsar device, rakéták elleni védelmi rendszer, hátrafelé tüzelő pontvédelmi plazmatorpedók) kötelező elemei egy kiegészítőnek, bár az az igazság, hogy az új hajók azért nem jelentenek újabb típusokat, inkább a régiek eltérően felfegyverzett és felszerelt változatait. A készítők külön kihangsúlyozták, hogy milyen sokat javítottak a mesterséges intelligencián, de ezen a téren nem nagyon vettem észre változást. Az MI már az első részben is veszélyes volt, logikusan manőverezett, és kihasználta a lehetőségeit, pl. egy gyengébb pajzsot, és ez most sincs másként. Az új oktatóküldetések még mindig csak az alap funkciókat ismertetik, nem térnek ki pl. a többi birodalom elleni speciális taktikákra. Szerencsére ezen a területen bőségesen kárpótol a kézikönyv, ami részletesen ismerteti az összes birodalom erősségeit, és a többi nép elleni leghasznosabb taktikákat. Saját hajónk mellett még három másikat is vehetünk, de ezek is saját költségünkön, nekünk kell felszerelnünk és javítanunk. Eddig is megvolt a lehetőségünk, hogy az ellenséges hajókat elfoglaljuk, de ezeket most már fel is használhatjuk. Ezzel a módszerrel maximum három ellenséges hajóval bővíthetjük a flottánkat. Igaz, hogy ezekről a csata után le kell mondanunk, de addig még nagyon jól jönnek. Mivel az előző részben elég nehézkes volt a többi hajó irányítása, a készítők átdolgozták a flottairányító panelt, a gyakrabban használt funkciók, mint pl. a formációk a képernyő szélén külön ikonokat kaptak. Módosították az energia elosztását vezérlő panelt is, ahol már a rendszerek fontossági sorrendjét is beállíthatunk, ami nagyon jól jön, mivel a termelt energia soha nem elég. A módosítások ellenére megmaradtak az előző rész egyik legidegesítőbb hibája, a népenként eltérő grafikájú interfészek. Az ötlet nem rossz, de sokszor láthatóan a grafika győzött a használhatóság felett, és egy-egy gomb funkciója nem mindig egyértelmű, főleg az idegen nyelvű feliratok miatt.

A grafikai motor a régi, de átesett némi kozmetikázáson. Olyan újdonságok jelentek meg, mint a sérülés hatására aktiválódó textúrák, a színes, dinamikus fények (pl. napfény, robbanások fénye), a fényességet szabályozó textúrák a hajókon és bolygókon, stb. A sérülések realisztikusabbak és még látványosabbak lettek. Új hajókkal, űrbázisokkal és más űrobjektumokkal bővült a kínálat, és a különböző textúráknak köszönhetően a száz körüli modellt ezernél is több formában láthatjuk viszont. A játéktér megmaradt kétdimenziós, de növelték a kamera mozgásszabadságát. Most már szabadon foroghatunk és szinte minden lehetséges szemszögből megcsodálhatunk mindent. A játékban szokás szerint nincsenek összekötő animációk, csak az induláskor látható intro, ami viszont gyönyörű és tökéletes a megfelelő hangulat megteremtéséhez.

A SFC2 hangjairól mindazt el lehet mondani, amit a Star Trek játékok többségéről, pont olyan, mint a sorozatban, az új hangok pedig tökéletesen illeszkednek az eredetiekhez. A zenéről ugyanez elmondható, nagyon jól illeszkedik a játékhoz és az eseményekhez. A beszéd érthető és tiszta, a színészek érezhetően értik a dolgukat. Egyetlen ismerős nevet találtam csak a színészek listáján, George Takei néha feltűnik Sulu szerepében, rögtön az introban is.

A Starfleet Command 2 méltó folytatása az egyik legjobb, és legösszetettebb űrhajó szimulátornak. Több igaz újdonságot tartalmaz (új fegyverek, új hajórendszerek, új hajók, két új birodalom, új hadjáratok, új küldetések) és sokat javítottak a grafikai motoron is, amitől a játék még látványosabb lett, a sebesség érezhető csökkenése nélkül. A folytatás az előző résszel kapcsolatban felmerült hiányosságok többségét is kiküszöbölte, de azért még mindig maradt pár dolog, amin nem ártott volna változtatni, pl. még mindig nem lehet speciális alrendszerekre célozni, a interfész több népnél is a használhatóság határait súrolja, stb. Az egyszemélyes és a többszemélyes játékmód újabb beállítási lehetőségekkel bővült, és akinek ez még mindig nem elég, az a mellékelt editorral saját küldetéseket is gyárthat.

Az szinte biztos, hogy a SFC2 nem fog új rajongókat szerezni a Star Trek univerzumnak, és nem ajánlom olyanoknak sem, akik még csak most ismerkednek a stílussal. Azoknak viszont érdemes kipróbálni, akik ismerik és kedvelik az univerzumot, szeretik a kihívásokat, és esetleg az első részt is ismerik.