1988-at írtunk, amikor először hallhattuk ezt a nevet: Pool of Radiance. Abban az időben a szerepjátékokról a "nagy előd", a Bard’s Tale jutott a játékosok eszébe. Akárhogy is volt, engem személy szerint nem igazán izgattak az AD&D-k vagy úgy általánosságban az RPG játékok. Ez így volt még akkor is, hogyha a PoR volt az első ebből. Nem nagyon értettem a szabályokat, csak azt láttam, hogy ha valami akció van akkor minden leáll és valami hülye szabály szerint kell sakklépésekben, sorrendben harcolni, a rengeteg angol szövegről nem is szólva. Azért természetesen megnéztem, de túl bonyolultnak tartottam. Egy év sem, telt el, 1989-re kijött a "folytatás" a Curse of the Azure Bonds, majd Secret of the Silver Blade és a többi SSI játék. Először az 1990-ben megjelent Dragon Wars volt az, amire felkaptam a fejem, nem ok nélkül: ez volt az első látványos szerepjáték C64-en, mely annyira megtetszett, hogy visszamenőleg elővettem a régi lemezeimen az elődöket. Így volt ez a Pool of Radiance-el is.
13 év telt el azóta. Hadd ne mondjam mennyi minden változott. Nagy lelkesedéssel hallottam 2000-ben, hogy az SSI, azaz egész pontosan ezúttal a Stormfront Studios fejlesztőcsapat folytatja a Pool of Radiance játékot. Kicsit megkésve, de folytatják, még akkor is, ha az óriási konkurencia mellett egy régi, nagy múltú cég- és játéknév még nem minden.
Az új rész pontosan ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. A történet szerint valami szörnyűséges dolog felélesztette a Poolt és a tömény gonosz kiszökött belőle, maga után pusztítást hagyván. Ez mind szép, de mi az a Myth Drannor? Ez a neve annak a városnak, ahol a játék nagy része játszódni fog. Mégpedig Elminster (jó varázsló) lerombolt elf városáé a "szokásos" Forgotten Realms világban. Innét indulunk el kalandozásainkra, mely célja egy misztikus gonosz kultusz felkutatása és megsemmisítése, mely a város elpusztításáért felelős. Ha ezt megállítjuk, visszaköltözik a béke Myth Drannorba és a környező földekre, településekre.
Persze ez nem túl eredeti történet, de talán nem is ez a lényeg, hisz mit ér a jó történet, ha a játék megvalósítása nem túl meggyőző? Nos, ahogy egy szerepjáték kezdődni szokott úgy kezdődik a PoR is: 4 embert kreálhatunk magunknak az elinduláshoz, vagy akár választhatunk a gép által felajánlottakból is. Amúgy útjaink során szövetségesekre tehetünk szert, akik akár csatlakoznak is hozzánk (maximum +2 embernek van még hely, így összesen hatan lehetünk). Sajnos elég kevéske a választható kasztok/fajok száma, melyből főleg a "keverékek" vagy a „különlegesek” hiányoznak. Viszont van itt egy jó dolog: a játék alatt szintlépéskor (max. 16. szint) lehetőségünk lesz "keverni" képességeinket (pl. papból harcos-pap stb.). Ezek után elindul a játék, megnyílik a "pool" és hamarosan egy tök idegen helyen találjuk magunkat, ahol pár ork rendezett épp (ember)lakomát. Ezen a szinten az egyetlen dolgunk, hogy lejussunk a katakombákba (észak-keleten), ahová természetesen nem egyenes út vezet. A két kulcsfigura (varázslók) a híd nyugati lábánál lévő lakásban találhatóak (ahol villog a talaj), de hogy hozzájuk bejussunk ahhoz előbb... Na jó, egy ismertető nem erről szól, mindenki jöjjön rá magától.
Hogy milyen a játék maga? Akkor most jöjjön a "véleményem szerint" rovat. Mindenek előtt szeretném elmondani, hogy én nem tartom túl jó ötletnek, hogy nem lehet váltani a szigorú turn-based-mód és a szabadabb realtime-mód között (amire pl. lehetőség volt a BG-ben). Magyarán ha harc van, akkor az nem folyamatosan, hanem lépésről-lépésre megy, ami nem mindenkinek fog tetszeni, ebben biztos vagyok (és ezen szerintem ez sem fog változtatni, hogy ez az első harmadik kiadású D&D szabályokat használó játék). Valahogy így kevésbé pörgős az egész, és ez nyilván sok ember kedvét veszi majd el (főleg azokét akik csak a realtime-ot ismerték). Egy-egy csata akár 10-20 percig is eltarthat ezzel a módszerrel, ami a Diablohoz szokott játékosoknak elrettentően hangozhat.
A játék szereplői – ellentétben pl. a Baldur’s Gate-tel – nem előre megrajzolt figurák, hanem 3D-s animált alakok annak minden pozitív és negatív tulajdonságaival. Azaz a grafika nem annyira szép, viszont a mozgás realisztikus és aprólékos. Sajnos ez a játékban elég érhetetlen okokból nem valósult meg mindenütt, sőt, egyes helyeken kifejezetten "leprimitívülnek" a szereplők mozgásai annyira, hogy szinte már fájó. A BG előre megrajzolt figurái olyan aprólékosan voltak fázisról fázisra megrajzolva, hogy nagy különbséget mozgás szempontjából aligha veszünk észre. Grafika szempontjából viszont annál inkább.
Itt kell megjegyeznem, hogy nagyon hiányoltam azt a kis pluszt, ami az előbb említett játékban a karakterek egymás közötti kommunikációjában volt főleg megragadható. Azaz a beszéd, az egymás közti civakodás, dicsérgetések, mesék és választható dialógok egyvelege. Semmi váratlan "belső" esemény, semmi egymás közti kommunikáció, egyszóval: nem sok közük van egymáshoz a csapatunk szereplőinek sajnos. Persze-persze kicsi dolgok ezek, de mennyit tudnak dobni egy játékon! Hát itt nem dobtak semmit, mivel is nincsenek ilyenek. A hátterek viszont tényleg szépek, BG színvonalúak, kár, hogy az időjárás nem túl változatos.
Ami pedig a játék menetét illeti: főleg a játék elején a történet lineáris, aztán ez megváltozik szerencsére, azaz a cél teljesítéséhez nem csak egy út kínálkozik. Sőt! Állítólag vannak helyszínek a játékban amik minden újrakezdésnél változnak (ez szerintem a kimentett játékállásokra nem vonatkozik, de igazából nem volt alkalmam kipróbálni a tesztelési idő rövidsége miatt). Jó ötlet, akár csak az a több mint 100 régi-új varázslat melyek maximum 8. szintűek lehetnek. Amúgy ez utóbbiak elég látványosra sikerültek. De ami a hangot/zenét illeti. Nos, arra jobb nem is vesztegetni a szót. Borzalom. A gyenge átvezető képekről és közepes intrókról nem is beszélve.
Ha már a negatívumokra terelődött a szó, akkor el kell mondanom, hogy kifejezetten idegesítőnek találtam, hogy egy dialógus vagy szöveg feltűnése után az egérgombban nem tudjuk azt bezárni. Mindig a space-t kell csapdosni. A verekedés sem túl magas szintű, néhol már-már primitív, az meg kifejezetten hülyeség, hogy a képernyőt nem lehet előregörgetni. Egyszerűen nem hagyja a gép. Ha karaktereink nincsenek az adott képernyőn, akkor ez van... pontosabban nincs. Apróbb dolog, de fontos szerintem, hogy az azonos anyagú ruháknál a karakter kinézete semmit nem változik, ha pedig fegyvert találunk azt minden esetben egy kard és pajzs jelez függetlenül attól, hogy az csak egy bot. Az irányítás sem túl jó, mindenképpen érdemes megjegyezni a hotkey-eket a hatásosabb vezérléshez. És persze nem árt sűrűn menteni.
Sajnos a Pool of Radiance sok év kihagyás után megjelent második része nem az lett, amire számítottunk. A grafika szép ugyan, de emellé a játékmenet és a történet nem az igazi. Igazán kár érte...
