Mióta ZX Spectrumomon először betöltöttem az Arnhem című játékot, azóta TBS (körökre osztott stratégia) kedvelő vagyok. Persze néha átkacsintok az RTS-ekre (Cossacks, Sudden Strike), de mindig visszatérek kedvenc stílusomhoz. A jelenlegi kedvencem – Combat Mission – kiadója, a BattleFront.com elhatározta, hogy kis és egyelőre névtelen cégek stratégiai játékait fogja piacra dobni, miközben folyamatosan készíti a CM folytatásait. Jelenleg két ilyen projekttel nyomulnak. Az egyik az Airborne Assault, melynek demóját a PC Dome-ról is letöltheted, a másik pedig a Strategic Command, mely a nyáron fog megjelenni.
Sokat fejlődött a stratégiai játék az idők során. És persze sok részre szakadt. De a mai körökre osztottakat sem lehet összehasonlítani a régiekkel. A klasszikus háborús TBS kategóriában valószínűleg túlszárnyalhatatlan az Operational Art of War. Ebben a játékban olyan részletességgel és pontossággal meg lehet alkotni egy csatát és benne az egységeket, mely azelőtt ismeretlen volt és a szimulációs motorja is verhetetlen élethűségben. Azonban a TOAW csak a csatákat képes ennyire élethűen visszaadni. Hiányzik belőle az alapanyagokkal való gazdálkodás és minden egyéb olyan dolog, ami egy tábornokra nem vonatkozik, de egy számítógépes stratéga szívesen belekontárkodna ezekbe is.
Nekem úgy tűnik, ezt az űrt akarja betölteni a Fury Software a Strategic Commanddal. Ebben a játékban megtalálható lesz a II. világháborús harctéri stratégia (á la Panzer General), de törődni kell majd a hátország iparával, az ipari létesítmények és bányavidékek védelmével. Foglalkozhatunk majd a tudománnyal is (na kinek lesz előbb sugárhajtású vadászgépe?). És természetesen beleszólhatunk majd a politikába, szövetségeseket gyűjtve (Német-Olasz-Spanyol tengely) ezáltal teljesen felborítva a történelmi hűséget (Oroszlánfóka hadművelet rulez!). Fejezd be a háborút 45 előtt, vagy húzd el az 50-es évekig... ebben teljesen szabadkezet kapunk.
Természetesen előre elkészített kampányokban indulhatunk (6 történelmi küldetéssorozat), de ha kedvünk van, saját kampányt is szerkeszthetünk. A körök a kampány beállításai szerint 2 héttől egy hónapig állíthatók. És persze bármelyik oldalon részt vehetünk a világégésben. Ugyan szerepel benne 6 nagyobb (amerikai, német, angol, orosz, francia) és 19 kisebb ország (köztük Magyarország) ezeket nem vezethetjük, hanem csak a két oldalt (szövetségesek, tengelyhatalmak).
A készítők igyekeztek valósághűre elkészíteni a harci részt: lesznek benne partizánok, ejtőernyősök, partraszállások, járhatatlan utak, utánpótlási problémák, stratégiai bombázás… ezen kívül persze minden más is, amit már megszokhattunk: földi, légi és vízi egységek. Az egységeknek pedig millió tulajdonságuk, morál, létszám, műszaki eszközök, utánpótlás, stb. És persze az sem mindegy, hogy az egységet ki vezeti. Történelmi parancsnokokat rendelhetünk minden egységünkhöz, akik – naná - speciális tulajdonságokkal bírnak. A térkép persze hatszög alapú, és az USA keleti partjától hátsó Szibériáig tart, ami érdekes kimenetelű hadjáratokat sugall.
Egy igazi stratéga tudja, hogy a grafika nem fontos, ellenben ha a mesterséges intelligencia gyenge, akkor dobható az egész játék, hiába csillog-villog. A készítők azt ígérik, hogy ebben sem fogunk csalódni. Többféle MI-t helyeztek el a játékban: van amelyik magas szinten irányít, politizál, kutat és termel és van amelyik helyi szinten csap oda, vagy keríti be csapatainkat. Szerintem ez a sarkalatos része egy játéknak, majd meglátjuk, hogy a valóságban ez hogy fog kijönni.
Természetesen a többjátékos mód sem hiányozhat. PBEM módon e-mailen keresztül is játszhatunk vagy TCP/IP-n LAN-on vagy interneten és akár hálózat nélkül is egy gépen a haverral hot-seat módban.
A Battlefrontban eddig nem csalódtam. Remélem, hogy mindezek az ígéretek valóra válnak nyáron és nem hírnévrontás lesz belőle.
