Vietcong

A páratartalom elviselhetetlenül magas. A hatalmas fák tetejéről liánok lógnak alá. Madarak és emlősök vijjognak, röfögnek, kuruttyolnak. Halk reccsenéssel eltörik egy ágacska egy bakancs súlya alatt. Ez az idill egy kiránduláson is megeshetne. De most 1967-et írunk, Vietnámban vagyunk, a Zöld pokolban, ahol a franciáktól örökölt háborúba belesodródott az USA és végül csak vesztesen tudott kikeveredni belőle. Vietnám neve felkavarja az amerikaiakat. Vannak, akik tragédiának tartják és vannak, akik az utolsó „igazi” háborúnak, amikor még „igazi” katonák harcoltak és „nem voltak Abrams tankok, csak én, az M-16 és a vietkongok...”

Jó kis téma Vietnám a számítógépes játékoknak is. Nem most jöttek rá először, hogy játékot is lehetne készíteni ebben a témában. De aztán hosszú ideig porosodtak a Commodore 64-es és ZX Spectrumos játékok, míg eljött újra a dzsungelharcos idő. Sokan megunták már a szörnyek és a németek aprítását és ezt a kiadók is megérezhették ezzel a vietnámos reneszánsszal, ami manapság a játékpiacon van.

Ebbe a sorba állt be a Take Two az Illusion Softworks-szel karöltve. Mondhatnánk... De itt jön képbe meg egy harmadik csapat neve – a Pterodon. Ugyanis az utóbbi hat évben az Illusion Softworks a szórakoztató ipar terén olyan befolyásos céggé nőtte ki magát, hogy szinte egyenrangú feleknek mondható disztribútorával a Take Two-val. Nem csoda hát, hogy több tehetséges fiatal csapatot is a szárnyai alá vett, hogy megadja nekik az esélyt egy saját játék megvalósítására. Közéjük tartozik a Pterodon is.

A Pterodon csapatat 1993-ban alapította Jarek Kollar és Peter Vlcek. Első játékaik kudarca után elhagytak Csehországot, majd az Illusion ajánlatára újból visszatértek hazájukba szerencsét próbálni. A Flying Heroes nem aratott különösebb sikert, de ennek ellenére sokan felfigyeltek a játék ötletességére. Csak ezután kapott a 25 tagú csapat igazából szabad kezet, hogy megvalósíthassak almaikat. És mialatt az Illusion Softworks teljes erőbedobással dolgozott a Mafián, a Pterodonosok egy olyan játék alapjain kezdtek dolgozni, amely semmiben se marad le a harmincas évek gengsztertörténetétől...

Ha Illusion-ös játékról van szó, mindig felébred bennem a gyanú, hogy nem beálltak egy sorba, hanem ők nyitották meg azt. Nekik folyton igen jó ötleteik vannak – gondoljunk csak a Mafiára – de olyan lassan készülnek el egy-egy játékkal, hogy mindenki beelőzi őket. Szerintem valami ilyesmi történt most a Vietcong esetében is. A játékkal azonban biztos nem lesz hiba. Erre garancia a Hidden and Dangerous és a Mafia. Játékot azt tudnak csinálni ezek a cseh fiúk.

A Vietcong sok mindenben hasonlítani fog a Hidden & Dangerous-re. Ebben is egy kis különleges csapatot (US Special Forces) fogunk irányítani. Csak itt négy helyett hat emberünk van egyszerre harcban. Ezek mindegyike speciális képességekkel bír (jobban specializálódtak, mint a H&D-ben, hasonlóan a Commandos-hoz):
R. Hawkins szakaszvezető, ő a mi karakterünk. Harwkins-t vesszük majd irányításunk alá és vezetjük majd csapatunkat a küldetés sikeres (vagy éppenséggel sikertelen) végére. Parancsokat adhatunk a többieknek valamilyen akció elvégzésére, harcmodor változtatására, stb.
J. Crocker orvos, ő gyógyítja a bajtársait, és közben megpróbál életben maradni...
P. J. Defort a rádiós, légitámogatást kér, megadja az ellenfél koordinátáit a tüzérségnek, légierőnek vagy menekülés eseten helikoptert rendel egy megadott helyre.
T. Bronson hadtápos, utász, ő biztosítja a többiek számára muníciót, utánpótlást.
C. J. Hornster - géppuskás - lefogja az ellenséget, jártas a nehézfegyverek használatában.
Le Duy Nhut – számomra a legérdekesebb fickó. Ő egy Dél-Vietnami kiserő. Úgy ismeri a dzsungelt, mint a tenyeret. Szóba tud elegyedni a falubeliekkel, ha fontos információkra van szükség és ráadásul kemény harcos, aki már a franciák ellen is harcolt.

Egyszerre csak egy embert irányíthatunk, és vele kell legyőznünk az éppen elénk tornyosuló akadályt. Eközben a többiek semmilyen egyéni vállalkozásba nem kezdenek, de természetesen csépelik az ellent. Ha például egy ismeretlen helyre osonunk be, embereinket fedező alakzatban hátrahagyhatjuk, aztán ha ránk ront az ellen, visszaszaladhatunk a többiekhez, csapdába csalni a ferdeszeműeket. Vagy ha meg akarunk rohamozni valamit, akkor ki kell adnunk azt a parancsot, hogy a többiek kövessenek minket, ekkor velünk együtt futnak a célhoz, és közben akit csak tudnak, kinyiffantanak.

Annak érdekében, hogy a játék a lehető legélethűbben tükrözze a Vietnami dzsungel szépségeit, de egyben veszélyeit is, 2000-ben elutazott egy kisebb csoport Vietnamba, ahol 1500 darab képet és 20 órányi film illetve hanganyagot készítettek a természeti körülményekről, falvakról, növényzetről. (ezt a precizitást már megismerhettük a Mafia készítésénél).

Húsz küldetésen keresztül vezethetjük csapatunkat a gonosz sárgák (vagy vörösök?) ellen. Változatos pályák és feladatok várnak ránk Dzsungelharc, csapdák kerülgetése, falu megtisztítása, rókalyukak és bunkerrendszerek átvizsgálása stb. Mindebben 25 valódi fegyvert használhatunk: az M-16-ostól a Kalasnyikovig, az M-60-as géppuskától a Dragunov mesterlövészpuskáig. Persze – ezt már Illusionéktól megszokhattuk – jó társaink és segítőink a járművek: Jeep Willy, GAZ, Chinook helikopter, avagy a vietnami háború alatt ezerszámra gyártott Bell UH-1-es Huey helikopterek, F5 Freedom Fighter/Tiger vadászgépek és mások.

A grafikát megnézhetjük a screenshotokon. Tény, hogy nem halálosan élethű, sőt akár azt is mondhatjuk, hogy elég béna. Véleményem szerint azért, mert a Pterodon hibát követett el. A játék fejlesztésére a Flying Heroes kijavított motorját – a Ptero-Engine II-t választottak, annak ellenére, hogy az Illusion másik két csapata a Mafia-t és a Hidden and Dangerous 2-t egy sokkal korszerűbb, teljesen új motorra készítette, illetve készíti el. De rögtön tegyük is hozzá: a dzsungel nem az a fajta képződmény, amit hatalmas szaggatás nélkül élethűen lehetne modellezni. A grafikában agyondicsért Ghost Recon is csak ezt a fajta stílust tudta megközelíteni: a terepet merőleges falak határolják, melyre egy áthatolhatatlanul sűrű dzsungel van festve. Ha ezen tovább tudunk lépni, akkor igen jó a grafika és szinte biztos, hogy játék közben mindez nem lesz majd zavaró.

Persze, hogy nem lesz az, hiszen minden bizonnyal elsöprő erejű lesz a játékélmény. Én már nagyon várom. A szomorú a dologban, hogy minden Illusion-ös játékra nagyon sokat kell várni. Néhányukra – mint a Hidden and Dangerous 2 – reménytelenül sokat. Reméljük, hogy a Vietcong személyében kellemes kárpótlást kapunk a várakozásunkért.