Michael Crichton Elveszett Világának kiváló történetére az amerikai filmtörténelem egyik legelismertebb rendezője, Steven Spielberg figyelt fel először. A történetet oly ígéretesnek látta, hogy 1993-ra el is készítette a mára már mindenki által oly jól ismert Jurassic Parkot, az igazi kasszasikert, amelynek azóta már két folytatása is vászonra került.
A multimilliomos nyugdíjas úr, John Hammond vagyonát titokban egy olyan kutató-sziget finanszírozásába fekteti, amely fejre állítaná az orvostudományban eddig ismert szabályokat, és a régészet illetve történelemtudomány terén eddig nem látott lehetőségeket tárna fel az emberiség számára. Mindezt azért, mert egyetlen célja - és élete álma - a 63 millió évvel ezelőtt kihalt őshüllők újjáélesztése. Hammond több száz munkása egy újfajta XXI. századi cirkusz megépítésén fáradoznak, ahol a fő attrakciókat nem az egy lábon álló 3 méteres indiai elefánt és egy bájos táncosnő nyakában tekergő hüllő alkotnák, hanem egy olyan park felépítése, ahol a 25 méteres, 10 tonnás őshüllők szabadon mozoghatnának és élhetnék életüket a számukra mesterségesen kiépített környezetben. Az öregurat a hírnéven kívül természetesen más is vezényeli: az „állatkertjében” évente megforduló több millió turista által hozott ropogós dollármilliárdok, amelyeket tudja, hogy úgysem volna képes elkölteni, de ugye azért jó, ha van mivel befűteni a kandallót, vagy éppenséggel kitapétázni a házat...
És ekkor léphetünk a színre mi, játékosok (megelőzve a filmbeli katasztrófát), ha az alig ismert Blue Tongue Software új, 3 dimenziós építő-stratégiai játékát, a Jurassic Park: Operation Genesis-t telepítjük merevlemezünkre. Amit nagyon ajánlok, hogy tegyünk meg, mert biztosíthatok mindenkit, hogy feledhetetlen élményben lesz része. Legalább is egy ideig - de erről majd később...
Feladatunk tehát nem más, mint egy jól működő, biztonságos, és attraktív park kiépítése. Ez természetesen nem lesz olyan egyszerű, mivel kezdetben nem rendelkezünk egy őshüllő genetikai mintájával sem, „dinóparkot” meg ugye nehéz létrehozni dinoszauruszok nélkül. Ahhoz hogy ezt elérjük, archeológus csapatunkat kénytelenek vagyunk kivezényelni Földünk dinoszaurusz-maradvány lelőhelyeire, és türelmesen várni, amíg a filmből jól ismert Dr. Alan Grant ismerteti velünk az örömteli hírt, hogy csapata dinoszaurusz-maradványokra lelt. Ezeket parancsunkra tudósaink rögvest kezelésbe veszik, hogy genetikai mintát nyerjenek belőlük. A lelet minőségétől függően ezután jelentést kapunk a kinyert DNS-minta minőségéről, amely máris egy lépéssel közelebb visz minket első dinoszauruszunk sikeres "felélesztéséhez". Természetesen nem elég az első csontból kinyert génminta, mivel ez egy egész életképes dinó genetikai láncának csupán töredéke. Ahhoz hogy a lehető leghamarabb kikeltethessünk egy 150 millió évvel ezelőtt élt őshüllőt, genetikai láncának legalább 50%-át meg kell, hogy fejtsük. De az ilyen „félkész” dinók nem kevés gondot okozhatnak. Legnagyobb negatívumuk az, hogy egy teljes genetikai kóddal kikeltetett dinoszaurusszal ellentétben csak 5-6 hónapi életbenmaradásra képesek, ami a 100%-os egyedek 6 évéhez viszonyítva igen csekély. Sokszor betegségek gyötrik őket, és ami tényleg elgondolkodató beruházássá teszi az ilyen egyedek létrehozását, az az áruk, mivel az megegyezik egy tökéletes, 100%-os egyed árával.
A különböző koponya-, gerinc- és végtagmaradványokon kívül csapataink egy kis szerencsével akár borostyánkövekre is bukkanhatnak. A fenyőfából származó megkövesedett gyanta, amelybe sok millió évvel ezelőtt különböző rovarok is beleragadtak, azért olyan fontos, mert a benne fogságba esett szúnyogokhoz, legyekhez hasonló rovarok tartalmazhatják még valamely dinoszaurusz cseppnyi vérét. Ebből sokkal jobb minőségű DNS-minta nyerhető ki, mint bármely más dinoszaurusz-maradványból. Ha úgy véljük, hogy feltárjuk az aranysárga kőben rejlő DNS-mintát - amelyről sejtelmünk sem lehet milyen dinoszaurusz faj genetikai információit tartalmazza - megtörténhet, hogy egy teljesen új dinót vélünk felfedezni, vagy szerencsétlenségünkre már egy ismert faj génláncára találunk, ami ugye nem kis szomorúságot okoz, mivel egy ilyen borostyánkő értéke akár 4-5-ször is meghaladja az átlagos csontmaradványokét.
A park kezdetbeli kiépítésénél segítségünkre lesz Ray Arnold, a park adminisztrátora (aki mellékesen egy nagyon okos ember :-). Ajánlatát - egy bejárat megépítését - ajánlatos lesz megfogadni. :-) Feltétlenül szükséges felépítenünk egy őrtornyot is, ahol egy derék Indiana Jones jellegű dinoszaurusz-vadász fogja készenlétben várni parancsainkat. Ezek után megkezdődhet a járdák, attrakciók, kilátótornyok, ketrecek építése és nem utolsó sorban a dinoszauruszok keltetése, amely után már fogadhatjuk is az első kíváncsiskodók raját.
Ahhoz, hogy a 6-10 méteres, magasfeszültséggel biztosított kerítések mögött ide-oda mászkáló dinoszauruszt láthasson is turista vendégünk, szükséges néhány kilátótorony felépítése a kerítés mentén, valamint betonbunkerek elhelyezése a ketrecen belül, ahonnan "testközelből" figyelhetők a többtonnás lények. És hogy nemcsak a számítógéppel vezérelt kis turistacsoport fogja tátott szájjal bámulni az őslények cselekményeit, hanem mi is a képernyők előtt, arról biztosíthatok mindenkit. Amit ezek a srácok a Blue Tongue Software-nél műveltek a dinoszauruszok animálásánál és mozgáskultúrájuk kialakításánál, az valami hihetetlen! Ezek az őskori monstrumok oly tökéletesen vannak mozgatva, hogy sokszor azon vettem magam észre, hogy nem is a parkomról gondoskodok, hanem éppen egy tehénre vadászó Velociraptor-falkát bámulok. A dinoszauruszok különböző cselekedetei oly szórakoztatóak, hogy igazán érdemes őket figyelni, mivel sok érdekes dolgot tesznek unalmukban: falatoznak, alszanak, isznak, verekednek, játszanak és ezt mind nagyon „élethűen” :-). A BTS-nél arra is különösen figyeltek, hogy a dinók hangja is „eredetinek” hangozzék, legalábbis úgy, ahogy azt a Spielberg-filmekből megszokhattuk. Engem eddig még sohasem érdekeltek különösebben a dinoszauruszok, de azok a jelenetek, amikor egy Tyrannoszaurusz a fákat elhajlítva lépdel kameránk felé (amely a 8 tonnás gyík súlya alatt elkezd remegni!), majd hirtelen megáll és elüvölti magát félelmetes hangján, feledhetetlen élményekben részesítettek!
Nemcsak a turisták jókedvéről, hanem a dinoszauruszaink jólétéről is gondoskodnunk kell. Sokszor különböző betegségekben szenvednek (pl. dinó-influenza, elfertőződött seb, mérgezés, veszettség, stb.) és ekkor a lehető leggyorsabban a park járőrét kell a beteg állathoz parancsolnunk, aki tüstént beadja (pontosabban lövi) az életet mentő oltást. Turistáink, illetve dinoszauruszaink pillanatnyi kedélyállapotáról a fejük felett megjelenő levegőbuborékokból tájékozódhatunk, ami segít kiszúrni pl. a beteg egyedeket a dinóknál, a toalettet nem találó turista felháborodott kritizálását, vagy éppenséggel egy attrakció sikerességét. Apropó attrakciók! A különböző attrakciókat szintén tudósainknak kell "feltalálnia", ugyanúgy, mint a DinóTM gyorséttermeket, ajándékboltokat, és másokat. Egy jól működő parkból természetesen nem hiányozhatnak légballon- és autókörutak, kilátótornyok, de még egyszerű szemeteskukák és padok sem! Turistáink ocsmányabbul viselkednek, mint a legbüdösebb dinoszauruszunk, és mindent pillanatokon belül összekoszolnak ezért nem szabad megfeledkezni egy csapat takarító személyzetről sem.
Hadd említsem még meg a játék grafikai részét, illetve az irányíthatóságát, ami szintén nagyon jóra sikeredett. Gyengébb gépeken is élvezhető a játékmenet, és a szerencsésebbek olyan lehetőségeket is élvezhetnek majd, mint az igazán gyönyörűen tükröződő vízfelület (a legjobb, amit a stratégiák terén eddig láthattunk) és mások. A kamera mozgatása pedig garantáltan az első pillanattól a vérünkbe lesz.
Gondolom ez így - első nekifutásra - elég komplikáltan hangzik. A sok különböző gond, amely felléphet parkunk építése során, és maga a folyamat, míg egy jól működő parkot létesítünk, a sok különböző tényező olvasása során tényleg bonyolultnak tűnik, de valójában ez (sajnos) nem így van. Elég hamar elsajátítottam a játék összes funkcióját, és második nekifutásra már egy jól működő parkot alakítottam ki, amely segítségével teljesítettem és végigjátszottam a játék stratégiai részét, amely abból áll, hogy ötcsillagos elismerést vívjunk ki a közvélemény részéről. Bár sokszor lefékezett egy-egy erősebb szélvihar tornádóval párosulva (amely a játék egyetlen természeti katasztrófája), de célom elérésében nem igazán akadályozott meg. Következő negatívuma, hogy parkunkba maximum 100 turista léphet be egyszerre, ami nagyon csekély szám a sziget óriási területéhez mérten, így elég, ha szigetünk harmadát építjük csak be, ami teljesen elégendőnek fog számítani. És ez a tény igazán elszomorító, mivel így elveszik motivációnk az újabb attrakciók és érdekességek építésére. Valamint azt a korlátozást, hogy csak 5 ásatási helyet tárhatunk fel legfeljebb, igazán pocsék ötletnek találom. (Így sok más dinoszauruszfajtát nem találhatunk meg. A fejlesztők ezzel szerették volna elérni a játék újrajátszhatóságát.)
Számításaim szerint tehát az Operation Genesis nagyjából 6-7 óra intenzív játszás során elvileg befejezettnek vallható. Szerencsére a játék menüjében található Küldetések opció még egy ideig elszórakoztathat bennünket, bár számomra nem nyújtott olyan játékélményt, mint a Genesis stratégiai része. Végül is a játék túl könnyűnek bizonyult, amit nagyon sajnálok, mert így kénytelen leszek gyengébben értékelni az amúgy kiváló darabot.
