American Conquest: Fight Back

Az American Conquest mintegy negyed évvel ezelőtti debütálásakor meglehetősen vegyes fogadtatásban részesült mind a szaksajtó, mind a játékosok részéről (bár egészen jó eladásokat produkált). Az AC több szempontból visszalépés volt a Cossacks-hez képest: kevesebb játszható fél szerepelt benne, kevés egységgel, ráadásul számos olyan koncepcióbeli hibával rendelkezett, melyek felett nem lehetett szemet hunyni. Az AC hiányosságait érezte a fejlesztő GSC Game World is, hiszen a játék megjelenésével egy időben bejelentette a kiegészítőt, a Fight Back-et is.

Mint a nevükben is benne foglaltatik, a „kiegészítők” kiegészítik az alapjátékot. RTS-ek esetében ez új egységek, küldetések, fejlesztések, és általában új választható felek felvonultatását jelenti - ezen innovációk szükségesek ahhoz, hogy ne csak a pénztárcánk kifosztása végett összedobott bithalmazról beszéljünk. A Fight Back esetében azonban inkább foltozgatásról, mintsem kiegészítésről beszélhetünk, hiszen az AC hiányosságai oly terebélyesek voltak, hogy mindenféleképpen szükség volt egy kiegészítőre, mellyel voltaképpen „teljes”-nek lehet nevezni a játékot.

Ami a legjobban szúrta a szememet az AC-ben, az a választható felek száma, és azok változatossága volt, hiszen 12 választható fél egy történelmi stratégiában szánalmasan kevés, arról nem is beszélve, hogy a fejlesztők számomra teljességgel érthetetlen koncepciója végett ezen a 12 fél nagy része is az őslakosságot prezentálta, s ebből kifolyólag a népek közti változatosság jelentős csorbát szenvedett, miközben a korszak prominens gyarmatosítói közül számos kimaradt. A Fight Back orvosolja ezen hiányosságot, hiszen 5 új nép kapott helyet benne: Hollandia, Portugália, Oroszország, Németország, és Haida.

Az új felek közül Hollandia és Portugália az a kettő, mely mindenféleképpen helyet kellett hogy kapjon a kiegészítőben, hisz a kora-újkori gyarmatosításban jelentős szerepet játszottak. Oroszország és Németország szerepeltetésével kapcsolatban már megszólal bennem a kételkedő történész – bár természetesen üdvözlöm azt, hogy ezzel is több választható fél szerepel a játékban –, hiszen Amerika gyarmatosításában ezen két nép semmiféle számottevő szerepet nem játszott. Az Orosz Birodalom területileg egységes volt, és nem voltak külbirtokai Európán, ill. Ázsián kívül, leszámítva Alaszkát, melytől 1867-ben potom 7,2 millió dollárért vált meg. Ha Oroszország szerepeltetésével kapcsolatban kételyeimet fejeztem ki, akkor Németország szerepeltetésével a „baromság” szó kúszik a számra. Egyrészt a területileg egységes Német Birodalom csak 1871-ben jött részre, tehát mint állam szerepeltetése az 1804-el lezáródó Fight Back-ben erősen kétséges, arról nem is beszélve, hogy Bismarck „helyet a nap alatt” politikájából fakadó német gyarmatosítás Afrikában, és a csendes-óceáni térségben zajlott le... Amerika szóba sem került. Ennyi erővel, a fejlesztők hazafias érzelmeit ápolandó akár Ukrajna is szerepelhetne a kiegészítőben, a realitásokhoz nagyjából annyira lenne közel, mint Németország feltűnése. Az általam mindeddig tökéletesen ismeretlen Haida szerepeltetéséhez már hozzá sem szólok - ha a fejlesztők ennyire beleszerelmesedtek az amerikai őslakosságba, ám legyen...:-)

A kiadó szerint a Fight Back-ben helyet kapott több mint 50 új egység is. Őszintén szólva nem számoltam meg őket, de érezhető a gyarapodás. Természetesen ne számítsunk semmi extrára: az új egységek főként különféle gyalogos-, illetve lovas egységek, és hajók. Összesen 26 új misszió vár ránk, melyek javarészt a történelmen alapulnak – bár Németország ténykedése a mai Venezuela területén finoman szólva is erőltetett –, akit érdekelnek, az kapjon elő egy törikönyvet :-)

Hatalmas, eget-földet rengető újításként lett beharangozva a „Battles” opció, melyben 10 küldetésben kizárólag seregeinket kell kommandíroznunk, különféle feladatokat teljesítenünk, a gazdaság irányításának terhe nélkül. Ezt rendkívül élvezetesnek találtam, igazából itt lett kihasználva a 16 ezres populációlimit: a valódi csaták grandiózus méreteit megközelítő harcokban vehetünk részt. (Halkan megjegyezném, hogy a Cossacks alapból rendelkezett ezzel az opcióval...)

A Cossacks két kiegészítője után már meg sem lepődtem azon, hogy a fejlesztők szokás (?) szerint nem nyúltak sem az MI-hez, sem pedig a gazdaság rendszeréhez, tehát továbbra is bosszankodhatunk az MI néha igencsak meglepő akcióin és az „erődrendszer” hiányosságain, a kényelmi funkciók igen szegényes voltáról már nem is beszélve.

Mindent összevetve tetszett a Fight Back. Teljes értékű programmá emeli az American Conquest-et, mely így már határozottan kellemes színfolt az RTS-ek piacán, bár a Cossacks színvonalát továbbra sem éri el. Szép grafikája, most már kellő mennyiségű választható fele, ill. egysége, egészen jó játékmenete miatt megvételre érdemes minden, a stratégiákat kedvelő játékosnak, annál is inkább, mert a Fight Back stand-alone, azaz az alapjáték nélkül is futó kiegészítő.