Sokszor merül fel bennem az a kérdés, hogy miért készítenek játékokat olyanok, akik nem értenek hozzá?! Az ilyen játékipari produktumok útja igen gyorsan a kukába vezet, miután sok borsot törtek a kiadó, a gyanútlan játékosok, és a cikkírók orra alá. A Mars! remekül prezentálja az efféle programokat, ami finoman szólva is kétes dicsőség – azonban, hogy ne in medias res kezdjek, lássuk a medvét szépen sorjában.
Elcsépelt. Fantáziátlan. Ötlettelen. Ezek a jelzők a Mars! történetével kapcsolatban kúsznak a számra, ez ugyanis nélkülöz mindennemű kreativitást, és a program többi részéhez hasonlóan a „ZS” kategóriába tartozik. Történt ugyanis, hogy a Föld nevű sárgolyón a virtuális valóság helyett a „való világ” felé fordulást határozták el, aminek szellemében gyorsan meg is indult a Mars kolonizálása, azonban mint az lenni szokott, beütött a krach, és néhány gyanús jelzés után végleg megszakadt a kapcsolat a marsi bázisokkal. Szokás szerint a földi kormány egy elitkatonákból álló csapatot küldött a bolygóra, akik – mint az lenni szokott – elkezdtek hullani, mint a legyek, és nem azért, mert látták a „Túlélni Bagi Nacsát”-ot...
Sivár. Unalmas. Idejétmúlt. Ezek a jelzők a Mars! játékmenetével kapcsolatban jutnak az eszembe, hiszen a program játékmenete a régmúltat idézi: megyünk előre, irtjuk az ellent, majd fél óráig rohangálunk egy kulcs, vagy konzol után, ezután ismét irtjuk az ellent, majd pedig újra jön a „Legyen Ön Sherlock Holmes elveszett ükunokája!” c. játék. Ellenfeleink különféle robotok, melyek között mind közel, mind távolsági harcra kifejlesztett fajták is megtalálhatóak – ezek külalakja különböző, azonban viselkedésük nem: egyformán IQ-szegények, akárcsak társaink, akik ténykedését látva nem mindig tudtam eldönteni, hogy velem vannak-e vagy ellenem, hiszen sokszor többet ártottak, mint használtak.
Borzalmas. Rémes. Elavult. Ezek a jelzők a Mars! grafikájával kapcsolatban fogalmazódnak meg bennem, ugyanis mikor megláttam a program által nyújtott vizualitást, azt hittem, hogy elírtak valamit: ez a program biztos nem a 2003-as év szülötte, sokkal inkább 1998-é. A March! a No One Lives Forever alatt is dohogó LithTech motort használja, ami immáron 3 éves. Ez önmagában talán még nem bizonyulna végzetesnek (bár nem kell Q3 szintű motorra gondolni), így a program grafikája csak a natúr „ronda” jelzőt érdemelné ki, azonban számomra igen rejtélyes módon a fejlesztő HBM dolgozóinak sikerült a Mars!-ot fényévekkel rondábbá tenniük, mint amilyen a NOLF-volt, így inkább a „piszokronda” jelző válik a program sajátjává. (Ide tartozik az a megjegyzés, hogy a NOLF a maga idejében erős 9-es grafikájú program volt, azonban azóta eltelt 3 év...) Szegényes textúrák, alacsony poligonszám, sivár, élettelen környezet, baltával faragott karaktermodellek jellemzik a March!-ot vizuális téren, és a helyzet erősen középszerű az audio részt nézve is: tompa, a valóságtól meglehetősen távol eső hangokat hallhatunk.
A program kevés számú pozitívumainak egyike az, hogy a forgalmazó Cenega jóvoltából magyarítva kapható (innen a Mars! Letelepedés egy idegen bolygón cím is, ami az eredetiben March!: Offworld Recon volt), bár erősen kétlem, hogy a Mars! miatt nőnének meg drasztikusan a magyar szoftvereladások, sőt, ha még sok ilyen program jön, akkor inkább esni fognak... Ha már külön kiemeltem a magyarosítás tényét, akkor meg kell említenem azt is, hogy a programot láthatóan igen kevés konfiguráción tesztelhették, hiszen az általam kipróbált négy gépből mindössze egyetlen egyen futott a program, a többin különféle helyeken (startképernyő, menü, intro) lefagyott, ill. kilépett a Windowsba.
A March!: Offworld Recon tehát egy igen halovány program, mely mind játékmenetében, mind pedig audiovizuális téren az elmúlt évtized végét idézi, és még azt is csak kevés sikerrel. A jobb sorra érdemes játékos pár óra után rezignáltan kattint az uninstall gombra, és így még mindig sokkal jobban jár, mintha tovább gyötörné magát ezzel a fércművel.
