Second Sight

Mostanában a legtöbb játék előbb érkezik meg a különféle konzolokra, és csak komolyabb késéssel jelenik meg végre PC-re. Ez így volt a Second Sight esetében is, hisz már tavaly novemberben kapható volt a játékgépekre készült változat, de csak most februártól vásárolható meg az akciójáték PC-s verziója, mely érdekes ötleteket vonultat fel.

A játékos John Vattic szerepét kapja, akit a történet elején épp a kórházba tolnak be egy hordágyon, az őrök és az ápolók pedig igen rossz véleménnyel vannak róla, gyilkosnak, bűnözőnek tartják. Ő persze semmire sem emlékszik a korábbi eseményekkel kapcsolatban. Memóriája fokozatosan tér csak vissza, a jelen és a múlt eseményeit is úgy játszhatjuk végig. Emlékei visszatértével a pszionikus képességei is újra megjelennek, képessé válik telekinézisre (tárgyakat tud távolról manipulálni), gyógyíthatja magát vagy akár támadhat is mentális képességeivel.

Aki jobban szereti, ha a fegyverek szava dönt, felszedheti az ellenfelek elejtett gyilkoló eszközeit és használhatja azokat is akár. Választék van bőven, és a lőszerrel se kell igazán spórolni az akció során. A pisztolyoktól kezdve a puskákon át egészen a mesterlövész fegyverekig minden megtalálható a repertoárban.

Az esztelen öldöklés helyett sokszor megoldható az adott probléma lopakodva is, így egészen másképp is végigjátszhatjuk a játékot, nem csak egy megoldás lehetséges egy problémára. Használhatjuk a számítógépeket és más eszközöket a pályán, információhoz és hasznos segítséghez juthatunk ezáltal.

A játék nagyrész külső nézetből játszódik, de lehetőségünk van átváltani több kamera között vagy akár belső nézetre is, igaz, így mozogni nem tudunk. Az irányítás amúgy a megszokott, többletet jelent viszont, hogy hozzálapulhatunk a falhoz, és így remekül lopakodhatunk vagy épp bebújhatunk fedezék mögé tűzharcnál. Mesterlövész fegyvereknél nagyon jól megoldották a közelítést: mivel egy külső nézetes játéknál maga a kép nem változhat, ezért egy kis ablakban látjuk jobb alul a távcső képét.

A pszionikus képességek között igen hasznosak is akadnak, így akár láthatatlanná is válhatunk, vagy épp kivetített képünkkel végeztethetjük el azokat a feladatokat, melyeket magunk nem tudunk megtenni. Támadásra is kiválóan alkalmas tudásunk, van nagy távra is használható lövedékünk, vagy épp a körénk gyűlt ellenfeleket szórhatjuk szét egy „robbanással”. Képesek vagyunk önmagunk gyógyítására is, ezt meglehetősen sokszor fogjuk használni kalandjaink során.

A pályák felépítése meglehetősen tipikus, általában a mindent be kell járni elv érvényesül rajtuk. Igaz, az útvonal megválasztása néha szabadon választott, és szerencsére az előrejutáshoz alkalmazott módszert is mi dönthetjük el. A másik érdekes dolog az ellenfelek száma: egy kisebb létesítményre is végtelen számú őr ügyel, így nem is szabad abban reménykedni, hogy gyorsan lelövünk mindenkit és csinálunk, ami jólesik. A gépi intelligencia tűrhetőre sikerült, ellenfeleink nem ostobák, de nem is taktikusak, nem dolgoznak össze.

A program grafikája szintén nem tartozik az élvonalba, inkább a pár évvel ezelőtti játékokat idézi. Mindezek ellenére azt se mondanám rá, hogy ronda lenne, inkább csak az új játékcsodák csillogása-villogása hiányzik belőle. A textúrák nem túl kidolgozottak, viszont grafikai hibákkal se találkoztam benne sehol se. Ellenfeleink mozgása kidolgozott, de nem aprólékos munka. A hangokról és a háttérzenéről nagyjából ugyanez mondható el.

Összességében elmondhatjuk a játékról, hogy egy remek ötlet közepes feldolgozása lett. Sok érdekes és használható elem került bele, de a fejlesztőknek sajnos nem sikerült igazán jól tálalni ezeket. Aki szereti a külső nézetes akciójátékokat, annak szinte kötelező darab még így is, hisz’ a legutóbbi pár hasonló játék közül kimagaslik, de aki jobb szereti az FPS-eket, nem fogja annyira örömét lelni a programban.