A játékosok többsége alapvetően negatív hozzáállást szokott mutatni a vezeték nélküli termékek felé, így igen kíváncsian vettem kézbe a Logitech legújabb egerét, hiszen azt a cég elsődlegesen a játékosokra gondolva tervezte. A teszt során pedig számomra bebizonyosodott, hogy ezek a fenntartások a G7 esetében alaptalanok. Mivel nemrégiben volt szerencsém a szintén vadiúj G5-höz, így akarva-akaratlan is ahhoz fogom hasonlítani. Lássuk tehát, mit tud a vezeték nélküli változat!
Formáját tekintve – milyen meglepő... – a klasszikus, kissé esetlen kinézetű, ám annál ergonómikusabb formát képviseli a G7 is, amelyet az MX500 óta ismerünk. Ez eddig rendben van. Színeit tekintve felül ezüstszínű, körben fényes kékes-zöld. Ezt már nem teljesen díjazom, főleg a G5 rendkívül jól eltalált gumírozott felülete után volt meglepő. Félreértés ne essék, nagyon jó fogás esik rajta, nem izzad meg tőle az ember keze a szokásosnál hamarabb, de ha már egyszer csináltak jobbat, akkor miért nem maradtak annál?
A gombok száma, valamint azok pozitív illetve negatív tulajdonságai is megegyeznek a G5-tel, erre több szót nem is pazarolnék, tessék elolvasni a korábbi cikket. Az első kisebb különbség a kijelzőnél mutatkozik, amely mindamellett, hogy a menet közben 400-tól 2000 dpi-ig változtatható érzékenység kijelzőjeként funkcionál, az akku töltöttségét is kijelzi, mindezt oly módon, hogy ha pár másodperc nyugalmat hagyunk az egérnek, a narancssárga LED-ek lassan kialszanak, és zöldben előtűnik a töltöttségi szint. Újabb pár másodperc után aztán ez is eltűnik, energiatakarékossági okokból ugyebár.
Kicsit nagyobb differencia található az egér alján lévő foglalat körül. Ez ugyanúgy megvan, mint a G5-nél, méretben is ugyanakkora, de ide az akkumulátort tudjuk behelyezni, mégpedig villámgyorsan, ha a helyzet úgy kívánja. Ugyanitt alul találhatunk még egy ki-bekapcsoló gombot, és a már jól ismert politetrafluor-etilén csúszótalpakat. Közismertebb nevén ez lenne a teflon, ha esetleg hozzám hasonlóan ezt valaki eddig nem tudta volna :-).
Lássuk tehát, hogy miről kell lemondanunk a „vezeték nélküli szabadság” érdekében! Azt kell, hogy mondjam: gyakorlatilag semmiről. A 2,4 Ghz-es „receiver” a G5-től megszokott pontossággal közvetíti az egér mozdulatait, ami ugyebár szintén párját ritkítja. Ha merül az akku, akkor nem fokozatos visszaesést tapasztalunk az adatátvitelben, hanem nagyon is egyértelmű közönyt az egérkurzor mozgásában, ilyenkor viszont – kis gyakorlattal – 5 másodperc alatt kicserélhetjük az akkumulátort, amiből persze kettőt is kapunk, hogy az egyiket tölthessük, amíg a másikat használjuk. Hogy meddig tudjuk használni az egeret egy töltéssel, elég relatív dolog, meghatározni nem túl egyszerű. Nekem egy egész napi munka alatt sikerült lemerítenem, ami kvázi 8 órányi folyamatos mozgást jelent az egérnek, ez az idő viszont bőven elég, hogy teljesen feltöltsük a másik akkut. Ez így elsőre nem tűnik túl soknak, de a fent említett okok miatt gyakorlatilag nem jelent problémát. Az asztali töltőn van egy USB kivezetés is, amibe bedughatjuk a pendrive-méretű vevőt, hogy a lehető legközelebb legyen az egérhez, vagy akár ezt külön is használhatjuk, ha esetleg notebookon szeretnénk az egérrel dolgozni.
Összességében tehát azt tudom mondani a Logitech G7-ről, hogy vitathatatlanul a legjobb, és a maga 24.000 forintos árával a ma kapható legdrágább vezeték nélküli egér. Azoknak a hátrányoknak nyoma sincs, amiktől eleinte tartottam. Nem tudom, ezek után a Logitech mérnökei miket fognak még kitalálni, mindenesetre kíváncsian várom. A G7 – a fent említett apró hibáktól eltekintve – kis híján tökéletes, nem fog benne csalódni, aki egy ilyenre beruház. Nem keveset kell fizetni érte, de a „teljesítménye” az árának utolsó fillérjéig kárpótol minket.