Az eddigi tycoon játékokban különböző területeken – mint például vasút vagy szállítás – kellett virágzó cégbirodalmat létrehozni. A legújabb játék készítői azonban úgy gondolhatták, hogy mi sem helyénvalóbb annál, hogy egy „kapitalizmus-szimulátorban” magát a kapitalizmus fővárosát kelljen felépíteni.
A Tycoon City: New York nem egyszerűen egy városépítő játék, mint a Sim City vagy a Caesar sorozat és utódaik voltak. A város a játékostól és a többi vetélytárstól függetlenül is épül-szépül. Mi persze meggyorsíthatjuk a folyamatot, nem kis hasznot húzva belőle. Mint iparmágnásnak, természetesen az a dolgunk, hogy profitot termeljünk, ezt pedig úgy érhetjük el, hogy a lakosság (fogyasztók) igényeinek kielégítésére különböző épületeket húzunk föl, kávézóktól, éttermektől kezdve, a bevásárlóközpontokon át, egészen a nagy iroda- és lakóházakig. Építkezéseinket a város nyomon követi: ha sok üzletet építünk, a terület vonzóbb lesz az emberek számára, így új házak épülnek, de ha sok lakóházat építünk, akkor a város épít számukra például élelmiszerboltokat a megnövekedett lakosság ellátására. Nem tudunk, és így nem is kell minden apróságra odafigyelnünk, hiszen az így megépült üzleteket – sőt, bármilyen épületet – később megvásárolhatjuk, hogy nekünk termelje a pénzt. Ez persze drágább, mintha mi építenénk újonnan, de időtakarékosabb, és egy idő után a pénz már úgysem számít, hiszen gyorsabban jön, mint ahogy azt el lehetne költeni. Ráadásul ha egy versenytárstól vesszük meg az adott üzletet, két legyet üthetünk egy csapásra, ugyanis nekünk termelni fogja a pénzt, neki meg már nem.
Hogy éppen milyen szolgáltatás iránt nagy az igény, egyszerűen megtudhatjuk. A kiválasztott épület megépítése előtt egy kör jelzi annak a vonzáskörzetét, és azon belül minden lakóépület „elszíneződik.” Minél zöldebb, annál nagyobb az adott épületre az igény. Ha a színük piros, felejtsük el, és inkább építsünk mást, mert csak a helyet foglalná. Hogy milyenekkel érdemes egyáltalán próbálkozni, egyszerűen ki is lehet találni. A luxusnegyedben értelemszerűen nincs értelme second-hand boltokat, vagy punk-rock klubokat nyitni. Hasonlóan értelmetlen a campusok környékén exkluzív klubokat és éttermeket építeni.
Ha felépült a megfelelő üzlet, jöhet a marketing, mert anélkül egy vállalkozás sem lehet sikeres. Ezt az épületek upgrade-elése jelenti. Az adott épülettől függően ez lehet dísznövény, kisegítő személyzet, reklámtáblák, stb. Ezekkel növelhetjük a hely vonzerejét, a szépségét és a vásárlók elégedettségét. Minél nagyobb ez a három érték, annál több és boldogabb vásárlónk lesz. Az eszközöket nem pénzért, hanem upgrade kreditekért vehetjük meg. Ilyet kapunk, ha teljesítünk egy speciális feladatot, növeljük cégbirodalmunk összértékét, a profitunkat stb. Egy üzletre csak előre meghatározott összértékben pakolhatunk upgrade-eket, így meg kell gondolni, hogy miből és mennyit veszünk, mert így kell kihozni belőle a legjobbat.
Ahogy terjeszkedünk és egyre több és több üzletünk lesz, létrehozhatunk üzletláncokat. Erre akkor van lehetőség, ha azonos típusú üzletből elegendő van a birtokunkban, bárhol a városban, például 12 kávéház, vagy 8 supermarket már lehet üzletlánc. Ilyenkor építhetünk nekik egy-egy központot (headquarter). Ezek lesznek New York hatalmas felhőkarcolói. Itt láthatjuk összesítve, mennyi profitot termelnek az adott üzletlánchoz tartozó kirendeltségek, illetve kielégíti a környéken lakók munkahely iránti igényét. Minél nagyobb az összprofit, annál magasabbra nő a felhőkarcoló, és annál nagyobb összértékben upgrade-elhetjük az oda tartozó egyes üzleteket, még vonzóbbá téve őket. Így érdemes a headquarter megépítése után is tovább bővíteni az üzletláncot. Egy ilyen felhőkarcoló megépítése nem olcsó mulatság. 60000 dollár, és igen nagy alapterületet igényel, ráadásul mire megépítenénk, már nincs elég szabad hely. Ilyenkor szinte egész háztömböket kell felvásárolni, majd lebontani, a legelőkelőbb negyedekben ugyanis csak így építhetünk felhőkarcolót.
New York nem lenne New York a nevezetességei nélkül, a játéknak pedig nem ez lenne a címe, ha ezeket mi nem építhetnénk meg. A Szabadság szobor, az Empire State Building, vagy az ENSZ székház, hogy csak a híresebbeket említsem a majd’ tucatnyi épület közül. Ezeket sem pénzért húzhatjuk fel, túl könnyű is lenne! A város különböző feladatait teljesítve landmark bondokat (is) kapunk, és ezeket beváltva építhetjük fel a nevezetességeket. Igaz, így se bonyolult, nekem volt vagy 600, mikor beváltottam kb. 130-at a Szabadság szoborért. A nevezetességek növelik az adott terület vonzerejét, a turizmust, így nő a környező üzletek forgalma. Ezért nem csak az egónkat, de a profitunkat is növelni tudjuk a megépítésükkel.
A várostól időnként különböző feladatokat (opportunity) kapunk (ezekért járnak az upgrade kreditek és a landmark bondok). Ezek kapcsolódhatnak egy adott negyed sajátosságaihoz, mint például megfelelő szórakozást biztosítani Greenwich Village diákságának, vagy eléggé kidekorálni egy területet egy karneválhoz. De vannak jóval prózaibb feladatok is: hozz létre egy üzletláncot!
New York felépítéséhez két játékmód közül választhatunk. Van a „Homokozó” (Sandbox) üzemmód, ahol mindent beállíthatunk a versenytársak és az induló összeg tekintetében, és már kezdettől fogva rendelkezésre áll az egész város. A másik, „Build New York” üzemmód gyakorlatilag a hagyományos kampány-mód. Itt negyedről negyedre haladva kell felépíteni a várost, és az ellenfelek beállításaiba nincs beleszólásunk. Gyakorlatilag ugyanaz, mint a másik, csak jobban elmélyedhetünk az egyes negyedekben, mintha egyszerre szakadna nyakunkba az egész város.
A játék grafikája egész szép, különösen a hatalmas felhőkarcolók nyújtanak impozáns látványt. Sajnos eléggé próbára teszi a hardvert, főleg ha a város már elég előrehaladott állapotban van. Az irányítás rendkívül egyszerű, néhány perc alatt bele lehet jönni. A legnagyobb negatívumot számomra az autosave hiánya jelentette. Sehol nem láttam nyomát eme rendkívül hasznos funkciónak. Nemléte csak akkor tűnt fel, amikor egy fél délutánnyi játék szállt el egy CTD-vel (Crash to Desktop). A torkos borz esete. Kevésbé idegesítő, de szintén nem túl pozitív momentum, hogy a játék néha monotonitásba fullad. Hiába teljesítettünk egy adott negyedben már minden feladatot, a következőbe csak akkor léphetünk, ha eléggé beépítettük már az aktuálisat. Ilyenkor általában jön az épít-dekorál lépések ismételgetése. Egy idő után elég (le)fárasztó minden utolsó kis bárt vagy kávézót saját kezűleg kidekorálni. Igazán lehetne egy funkció ennek a kiváltására, úgysem az upgrade kinézete, hanem a mennyisége számít.
Összességében elmondható, hogy egy jól összerakott kis játékról van szó, nagyobb hibák nélkül (leszámítva az autosave hiányát). Bár néha egyhangúnak tűnhet, az opportunityknál néha bejátszott kis videók humoros jelenetei kárpótolnak. És bár az MI kicsit sem jelent kihívást (például engedi, hogy egész üzletláncokat vásároljunk ki alóla), olyan jó érzés a semmiről indulva a legnagyobb és legbefolyásosabb iparmágnássá válni, a versenytársakat pedig ellehetetleníteni! Aki ezt szerette a többi tycoon játékban, itt is megtalálhatja.
