Nem rossz....Méltó folytatása az előző résznek:-)
A legjobb az egészben, hogy vicces :-D:-D
Jó munkát végeztek a fejlesztők:-)
Amikor több, elképesztően népszerű dolgot kívánnak egyesíteni a még nagyobb siker jegyében, abból vagy bombasiker, vagy csúfos bukás lesz. 2005-ben a LucasArts gondolt egy merészet, és elkészítette az újkori trilógiát, kissé gyermeteg, bár kétségkívül sikeres formában, LEGO környezetbe téve azt. Így a LEGO Star Wars első epizódja úgy vonult be a PC-s játékok nagykönyvébe, mint egy jópofa, mindenki számára élvezhető alkotás. Most pedig már itt a folytatás, mely ugyan nem sokat változtatott a jól bevált recepten, de időben már 20 évvel később járunk...
Várható volt, hogy az első rész kellemes fogadtatása után nem hagy ki egy ekkora ziccert a LucasArts, mármint hogy az eredeti trilógiát ne dolgozná fel. Másfél év után készült el az alkotás, bennem pedig vegyes érzelmek kavarognak – de erről majd később. A játék az első részhez hasonlóan a Mos Eisley kantinban indul. Ez gyakorlatilag a főhadiszállásunk. Itt indíthatjuk el a három történet valamelyikét, a csapostól pedig információkat és tippeket kaphatunk.
Ha valaki rögtön a lecsóba akar csapni, akkor nincs más dolga, mint szépen elsattyogni az Episode IV jelű terembe, és nekilátni a kalandozásnak. A játékot két módban játszhatjuk végig. A story mód értelemszerűen a három filmet járja körbe, a free play-ben pedig sokkal nagyobb szabadságot kapunk. Ez annyit jelent, hogy bármelyik kis fejezetet bármelyik szereplővel végignyomhatjuk, sőt. Na és itt jön az első nagy újítás: a kocsmában lehetőségünk lesz a szereplők kinézetét tetszés szerint variálni – lévén azért csak LEGO –, s így a lehetőségek száma végtelen, tovább fokozván a szabadságérzetet.
A legelső küldetés még ha úgy tetszik, kötelező. Miután ezt letudtuk, tetszés szerint választhatunk a három rész bármelyikéből, de mindegyiknek csupán az első fejezete lesz nyitva alapból. A történetről igazából nem lehet túl sokat elmondani. A három rész jelentősebb eseményeit dolgozza fel, néha apróbb kitérőket téve. De ez így van jól. Hiszen 29 évvel az első, (ami ugye történetileg a negyedik) rész moziba kerülése után is emberek milliói pihennek meg e varázslatos univerzumban, és engedik át magukat a jó és rossz örökös harcának.
Ami szintén nem változott semmit, az a grafikus engine. Nekem legalábbis nem sikerült észlelnem semmilyen kiugró grafikai újítást sem. De igazából ennek a játéknak nem is igazán ebben rejlik a varázsa. A Star Wars filmek egyik sajátossága, hogy az igazán remekül megkomponált muzsikák teszik teljessé, melyek John Williams munkásságát dicsérik. A mester itt is közreműködött, s így a zenével maximálisan meg voltam elégedve. A játék során sokszor felcsendülnek azok a bizonyos dallamok, melyek már harmadik évtizede tartják lázban a rajongókat.
A játékmenetet tekintve elismerően csettinthetünk, hiszen megint egy olyan alkotást sikerült létrehozni, amivel kicsik és nagyok egyaránt elszórakozhatnak, több órán keresztül. Alapból egy karaktert irányítunk, ám ha rendelkezünk polip felmenőkkel, megkísérelhetjük két karakter irányítását, egyszerre, egy billentyűzetről. Na, ez az, ami közönséges földi halandónak képtelenség, így tehát marad az, hogy állandó kísérőnket az MI vezérli. Számomra sokkal inkább szimpatikus megoldás viszont, ha áthívjuk valamelyik haverunkat, és ketten nyomjuk végig a játékot. Egyetlen billentyű segítségével ugyanis bármikor átválthatunk a gépi irányításra. Egy billentyűzet két embernek amúgy teljesen reménytelen, a legideálisabb, ha mindketten – de legalább az egyik játékos – rendelkeznek egy gamepaddel. Ha már az irányításnál tartunk, akkor megjegyezném, hogy a néhol eszméletlen béna kameraállás miatt egy-két helyen ez elég nehézkesre sikerült, de ezeken szerencsére hamar túl tudunk lendülni.
A kezelőfelület is a végtelenségig leegyszerűsített, nyilván azért, mert a játék még az apró csemetéknek is jó szórakozás lehet. Szívek mutatják aktuális életerőnket, LEGO tallérok pedig a pénzünket. A pénznek azért van jelentősége – és emiatt érdemes ugrabugrálni mindenhova –, mert ezzel tudunk bizonyos extrákat „unlockolni”, azaz feloldani. Gondolok itt például egy-két egzotikus karakterre, bónusz videókra, vagy éppen egy takaros tippözönre...
Nincsen Star Wars jedik nélkül, és nincsenek jedik az Erő nélkül. Amikor egy jedi karaktert irányítunk, akkor lehetőségünk lesz használni az erőt, ami sajnos elég felszínesen lett kidolgozva. Mindössze arról van szó, hogy megfelelő szituációban ellökhetjük az ellenfelet, illetve tárgyakat mozgathatunk. Szintén új elem az építkezés. Amikor egy halom építőkockához érkezünk, akkor a droidokat kivéve bármelyik karakterrel építhetünk valamit, ami kimenthet minket az adott helyzetből. No persze nem kell nagy dolgokra gondolni, csupán arról van szó, hogy odaballagunk az építőelemekhez, megnyomunk egy gombot, és végignézzük, ahogy mondjuk egy híd felépül...
Menteni nem tudunk akárhol, de ez igazából nem is olyan nagy probléma, hiszen meghalni gyakorlatilag nem is tudunk, csak egyszerűen darabokra hullunk, bizonyos mennyiségű aranytallért elvesztünk, és már mehetünk is tovább.
A cikk elején vegyes érzelmekről beszéltem. Mit is értek ez alatt? Hiába a jól bevált recept, a kellemes, megmosolyogtató figurák és az újítások, a játék az első epizódhoz képest nem mutat akkora előrelépést, mint amit egy tisztességes második felvonástól elvárnánk. Inkább olyan érzésem van, mintha valami kiegészítővel lenne dolgunk. Mindezek ellenére én jól szórakoztam a tesztelés ideje alatt, és valószínűleg mindenki jól fogja érezni magát a program mellett, hiszen a játék még mindig nagyon jópofa és van benne multiplayer lehetőség is. Úgyhogy ha néhány pihentető órára vágyunk, akkor ideális választás lehet kikapcsolódás gyanánt, mondjuk egy szombat délután a haverokkal...
