Pár évvel ezelőtt igen komoly veszteséget kellett elszenvednie a legendás Championship Manager sorozatnak, hiszen a fejlesztő és a kiadó összezördülése után a gyerek egyes részei az apához, mások az anyához kerültek. A távozó SI Games aztán az első évben kiütéssel nyerte a csatát, hiába a már bejáratott CM név, az újraírt alapok hiányosak, az új készítők még tapasztalatlanok voltak az elvárásokhoz. Azonban mint mondtam, azóta évek teltek el, és ez alatt a Beautiful Game Studios fiai is tanultak egy, s mást a szakmáról. Ez pedig az eladásokon is meglátszik, hiszen a hagyományosan menedzser-játékokat kedvelő Angliában végre ismét feltűnt a toplistákon a CM név, igaz a régi fejlesztők új projektjét sohasem tudta megverni.
A Championship Manager 2008-ban a készítők büszkén jelentették, hogy az új ProZone Analyst még realisztikusabbá teszi játékukat, emellett pedig új bajnokságok, és persze a terjedelmes adatbázis bővítést sem kell félvállról venni. Az első tapasztalataim mi másról, mint a menüről szólnak, és bizony ezek nem voltak túl pozitívak. Az interfész még mindig a nagyon régi elődökre épül, ami nem is lenne baj, ha nem vesztette volna el annak legjelentősebb vívmányát, a bárhonnan eljuthatok bárhova rendszert. No persze meg lehet tanulni (vagy inkább szokni) ennek használatát is, ám még később is rendkívüli módon zavart a fölösleges széttagoltság, és az ötlettelen menüpontok rendszere. Az mondjuk nem rossz ötlet, hogy az idő pörgetésénél két lehetőség is előttünk áll: az egér bal és jobb gombjának megnyomásától függően vagy csak egy napot haladunk előre (ami jól jöhet az átigazolási időszakban), vagy máris mehetünk a következő mérkőzésig.
Ami a taktikai képernyőt illeti, már sokkalta jobb a helyzet. Még az FM-nél is részletgazdagabban állíthatjuk be felállásunkat, embereinket pedig nemcsak fix pontokra helyezhetjük, hanem bárhova, és a különböző nyilak segítségével megadhatjuk támadási irányukat is. Rendesen fel lehet tehát készülni a mérkőzésekre, teljesen egyedi ötleteinket is megvalósíthatjuk, de persze akinek nincs kedve egy saját variációt összeeszkábálni és megfelelően tesztelni, annak ott vannak az előre beállított lehetőségek is.
A meccs előtt itt is megkapjuk a már elvárható „team talk” funkciót, ahol is játékosainknak megfogalmazhatjuk elvárásainkat, biztathatjuk, lelkesíthetjük őket – akár csak úgy kollektíven az egész csapatot, akár mindenkinek mást üzenve. Sőt, ami nagyon tetszett, lehetőségünk nyílik arra is, hogy privát módon mossunk fejeket, így megkímélve a bűnöst attól, hogy leégessük társai előtt, ami ugye sokszor keményen visszaüthet. Persze a sablonok végesek, de a lényeget megtalálhatjuk, főleg ha nem kollektíven üzengetünk. Utána pedig kezdődhet az ütközet. A CM 2008-ban egy kellően szép stadionkép fogad minket, amely az általunk megadott kulcspontok során átvált a már szokásos „gombfoci” megjelenítésre. És ez tökéletesen elég is, hiszen egy hardcore menedzser rá sem néz olyan projektre, amelyben igazi vizuális megjelenítés vár rá – ez nem az a stílus. Tehát célnak mint mondottam tökéletesen megfelel a gombfoci... már ha szó szerint az lenne. Játékosainkat ugyanis bóják (!!) szimbolizálják... Én nem tudom, hogy kinek a fejében fogant meg ez a beteg ötlet, de hogy ráférne pár hét vakáció, egy kis masszázs, aztán valami gyorstalpaló tanfolyam, az biztos. Még mindig röhöghetnékem támad, ha meglátom az „embereimet”, pedig ugye nem hiszem, hogy ez lett volna a cél. Túllépve ezen azért már dicséret jár, hogy focistáinkról a 90 perces bevetésük során is kapunk néhány lényeges információt a stadionképen, például a kondíciójuk és hangulatuk ingadozásait – e két tényező pedig komoly segítséget jelenthet a mérkőzés közbeni taktikai átalakításokhoz és persze a cserékhez is.
Akár győztünk, akár vesztettünk, a lefújás után máris ismerkedhetünk az új ProZone Analyst figyelőrendszerrel, amely kiértékeli csapatunk teljesítményét, és segíti a fejlődést. A pozitív észrevételek mellett ugyanis megkapjuk a hibalistát is, amely az esetlegesen alibiző játékosoktól kezdve, a ki nem találta a helyét a formációban kérdéskörén át a mi baklövéseinkig mindenre fényt deríthet, sőt, ha akarunk, akár a részleteknek is utánanézhetünk. Nem véletlen, hogy a fejlesztők a kézikönyvben és az előzetes ígéretekben is külön kiemelték az új funkciót: rendkívül sokat tud segíteni a csapatépítés során, később pedig az észre nem vett hibáinkra hívhatja fel a figyelmet.
Így a cikk végéhez érve azt hiszem, többségbe kerültek a pozitív jelzők, mint a negatívak, mégis rendkívül nehéz helyzetben vagyok, mikor értékelnem kell. Volt ugyanis két komoly problémám a Championship Manager 2008-cal, viszont mindkettő meglehetősen szubjektív témákat érint. Az első a már említett menürendszer. Én nem tudtam megszokni, nem tudtam nem rosszul felépítettnek tekinteni, és normálisan átlátni. Lehet, hogy velem van a baj, de egyszerűen jobbhoz szoktam. A másik: nem éreztem életet benne. Tudom, talán blődség ilyesmiről gondolatokat firkantani, de mint olyan ember, aki már tíz éve játszik menedzserekkel, igen fontos számomra ez a szempont, és aki bele tud merülni a műfaj alkotásaiba, az talán egyet is ért velem. Itt nem jött át. Valahogy a játékról egy feltuningolt, minden extrával felszerelt Trabant jutott az eszembe. Tényleg rendkívül jól megtervezett funkciók várnak ránk benne, de az alap, amire ráépülnek, az bizony nem jó. Így hát a CM 2008-at leginkább azoknak tudom ajánlani, akiknek az FM sorozat túl bonyolultnak tűnik, míg a FIFA Manager már túl egyszerű és irreális (esetleg kezdők ilyen téren) – na, számukra tényleg korrekt alternatívát nyújthat a játék. De akik már megtalálták a bevált nevet maguknak, nos számukra nem hiszem, hogy meggyőző tudna lenni, mert: „valami van, de nem az igazi”.
