Singularity

Az FPS műfajnak mindig is nagy rajongója voltam, és bár multiban bármilyen agyatlan marhasággal képes vagyok eljátszadozni, az egyszemélyes játékokkal szemben vannak elvárásaim. Már úgy értem, játékmenetileg. Kell, hogy legyen benne valami kis extra. Legalább egy kis bullet-time, de az az abszolút minimum. Ha van egy Crysis-féle nanosuitom, már teljesen elégedett vagyok. De az igazi finomságok a Prey-féle antigravitációs okosságoknál kezdődnek, aztán ott van még a Timeshiftes időmanipuláció, na és a Half-Life 2-nek is a Gravity-gunos combine soldier dobálós részét élveztem leginkább. A tavalyi E3-on azonban igazi ínyencség mutatkozott be Singularity címmel. A játékot a Raven fejleszti, és az Activision fogja kiadni ez év őszén.

A háttértörténet szerint Sztálin '49 telén éppen azon morfondírozik, hogy miként tudna az USA-val szemben abszolút biztonságot és felsőbbrendűséget teremteni. Az addig oké, hogy vannak nagy hatótávolságú rakétái meg atombombája, de nincs olyan rakétája, amely a nukleáris robbanófejet célba tudná juttatni. Ha lenne is, az amerikai Strategic Air Command szorongatja, nem tudna tehát vele mit kezdeni. Ekkor jön a váratlan lehetőség, amikor is a Kamcsatka-félsziget partjainál fekvő, addig jelentéktelen kis szigeten felfedeznek egy addig ismeretlen anyagot, a 99-es elemet – röviden E99-et. Az E99 lett tehát Sztálin reményeinek új forrása, mivel addig soha nem látott energiákat tudtak belőle kinyerni. Ami persze addig soha nem látott sugárszennyezési veszélyeket is tartogatott magában, na de, amint azt tudjuk, Sztálin bátyó ilyen apróságokon nemigen szokott felakadni. A projekt befejeztével, 1950. szeptember 21-én egy szovjet tudós, bizonyos Barisov bekapcsolja az E99-el üzemeltetett berendezést. Az esemény – természetesen – az egész szigetre kiterjedő katasztrófába torkollik. Hogy ez után mi történt, azt homály fedi, mindössze annyit tudunk, hogy Sztálin utolsó parancsa szerint a Katorga-12 nevű létesítményt karantén alá kell vonni. A nyugatiak 2010-ben észlelnek aktivitást a szigeten, ami még önmagában nem lenne olyan nyugtalanító, csak azután kezdi felkelteni az érdeklődésüket a dolog, miután kiderül, hogy semmiféle infót nem tudnak előbányászni arról a szigetről. Fel kell tehát deríteni, mégpedig gyorsan...

Légi felderítésre van tehát szükség, és itt jövünk mi a képbe, mint a lopakodó kémrepülőgép pilótája. Újabb nem túl meglepő fordulat, hogy tisztázatlan okok miatt a gépünk lezuhan, katapultálnunk kell, és a szigeten érünk földet. És elkezdődnek az igazi problémák... A szigeten furcsa teremtmények kószálnak, és az E99 által keltett időhullámok ide-oda sodornak minket 1950. és 2010. között. Hamarosan a kezünkbe kerül az időmanipuláló szerkezet is, amelynek segítségével egyrészt lehetőségünk lesz élve kikeveredni az addig kilátástalannak tűnő slamasztikából, másrészt pedig elkezdhetjük felgöngyölni a Katorga-12 ismeretlen eseményeit.

Ez lesz tehát a recept extra adaléka: egy kis idő-módosítgatás, de nem csak olyan egyszerű, ide-oda tekergetem, megállítgatom stílusban. Gyanítom, többek között erre is lehetőségünk lesz, de itt akár konkrét objektumokra vonatkoztatva is tudjuk módosítani az időt. Az már nem poén, hogy simán belelövünk egy hordóba, és az felrobban. A Singularityben is lesz ilyesmi, hogy is ne lenne, de itt nem lesz ilyen egyértelmű és egyszerű a dolgunk. Lehet, hogy csak egy régi, rozsdás, összegyűrt benzineshordót találunk, amiben természetesen már egy csepp nafta sincs, de a kis kütyüvel, amit a bal kezünkön hordunk, lehetőségünk lesz csak a hordó esetében visszaforgatni az időt, egészen addig, amikor az még szép fényes és egészséges volt, és – ami fontosabb – nem szivárgott még ki belőle a benya. Nos, ha ilyen formájában vágjuk az ellenség rohamozó csapatai közé, kicsit nagyobb pusztítást hajthatunk végre vele, mint egyébként. Ha pedig egy leszakadt, szétrohadt fémhidat találunk, aminek persze át kellene jutnunk a túloldalára, akkor lehetőségünk lesz azt is "megfiatalítani". Működik a dolog fordítva is: ha elkapunk egy agresszívabb ruszkit és 60 évet öregítünk rajta... hát... legalábbis nem fog a továbbiakban ellenkezni, már ha egyáltalán túléli a procedúrát. Az időmanipulátoron kívül lesz még pár érdekes játékszerünk. Itt van mindjárt a krono-lámpa, ami nem holmi elemlámpaként fog működni, hanem azt tudjuk majd vele megnézni, hogy a megvilágított objektum hogyan nézett ki a múltban. Aztán lesz olyan eszközünk is, amely egyrészt felvillantja a környezetünkben található interaktív tárgyakat, de ami az érdekesebb, a földön lábnyomokat is mutat, ami az útirányt jelzi. Ez eddig oké, de ha azok a lábnyomok a mi célunk felé vezetnek, akkor lehet, hogy azok a mi saját lábnyomaink? Már jártunk itt? Önmagunkat követjük? Érdekes dolog ez az idővihar...

Igen ígéretes alkotás van tehát készülőben, én legalábbis komoly logikai feladványokat várok tőle, na meg játék közben körvonalazódva egy kissé cizelláltabb sztorit. A grafika minőségéről az eddig kiadott trailerek engem teljesen meggyőztek, Unreal engine fogja hajtani, afelől tehát nem aggódok. Egy kicsit még kell sajnos várni a játékra. Mondjuk fél évet...