A Square Enix fejlesztő-kiadót leginkább sikeres JRPG sorozatairól ismerhetjük. Elég, ha a Final Fantasyre vagy a Dragon Questre gondolunk, de egy igen érdekes mese-játék keverék volt a Kingdom Hearts is. A The Last Remnant egy új világban, új szerepjátékrendszerrel készült el, és hosszú várakozás után végre megjelent PC-re is.
Történetünk főhőse Rush, aki elrabolt húga után kutat. Teljesen véletlenül befut egy csatatérre, ahol egy emberi sereg csap össze szörnyekkel. Az egyik harcost összetéveszti a keresett személlyel és berohan a harc sűrűjébe. Hamar kiderül azonban, hogy tévedett, de így megismerkedik Emmával majd Athlum márkijával, Daviddel, aki felajánlja segítségét a keresésben. A nemes nagylelkűsége nem különösebben meglepő, Rush szülei híres kutatók, egy letűnt kor relikviáit, a remnantokat tanulmányozzák. A keresés során hamar kiderül, hogy sokkal több rejtezik a háttérben, mint egy egyszerű emberrablás, valószínűleg az egész világra kihatással lennének az események, ha a rosszfiúk sikerrel járnak.
Új Square játékhoz szokás szerint új szerepjátékrendszer is jár, talán az eddigi legkevesebb kontrollal a minket segítő szereplők cselekedetei és fejlődése fölött. Ténylegesen csak Rush karakterlapját láthatjuk, az ő felszerelését csereberélhetjük, a többiek csak nyersanyagokat és időnként tanácsokat kérnek tőlünk. Megválaszthatjuk a fegyvert, mely főként a tanulható varázslatokra és képzettségekre van kihatással. Ha egykezesre esett a választásunk, akkor egy második penge vagy egy pajzs kerülhet a másik kézbe. Két további felszerelésnek van hely, ide különféle ékszerek és más kiegészítők kerülnek, melyek tulajdonságokat és védelmeket adhatnak. Az utolsó hely már induláskor foglalt, a húgunktól megszerzett amulett van benne. A fegyverek fejleszthetőek többféleképpen is. Az első, hogy egy szerencsés csata után jobb lesz, kap egy +1, +2 vagy más értéket. A másik, hogy nyersanyagok segítségével a kovácsnál fejlesztjük a következő fegyverváltozattá, mely nagyobb sebzést és jobb tulajdonságokat ad.
A karaktereket nem egyesével irányítjuk, hanem csapatokba, úgynevezett Unionökbe szervezve. Mi állítjuk össze ezeket szinte teljesen szabadon, különféle formációk szerint, melyeknek más és más hatása van a csoport teljesítményére. Mindenképp érdemes figyelni arra, hogy ne úgy rakjuk össze őket, hogy az egyik Union sok életerővel rendelkezik, míg a másikat egy erősebb szél is elfújja. Időnként csatlakoznak vendég csapatok is, de ezek felett semmi kontrollunk nincs.
A harc is komolyan változott, hisz a Unionök csapnak itt össze egymással és nem a különböző karakterek. Egyben adunk parancsot az egész társaságnak, mely során nem tudjuk megmondani, hogy pontosan milyen képességeket, varázslatokat alkalmazzanak. Ez néha kellemetlen tud lenni, de általánosságban teljesen jól használható. A választható lehetőségek általában a sima támadás, a támadás harci képességekkel vagy mágiával, a gyógyítás, a másik csapat megsegítése és hasonlók. Minden körben a Union méretétől függően kapunk Action Pointokat, amelyek körről körre felhalmozódnak, ha nem használjuk el azokat. Így akár pár kör szinte passzív harc után egyszerűen elsöpörhetjük az ellenfelet egy komoly támadási hullámmal. Bár így meglehetősen egyszerűnek tűnhet, sok taktikai elemet belevettek, hogy izgalmas és gondolkodást igénylő legyen az összecsapás. Ha egy-egy elleni harc van, akkor Deadlock lép érvénybe: csak egymást támadhatja a két csapat. Ha mást támadunk vagy olyan akciót hajtunk végre, mely megtörné, akkor az ellenfélnek van egy ingyen támadása ránk. Ha jön egy másik ellenfél is, akkor már oldalba támad minket, szintúgy a következő. A negyedik már mindenképpen a hátunkat üti, azaz meglehetősen kellemetlen helyzetbe kerülhetünk így. Ha okosan szervezzük a csatát, akkor a leggyengébb Union kiütésével a következő támadó még csak Deadlock lesz újra, így megúszhatjuk a komolyabb károkat. Figyelni kell a morálra is, ha túl sokszor maradunk alul a körökben, akkor az ellenfél egyre jobban és jobban harcol, míg mi egyre többet sebződünk és egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülünk.
A fő küldetés szál mellett sok mellékküldetés is vár a játékosokra, melyek közül sok igen hasznos tárgyakat ad, míg mások csak érdekes történeti adalékokkal jutalmazzák a teljesítésüket. Elvileg ha az összes feladatot teljesítjük, nem teljesen ugyanaz a játék vége sem. Ezen kívül lehetőség van a harci érdemeink pénzre és tárgyakra váltására is a Union of the Golden Charlice épületeiben. Egyes feladataikhoz meg kell ölni meghatározott számú és fajtájú szörnyet valahol, vagy épp egy tulajdonságunknak kell elérni egy magasabb értéket. Az egyik mellékküldetés során kapjuk meg a kis bányász remnantot is, amely folyamatosan hasznos tárgyakkal és nyersanyagokkal láthat el minket a kalandok során.
A játék grafikája meglepően gyenge a felhasznált Unreal Engine 2-höz képest, de azért nem is riasztóan rossz, a pár évvel ezelőtti játékokat idézi. A karakterek mozgása ugyan jó, de az egész környezet elnagyolt hatást kelt a nézőben. A csaták során az effektek látványosak és jól kidolgozottak – szerencsére, hisz elég sokat harcol az ember. Az angol karakterhangok általánosságban jók lettek, bár néhol kicsit idegesítő egy-egy jelenet, főként Rush szerepe miatt. A zenék igen hangulatosak és még hosszabb távon is kellemesek.
Összességében egy remek játékot hozott össze megint a Square csapata, remélhetőleg lesz akkora a sikere, hogy további szerepjátékaik is megjelenjenek újra PC-re is. Pár helyen ugyan kicsit leül a játék, de a sok fordulat és izgalmas helyzet hamar feledteti ezeket. Csak ajánlani tudom minden JRPG rajongónak, és bátran kipróbálhatják azok is, akiknek még ismeretlen ez a stílus, de amúgy a szerepjátékokat kedvelik.
