Míg annak idején a Combat Mission sorozathoz újabb és újabb önálló részként csatlakoztak a II. világháború különböző hadszíntereit feldolgozó részek, addig a második generációs játékmotorral ellátott Shock Force-hoz csak kiegészítők – úgynevezett modulok – jelennek meg. Ilyen például a korábban bemutatott Marines, vagy a most bemutatásra kerülő British Forces.
Valahol érthető ez, hiszen a II. világháborúnak – világháború mivoltából adódóan – rengeteg, jól elkülöníthető hadszíntere volt, míg a jelenleg folyó "terrorista-ellenes" háborúnak gyakorlatilag csak a Közel-Kelet a helyszíne. És valóban nem kellene nagyon különböző házakat, utcákat, növényzetet és egyéb környezeti elemeket modellezni egy afgán vagy egy iraki játékhoz. Ezért aztán a fejlesztők a történetet továbbra is Szíriában tartják, és csak a Koalíciós Erők egységeit adják ki a játékhoz: mint az Amerikai Hadsereg, a Tengerészgyalogság és a Brit Hadsereg.
Míg eddig csak amerikai egységekhez kellett angol nyelvű hangokat készíteni, ezért egyből újdonság a brit akcentus a játékban. És hogy nem "let’s go guys"-t kiáltanak a katonáink egy nekiiramodás előtt, hanem "let’s go, lads"-et. Tudom, hogy ez nem hangzik túl izgalmasan, de már az első Combat Missionben is szívesebben harcoltam a Vörös Ördögökkel a vicces brit akcentusuk miatt, no meg a skótdudáért. Ami sajnos ebbe a modern részbe nem került be, de biztos vagyok benne, hogy egy gyors modder elkészíti majd azt is.
A skótduda éppen úgy tradicionális kelléke a brit hadviselésnek, mint az évszázados nevű és hagyományú egységek. Ez azt is jelenti, hogy a brit egységek szervezeti felépítése is sokkal összetettebb és bonyolultabb, mint egy amerikaié. Míg az USA hadseregének és tengerészgyalogságának elemi egységeit hamar kiismerhetjük, és minden bonyolultabb egység ezekből épül fel, addig itt jó sokáig bajban leszünk, ha át szeretnénk látni, hogy ki hova tartozik és mi a feladatköre. Amilyen változatos a nevük és a felépítésük ezeknek az angol egységeknek, ugyanolyan változatos és sokféle harcjárművel is rendelkeznek. Míg a jenkik – bár a két szárazföldi haderőnem különböző járműveket használ – viszonylag kevés típussal rendelkeznek (Abrams, LAV vagy Bradley, AAV vagy Stryker), addig a briteknél a Challenger 2 tanktól a Land Rover terepjáróig nagyon sokféle típust kell megismernünk ahhoz, hogy megfelelően alkalmazzuk.
Míg a Challenger 2-ről azért minden wargamer hallott már, a többiről nem feltétlenül. Itt van például a Bradley-re legjobban hasonlító Warrior, mely szintén 30 mm-es gépágyúval rendelkezik és képes kisebb gyalogos egységek szállítására. De ehhez nagyon hasonló a Scimitar felderítőjármű is. Illetve ott van két másik nagyon hasonló APC is: a Spartan és a Bulldog. Talán a legfontosabb különbség, hogy a Spartan nem képes tüzelni, ha nincs benne utas, hiszen a lövész helyét is kispórolták, hogy több gyalogost szállíthasson. Hasonlóan a bűn ronda – egy korai II. világháborús tankra hasonlító – Sultanhez, mely szintén csak egy szállított gyalogos által képes használni az önvédelmi géppuskáját.
Ezek elég zavaróak tudnak lenni, ha már hozzászoktunk, hogy az amerikai APC/IFV-k képesek a kiszállt gyalogságot automata fegyvereikkel támogatni. Itt meg leginkább hátramenetbe kapcsolva igyekeznek ki a frontvonalról. A Challenger 2 tankokat viszont keményebb fából faragták. Hasonlóan keményen állják a szír páncélelhárító tüzet, mint az Abramsek, talán a legfeltűnőbb különbség, hogy a lánctalpuk sokkal sérülékenyebb. Rengeteg Challengerem akadt el RPG vagy komolyabb páncélelhárító tűztől. Semmi más bajuk nem lett, de a legtöbbjük mozgásképtelenné vált és álló erődként támogatták tovább a támadó honfitársaikat. Ami azért nem annyira profi megoldás.
Érdekes még látni a brit szemléletbeli különbséget a négykerekű járőrjárművek tekintetében. Az amerikaiakkal ellentétben, akik egyre több páncélt pakolnak fel a Humvee alaptípusra, ők a gyorsaságra, a jármű könnyű súlyára és a gyorsan elhagyható konstrukcióra fókuszáltak. Ez már az ajtó nélküli Land Rover terepjárókra is igaz, de különösen hangsúlyos a Jackal járőrjárműre, melynek szinte nincs is takarófelülete: mintha csak az alvázon utaznának a katonák. Ez a valóságban 130 km/h-s sebességet biztosít a járműnek, míg egy könnyű- és egy nehézgéppuska vagy egy gránátvető jelentékeny tűzerővel ruházza fel.
A gyalogosoknál az M-16, M4-es kézifegyverek helyett a bullpup rendszerű SA80-család darabjai találhatók. Többnyire az L85A2 gépkarabély, de a harcjárművek kezelőinél ennek rövidcsövű változata (L22A2), míg a gyalogsági rajoknál a hosszabb csövű, könnyűgéppuska változat (L86A2) is megtalálható. Ezeknek a brit fegyvereknek a jellegzetes – magasabb – hangját természetesen beleépítették a készítők a modulba. Azonban az L110A2 géppuskának – mely nagyon hasonlít az amerikai SAW-ra – a hangját az amerikaiból kölcsönözték (vagy tényleg ennyire hasonlít). Mesterlövészeink pedig L115A3 puskával aprítják a hadzsikat, a 10-11-es patch jóvoltából sokkal pontosabban, mint korábban.
Nagyon örültem annak, hogy a US Army-hoz hasonlóan – és a Tengerészgyalogsággal ellentétben – a britek is rendszeresítették a Javelin kézi rakétavetőt, mely számomra már az alapjátékban is a csodafegyver kategóriába tartozott. Valószínűleg az igazi életben nincs ilyen számban a fronton, vagy nem engednek ennyit lőni vele (az igen borsos ára miatt), ugyanis ezzel a fegyverrel tényleg könnyű az ellenség eliminálása, legyen szó páncélosról, rejtőzködő gyalogságról vagy bunkerekről, esetleg épületekről.
A legnagyobb újdonság – ami nem csak egyszerű modolás – a térképen is megjelenő, szakasztámogató könnyű aknavető. A briteknél ez a L9A1 51 mm-es könnyű aknavető, mely a szakaszparancsnoki egységben foglal helyet, erősen limitált lőszerkészlettel, melyből 4 db eleve füstgránát. Ez azonban nagyon praktikus tud lenni, hogy az ellenség elé lőve sokkal nagyobb mozgásterünk marad. A térképen nem látható (off map) tüzérségünk nagyrészt változatlan, azonban egy üteg az angoloknál nem két csőből, hanem háromból áll, ami növeli az egyszerre érkező gránátok sűrűségét.
Mivel a 3D-s terepen hasonlóan nem látható légierő lényegét tekintve nem változott, ezért nem is látom értelmét, hogy Hornet helyett itt Typhoonok és Tornadók vannak. Illetve a Marines AV-8B helyett (mely valójában egy Harrier), az angoloknál Harrier van. Itt is csak hangulati modolás történt, hiszen mind a tüzérségi, míg a légitámogatás kérésekor és érkezésekor a brit formáknak megfelelő rádióforgalmazást hallunk, nem pedig amerikait.
Természetesen egy nagy kalapnyi küldetést és egy brit kampányt is kapunk még a modulhoz. Bár ezeket a rajongók hamar fel fogják dúsítani, és mások kampányaival és küldetéseivel is jól elleszünk a jövőben.
Összegezve tehát a British Forces elég színes és érdekes kiegészítő. Könnyen megismerhetjük vele az Egyesült Királyság haderejének felépítését és fegyverzetét. Illetve saját kárunkon ismerhetjük fel alkalmazhatóságainak különbözőségét az amerikaiakéval szemben. Ha pedig valaki már jól ismeri a briteket vagy esetleg unja a játékokban (is) megtalálható amerikai túlsúlyt, azoknak is kellemes játékot kínál.
