„Az a különbség a hadsereg és a tengerészgyalogság között, hogy ha egy orvlövész lőni kezd egy házból, a hadsereg beküld egy-két rajt a kifüstölésére, mi viszont felrobbantjuk az egész házat” – mesélte egy veterán tengerészgyalogos nemrég valamelyik dokumentumfilmben. Persze nem csak ebben és egyéb taktikai eljárásokban különböznek, hiszen a fegyverzetük és a harcjárműveik is különböznek. Strykerek helyett egy korábban fejlesztett úszó csapatszállítójuk (AAV) van, Bradley-k helyett pedig a szintén öregebb LAV-okat használják a gyalogság támogatására.
Ezeket a különböző fegyvereket és doktrínákat adta most ki a Battlefront az éppen aktuális Combat Mission részhez, mint kiegészítőt. Azonban ez nem azt jelenti csupán, hogy ezentúl ilyen járműveket is irányíthatunk, hiszen a Shock Force-ban nincsenek igazán önálló egységek, mint más stratégiai játékokban. Itt az egységek hierarchiába és szervezetbe épülnek be, és csak együtt van értelmük. Ezért a fő különbség, hogy bekerültek a Tengerészgyalogság szervezeti egységei, mint egy gyalogos zászlóalj, illetve mini-hadseregük, a Tengerészgyalogos Expedíciós Egység, mely egy komplett hadsereg részeiből mindent tartalmaz, csak kisebb mértékben: tehát gyalogságot, tüzérséget, harckocsikat és légi eszközöket.
Természetesen a másik oldalon (szír haderő) is bekerültek újdonságok, mint az ejtőernyős zászlóalj, ami csak nevében ejtőernyős, valóságban inkább egy elit egység a legújabb, ám nem túl nagy számban elérhető BMP-3-assal és a ritkaságszámba menő T-90SA-val. Ez utóbbi azért is fontos, mert így végre ellenfele akad az Abrams tankoknak. Eddig ugyanis ezek az acélszörnyek viszonylag büntetlenül parádézhattak a harctéren, hiszen csak igen szerencsétlen helyzetben és több ellenséges találtkor semmisültek meg. Azonban a T-90 – ha megfelelően alkalmazzák – képes egyetlen lövéssel is megsemmisíteni.
Ezen kívül egy jópár új kézifegyver, Super Cobra, aknavető, újabb RPG-k stb. került még a kiegészítőbe, de ezek sem önállóan érdekesek, hanem az új szervezeti egységekben. Ami azonban számottevő újdonság az igazából nem is a modul része – csak együtt jelent meg vele –, hanem az 1.10-es patch, mely jelentősen felújította a játékot. A legfontosabb újdonság, hogy az MI ellenfél is használja már saját tüzérségi megfigyelőit és támogatását. Ez azt jelenti, hogy eddig a játékos csak a küldetés kezdetén kaphatott a nyakába előre definiált tűzcsapást, azonban mostantól bármikor és bárhol, ahol az ellenfele jónak látja (és persze ha van megfelelő eszköze a támogatás igénylésére).
Hangulati elemnek szánhatták, de néha praktikus, hogy ha mi kérünk légi/tüzérségi támogatást, akkor halljuk a rádióforgalmazást, ahogy a tüzérek jelentik a lövéseket és a becsapódásokat, illetve a megfigyelőnk korrigálja a paramétereket. Sokunk nagy örömére a Battlefront elfogadta, hogy taktikai támogatásban nem használnak a repülők irányítás nélküli (buta) bombát, csak lézervezéreltet. Így megszűnik az egyik legidegesítőbb légi-barát tűz, mely komplett századokat tudott elveszejteni. Ellenben most biztonságosan szemlélhetjük a sebészi pontosságú légicsapásokat. Ennek persze az az ára, hogy nem első rárepülésre oldják a bombát, hanem amikor megfelelő szögben sikerül beérkezni. Ez pedig azt jelenti, hogy az ellenség addig még időt kap, hogy kárt tegyen bennünk.
Visszatérve a tengerészgyalogosokhoz az első és legszembetűnőbb különbség a létszám. Míg a hadsereg rajaiban nyolc katona harcol, addig itt tizenhárom. Így több fegyver és több speciális fegyver is belefér a rajba, mint például az M32 sorozat-gránátvető, mely az M16A4-ekkel kiegészülve jelentős tűzerőt biztosít a tengerészgyalogosoknak. Azonban – mint játékost – ez sem kárpótol azért a veszteségért, hogy a hadsereg katonái képesek Javelin rakétát használni, mely jelentős páncélelhárító képességgel vértezi fel őket. Azonban a tengerészgyalogosoknál AT-4 vagy M72A3 van, ami nem sokban különbözik az RPG-től, így a hatótávolsága is igen kicsi, és elég pontatlan fegyver.
Hasonlóan nem igazán meggyőző az AAV sem, mely ugyan rengeteg katonát képes szállítani, illetve gránátvetővel és két géppuskával rendelkezik, nekem mégis gyengébbnek tűnt, mint egy Stryker. Nem is beszélve a LAV-ról, melynek tűzereje – ha kicsit is, de – gyengébb a Bradley-nél, viszont csak négy katona szállítására alkalmas. Holott a Bradley-kbe egy egész raj (azaz nyolc katona) is befér.
A kiegészítőhöz jár még egy tucat tengerészgyalogos küldetés és egy kampány is. Ez utóbbi mintha átgondoltabb lenne, mint az eredeti játék hivatalos kampánya, hiszen könnyebb küldetésekkel kezdődik. Illetve nem lineáris, hanem döntéseinktől és eredményünktől függően más és más küldetések következnek. Azonban ez sem olyan fontos, hiszen a játékhoz tartozó szerkesztőben bárki összerakhat küldetéseket és kampányokat, vagy letölthet az internetről mások által készítetteket. Nagyon jó kampányok érhetők el az alapjátékhoz is, gondolom pár héten belül a kiegészítőhöz is hasonló kínálat lesz.
A Combat Mission sorozatnak már a korábbi részei is kivívták azt a megbecsülést, ami azóta is övezi. Ezen a Shock Force is csak emelt, még ha a játékosok többsége nem is követte a szériát Szíriába, hanem megmaradt a 2. VH keleti frontján. Ezt a remek játékot csak még jobbá tette az új patch, a kiegészítő pedig napjaink jelentékeny haderejével – a tengerészgyalogsággal – bővítette a játszható repertoárt. Mi más volna illőbb befejezés, mint a Marines jelmondata: Semper Fidelis!
