A rengeteg videó és egyéb információmorzsa alapján már alig bírtam magammal, hogy végre belefeledkezzek az EA és a DICE új produkciójába, a Battlefield 3-ba. Végre elérkezett az a nap is, amikor minden földi halandó nekimehet a csatatérnek és őrült unlockolásba és ahhoz pedig lövöldözésbe kezdhet. Vegyes érzelmekkel fogadtam a játékot a nyílt béta indulásakor, de ez pár nap alatt kicsit árnyaltabbá vált. Lássuk, miért is!
Az első pár lejátszott meccs alapján arra a megállapításra jutottam, hogy a játék inkább a Bad Company 2 és a Medal of Honor egyvelege lett, semmint a gerincet képező Battlefield sorozat tényleges folytatása. Ez elsőre kicsit furcsán érintett, bár várható volt a fordulat a Bad Company 2 nagy sikeréből következtetve. A Battlefield 2 rajongóit hidegzuhanyként érheti az, hogy szinte alig kapunk olyan játékelemeket, amelyek a klasszikus elődben voltak megtalálhatók. Ez viszont nem feltétlen rossz, sőt! A második epizód megjelenése óta hat év telt el, és ez a videójátékok világában rengeteg idő. Sok minden változott, sok új játékelem vált hétköznapivá és szinte elengedhetetlenné. Ezeket mind bele kell már építeni egy új játékba, hogy esélye legyen a többi kihívóval szemben. Szerencsére a Battlefield 3 az olyan folytatások sorát gyarapítja, amelyekben mertek elszakadni az előd által lefektetett alapoktól és új dolgokat mertek a játékba építeni. Ettől még a hangulat ugyanúgy Battlefieldre hajaz, azonban az egész atmoszféra már egy új és teljességgel 2011-kompatibilis összképet teremt. Ha a Battlefield 2 idén jött volna ki, annak is ilyennek kellett volna lennie. Azok számára, akiknek a Battlefield 2 megoldásai tetszettek jobban, még mindig ott a lehetőség, hogy visszatérjenek régi kedvencükhöz, azonban akik egy új élménnyel akarnak gazdagodni, Battlefield köntösben, garantáltan jó vétel lesz a közelgő végleges verzió.
A bétában egy térképet próbálhatunk ki, név szerint az Operation Métrót. A helyszín Párizs egyik metróvonala és a belváros egy kis szeletkéje. Megtekinthetjük, hogyan szuperál a grafikus motor, azonban benzines motorokról szó sincs. Ez egy hatalmas baklövés, ha engem kérdeztek, ugyanis hogy lehet egy járműves harcairól elhíresült játékot ténylegesen letesztelni járművek hiányában? Meghökkentő volt egy kicsit, hogy színtiszta gyalogsági harcról szól a térkép, és nem kapunk még egy vacak quadot sem. Ezen azonban hamar túlteszi magát az alkalmazkodni képes ember, ugyanis annyira rabul ejtő és addiktív lett az egész játékmenet, beleértve az újfent zseniális unlockolási rendszert és magát a lövöldét is, hogy minden hiányosságot képes elfeledtetni a játékossal. Főleg azért, mert megnyugodhatunk: a végleges játékban bizony nem egy járművet próbálhatunk majd ki.
Nézzük hát, mi újdonságot láthattunk a bétában! Először is ott a Battlelog, amely mindenképp az első lépés lesz Battlefield 3-as pályafutásunkban. Itt tárolódnak a statisztikák és itt található a szerverkereső, az egyjátékos kampány és a co-op mód indítólinkje is (utóbbi kettő a bétában még nem érhető el). Sokan már a hír hallatán, hogy a böngészőből kell indítani a játékot, felhördültek. Sajnos ez a rendszer tényleg meglehetősen szokatlan és felesleges húzásnak tűnik, ráadásul nem valami erőforrás-hatékony megoldás. De sajnos ez van, nem kívánságműsor, hozzá kell szokni a dologhoz, hogy a Battlefield 3 az első – és reméljük, hogy az utolsó – olyan játék a sorozatban, amelynek nincs hagyományos értelemben vett főmenüje. Ez már csak azért is bosszantó, mert a hardcore rétegnek szóló játékban a hardcore játékosok első dolga nem az, hogy gondolkodás nélkül beleveti magát a háborúba, hanem konfigurál. De ezt hol is teheti meg? A Battlelogban nem, úgyhogy irány a szerverkereső, belépés egy játékba, majd talán a spawnolás előtt megoldható lesz a beállítgatás. De még ott sem. Konkrétan a csatatéren kell lennünk, életben, hogy el tudjuk érni az opciók menüt, ami egyszerűen felfoghatatlan számomra. Ha véletlen konfigurálás közben lelőnek, akkor a menüből kidob a játék és spawnolhatunk be újra. Ha pedig túl sokáig tart a beállítgatás – ami nem meglepő, mert van mit konfigurálni egy FPS-nél –, akkor a szerver teszi ki a szűrünket, tétlenség miatt. Szerencsére ez a játék legbosszantóbb része, ha ezen túl van az ember, már tényleg csak a játék marad hátra, ami – hangsúlyozom, a béta bugokat leszámítva – fenomenális!
Mind hangulatban, mind pedig látványban a játék igazán nagyot domborít. A Frostbite 2 grafikus motor elképesztően részletes látványt képes monitorunkra varázsolni és emellett kimondottan jól optimalizált: ha négy éve egy középkategóriás gépet vettél, még bátran belevetheted magad a bétába, alacsonyra vett beállításokkal élvezhető sebességet és látványt kaphatsz. Akinek pedig megvan a kellő vas a gépházában, egyszerűen döbbenetes látvánnyal hálálja meg a játék. A textúrák penge élesek, a katonák kidolgozása első osztályú, a növényzet most már tényleg elrejti a benne lapulókat, a fények és a füst pedig egész egyszerűen már csak a hab a tortán. A kinézetre egy rossz szavunk sem lehet, minden hihető és élethű, semminek nincs műanyag hatása – hacsak nem tényleg műanyagról van szó. Ez rengeteget rádob a hangulatra is. Egy valóban tömör és dús bokorban hasalni, és onnan szedegetni le az arra szaladókat, egyszerűen remek érzés. A mesterlövészek távcsövén megcsillan a nap, ezzel leplezve le helyzetüket és a taktikai zseblámpa is félelmetes hatásokkal rendelkezik: elvakítja az ellenséget, akit ezután gond nélkül apríthatunk fel. Ahogy pedig a metróalagút csempéjéről visszaverődik az RPG után elnyúló lángcsóva, az már tényleg olyan apró, de látványos dolog, hogy az embernek libabőrös lesz tőle a háta. Feltéve, ha nem épp felé tart az a bizonyos RPG.
A hanghatásokban sem találtam kivetni valót. A csapat ismét keményen dolgozhatott, hogy ennyire profi és igényes kavalkádot hozzon össze nekünk. Minden fegyver úgy szól, ahogy annak szólnia kell – már amelyiket már hallottam élőben is eldurranni – és a robbanások hangjai is félelmetes erejűek. Egy komoly házimozi rendszerrel megtámogatva tényleg a csatatéren érezheti magát az ember. Egyetlen dologban találtam kifogásolható pontot, ez pedig a rádióbeszélgetések hangulata. Valahogy színtelenre sikerültek azok a beszélgetések, amikor a rádiós közli a csapattal, hogy élesítették az M-COM állomásunkat. Valami pánikhangulatot várnék el egy rossz hír közlésétől, de úgy mondja nekünk a jóember, mintha azt közölné, hogy holnap felhős idő lesz. A háttérhangok közé még bekevertek, újfent, egy rakás madárcsicsergést, amit már a Bad Company 2-ben sem tudtam hova tenni. Könyörgöm, hát nem a madársereg az első, a lakosok mellett, ami elhagyja a csatateret az első puskaropogás hallatán?
Elképesztő mennyiségű felszerelést szerezhetünk meg a béta során is, minden fegyverre külön távcsöveket, a már említett taktikai lámpát, lézeres keresőt, gránátvetőt és kétlábú állványt is. Utóbbinak nagy haszna van mind a támadók, mind pedig a védők oldalán, ugyanis nagy stabilitást biztosít fegyverünknek és félelmetes erejű zárótüzet nyújthatunk vele. Fegyverekből is számtalan van, vannak olyanok, amelyeket csak egy bizonyos kaszt használhat és vannak, amelyeket mindenki. Ezeket általában szintlépéssel tudjuk megnyitni, a többit az adott kaszttal való sok játékkal, végül pedig a fegyverekre rakható kütyüket az adott fegyverrel való minél hatékonyabb pusztítással érhetjük el. Fontos még az is, hogy a legtöbb stukkernek többféle tüzelési módja van – végre! – amelyet a csatatéren is állítgathatunk kedvünkre, így például a remekbeszabott M416-os géppuskából pillanatok alatt – egy távcső hozzáadásával – halálos, nagy hatótávolságú fegyvert varázsolhatunk félautomata móddal. A fegyverek testreszabása egyébként a már említett Medal of Honor megoldására hasonlít legjobban. Aki azon kiigazodott, annak itt sem lesz gondja, de jól átlátható és jól is használható az egész rendszer.
Összegezve a látottakat, csak még biztosabb vagyok abban, hogy egy újabb mestermunka készül a DICE műhelyében. Minden tekintetben felnőtt az elvárásaimhoz, pont annyival nyújt többet elődjénél, amennyivel hat év elteltével szükséges. A többi, külön-külön is zseniális DICE játékból is pont a megfelelő mértékben emeltek át dolgokat, ezzel is csak tovább fokozva az élményt. A rengeteg unlockolható kütyü, a változatos fegyverarzenál és a végleges játékban kilencre bővülő térképszám, öt játékmóddal – meg persze a későbbiekben megjelenő DLC-kkel – garantálja, hogy ismét egy hosszú távú szórakozást nyújtó, minőségi játékot kapunk a pénzünkért.
