Tower defense játékokkal manapság Dunát lehetne rekeszteni, és a játékosok nagy többsége általában már nem is izgatja magát az ilyen jellegű új megjelenések miatt. Éppen ezért az egyszeri fejlesztő, ha mégis ezzel az alapsémával akar előrukkolni, nehéz feladat elé néz, hiszen olyan témát, játékelemet kell hozzákevernie az ezeréves recepthez, amely mégis felkelti az emberek figyelmét, és amitől a program népszerűvé válhat. Van, akinek ez sikerül (például a PopCap Games Plants vs Zombies játékának), és van, akinek nem (képzeljetek ide pár tucat feltörekvő, de még nem túl sikeres flashjáték fejlesztőt). A magyar Most Wanted Entertainment csapata, akik a Joint Task Force és számtalan Nintendo DS játék segítségével tettek szert hírnévre, most az előbbi csoportba próbálnak bejutni.
A Defenders of Ardania egy fantasy környezetbe helyezett, játékosok-játékosok elleni (PvP) harcra kihegyezett kis stratégia, amely PC-n kívül PSN-en, Xbox Live-on és iPaden is tiszteletét fogja tenni valamikor decemberben. A készültség még nem 100%-os, de egy előzetes verzióra már rászabadulhattak az elvetemült játékfirkászok, amellyel kapcsolatban összegezni szeretném a tapasztaltakat. Először is leszögezném: a játék alapból felkeltette az érdeklődésemet, tehát ha úgy vesszük, a nehezebb feladat már sikerült. Nem sűrűn találkozok olyan tower defense cuccal, amely történetet, sőt, többjátékos lehetőséget is bevet a siker érdekében. (De a jelekből ítélve mások sem: a DoA játékkiállításokon már begyűjtött pár díjat az innovatív újításokért.) A sztori nagyjából arról szól, hogy kis kastélyunkat egy reggel megtámadja a gonosz Sir Foxwalde serege, amit vissza kell vernünk, majd kis kerülővel felszabadítanunk a törpéket, saját kastélya földig rombolása után kérdőre vonnunk szomszédunkat, ezt követően pedig tovább követni a szálakat mozgató túlvilági erőket több mint egy tucatnyi, folyamatosan nehezedő pályán át. A történeten kívül a már végigtolt pályákat Skirmishben is lenyomhatjuk, illetve kiválaszthatjuk őket egy kis multiplayer meccsre, amiről azonban sajnos még nem tudok írni, mivel többszöri próbálkozás után sem sikerült társakat találnom.
Maga a játékmenet úgy néz ki, hogy a pálya két végében áll egymással szemben két (illetve később már négy), eltérő színű kastély, amelyeket helyenként többfelé elágazó út köt össze. A játékosok feladata értelemszerűen az ellenséges kastély(ok) lerombolása és sajátjuk megvédése, tornyok építésével, varázslatok megidézésével és kisebb osztagok megindításával. A stratégiai érzékünkre is szükségünk lesz, ugyanis nem mindegy, melyik útvonalakat zárjuk le (ha az ellenség sikeresen lőtávolságon belülre építi a tornyait, egy túl hosszú út számunkra ugyanolyan kedvezőtlen, mint neki), milyen egységeket küldünk (elég sok típusból kombinálhatunk, a papok például gyógyítják társaikat, a tolvajok gyorsak és magukra vonhatják a tornyok figyelmét), és hová építünk (egyes helyek nagyobb lőtávolsággal rendelkeznek, vagy meggyorsítják a kincstárunk tartalmának növekedését). A taktikáinkat nem csak a kincstár limitálja, egyszerre mindig csak meghatározott számú katonánk és tornyunk lehet a pályán. Ha pedig nagy a gond, és az ellenfél esetleg beküld ellenünk egy hőst (sztori módban egy ilyen karakter azonnal képes lerombolni a várunkat), kitűzhetünk vérdíjat is (drága jó Majesty), így minden tornyunk és egységeket is támadni képes osztagunk (például a törpék) arra a karakterre fog koncentrálni. Így első hallásra talán kissé komplikáltnak tűnhet a dolog, de aggodalomra nincs ok, gyakorlatban mindez kezelhető és szórakoztató. Ráadásul egyetlen pálya teljesítése (vagy bebukása) sem telt több időbe tíz percnél, így gyors kikapcsolódásra valószínűleg ideális választás lesz a játék.
A szórakoztatási faktort azonban jelenleg még kicsit leamortizálták a bugok (ne feledjük, bétáról van szó). Volt, hogy az ellenfél az első tornyait fel tudta húzni az én váram köré (így osztagaim gyakorlatilag halva születtek). Előfordult olyan is, hogy a pálya elején a bevezető párbeszéd hirtelen megállt, és nem történt semmi, egészen a program újraindításáig nem tudtam sem egységeket hívni, sem tornyokat építeni. De a hősökön sem ártana még módosítaniuk szerintem egy kicsit a fejlesztőknek, ugyanis jelenleg túlságosan gyorsak és erősek, a God of War főellenfeleit kevesebb próbálkozással nyírtam ki, mint Sir Foxville-t, aki pedig elméletileg csak a legelső boss a játékban.
A grafika mindemellett szép, a történet, ha úgy vesszük, elmegy (többet nem is várnék egy ilyen jellegű programtól), a zenék kellemesek, az irányítás viszont kissé idegen volt számomra, ugyanis nagyon konzolos jellegű: az egérrel célkeresztként mozoghatunk a pályán, viszont kattintásokkal nem érünk el semmit, minden a billentyűzetre van alapból kiosztva (nyilván a konzolos és az iPad port miatt alakult így).
Mindettől eltekintve úgy vélem, figyelemre méltó próbálkozás készül a Most Wanted műhelyében, remélem, decemberre a Mikulás hoz belőle egy bugmentesített, végleges verziót is.
