Bevallom, annyi mindent ígértek és terveztek az ArenaNet fejlesztői a Guild Wars második része kapcsán, hogy nem is mertem feltételezni, hogy ebből a játékból valaha egyáltalán lesz valami. Az MMO vonalat megreformálni kívánó játék valójában a World of Warcraft által lefektetett, és már unalomig ismételt elemeket kívánja fenekestül felforgatni, és nagy szerencsénkre a béta hétvége tanúsága alapján erre megvan minden esélye.
A Guild Wars 2 kapcsán sokkal bőkezűbbek voltak eddig is az infókkal a srácok, mint a hasonlóképp revolúciót ígérő The Secret World esetében, így mostani cikkünkben az első tapasztalatokból építkezem inkább. Igyekeztem minden olyan eddig ismert információt kiüríteni a fejemből, amelyek a megszokott receptek megreformálásával kapcsolatosak, így valamilyen szinten az újdonság erejével hatott rám néhány momentum. Természetesen az első lépések itt is úgy zajlanak, hogy választunk egy szervert, majd elkészítjük rá első karakterünket, aki fajok tekintetében lehet charr, asura, sylvari, norn és végül ember is, valamint választunk neki egy kasztot is, amely lehet mesmer, engineer, elementalist, ranger, thief, guardian, necromancer és warrior. Elég bőséges tehát a kombinációk lehetősége, ami nagyon fontos ahhoz, hogy az embernek legyen kedve újra meg újra valami egész más karakterosztályt és fajt kipróbálni. Nekem egy charr elementalistre esett a választásom és nekiestem a karakter testreszabásának. Eddig minden úgy zajlik, ahogy a legtöbb MMO-ban megszokhattuk, a következő lépés azonban már szokatlan lehet, ugyanis egy személyre szabott történetet állíthatunk össze magunknak, amely alapján a játék alakulni fog. Ez döbbenetes meló lehetett a fejlesztők részéről és rengeteget dob az MMO játékokban mindig is alacsonyan mozgó beleélési faktor mértékén. A személyes történet kialakítására sok kérdést tesz fel a játék, és így egy azonos fajba és kasztba sorolt karakterrel is szinte teljesen más történetet játszhatunk, ha esetleg újra akarjuk kezdeni a játékot, ami bizony igen jó tulajdonság.
Na de térjünk rá a játékra: hogyan sikerült a harcrendszert megbolondítani, milyenek is azok a véletlenszerű world eventek és hogy zajlik maga a fő küldetésvonal? Vegyük szépen sorban a dolgokat. A harcrendszer okozta az első megdöbbenést, ugyanis mint amolyan mágus karakter, nem találtam mana kijelzőt, csak a nagy piros gömböt a kezelőfelület közepén. Nem is kell keresni, ugyanis nincs, az egész varázslás rendszer úgynevezett cooldown alapú, tehát az erősebb varázslatoknak több idő kell az újratöltődéshez, valamint akad olyan is, amelyet folyamatosan, amolyan autoattack formájában puffogtathatunk kedvünkre. Új varázslatokat sem a megszokott módon sajátítunk el, hanem bizonyos mennyiségű ellenség kivégzése után magától nyílnak meg előttünk. Nem kell most már földbe gyökerezett lábbal fél percig mormolni egy varázsigét, hogy irtózatosat sebezzünk, akár rohangálhatunk vagy ugrálhatunk is varázslás közben. Erre szükség is lesz, ugyanis nincs többé célkövetős nyílvessző, ha ügyesek vagyunk, akár el is ugorhatunk egy-egy komolyabb támadás elől, amely hatalmas előnyhöz juttathat a harcban.
A világ folyton változik, lépten-nyomon olyan eseményekbe botlunk, amelyekbe bárki bármikor becsatlakozhat, ha van kedve, természetesen tetemes mennyiségű tapasztalati pontért cserébe. Fantasztikus érzés az, amikor a környék összes játékosa egy emberként veri vissza a hárpiák támadásait, vagy próbál visszaszerezni minél több ágyúgolyót a gonosz kis patkányszerű lények karmai közül. Ezzel sikerült az értelmetlen grindolást szinte teljesen kiküszöbölni a játékból, hiszen ezek az események tényleg nagyon gyakoriak és megéri foglalkozni velük.
Megszűntek jóformán a kis kérdőjellel a fejük fölött ácsorgó NPC-k is, akiktől felvehettük régen az „ölj meg 10 malacot” kaptafára készült küldetéseket, majd le is adhattuk nekik némi pénz, XP és felszerelés ellenében. Egy-két ilyen NPC még zónánként megtalálható, de kicsit ezek is módosultak. Küldetéseiket akárhányszor teljesíthetjük és akárki csatlakozhat segíteni benne, amelynek következménye természetesen az lesz, hogy maga a feladat is nehezebbé válik, valamint az érte kapott jutalom is több lesz. Ennek hála szólóban is jól boldogul az ember, de csapatban még izgalmasabb és több kihívást tartogat a játék.
A történetben a Star Wars: The Old Republichoz hasonlóan haladhatunk előre, azaz be kell lépnünk olyan területekre, ahol csak mi vagyunk, valamint néhány kulcsfontosságú NPC és minden más, ami a történet adott szakaszához szükséges. Ilyenkor kapunk a történetet előrelendítő párbeszédeket is, amelyek kicsit még hibásak voltak a bétában, de nyilván a megjelenésig ezt is tökéletesre polírozzák majd. Döntéseket is hozhatunk a történet során, amelyek természetesen az egész saját történetünket befolyásolják, és akár két azonos beállítottságú karakterrel is hamar külön utakra tévedhetünk, amelynek jelentőségét egyszerűen nem győzöm hangsúlyozni.
A táj és a látvány remekül sikerült, még úgy is, hogy a grafika még optimalizációt igényel a fejlesztők állítása szerint. Mindenesetre én bátran felpakoltam minden lehetőséget a maximumra és nagyon ritkán tapasztaltam FPS csökkenést. A zene és hangok tekintetében sincs semmi kivetnivaló, minden összeáll egy nagy egésszé, amelyet Guild Wars 2 néven ismerhet majd meg a nagyérdemű közönség, ha végre megjelenik a játék. A hétvége befejeztével komoly hiányérzetem volt, folytatni akartam a játékot, újra belépni és teljesíteni pár rendkívül izgalmas world eventet, vagy egyszerűen csak felfedezni a terepet, mert erre is rengeteg lehetőséget nyújt a játék. Vigyázat, rendkívüli addikciót okozhat a program, és előre szólok Blizzardéknak is, hogy alaposan kössék fel a gatyát, mert érkezik az új trónkövetelő!
