Amikor egy új játékkonzol piacra kerül, a kezdeti eladásokat serkentő nyitócímek vele párhuzamosan történő megjelenését követően valahogy mindig kicsit lelassul a szoftverellátottság növekedése. Ez különösen elmondható az idén tavasszal debütált PlayStation Vita esetében, amire az időközben eltelt mintegy szűk fél év alatt alig két-három tucat alkotás került eddig a hazai boltok polcaira, ami valljuk be, nem egy hű, de impozáns szám. Közülük is meglehetősen kevés volt a masina által kínált, sok szempontból forradalmian újnak számító lehetőségek kiaknázására építő program. Talán a Sony saját berkein belül készült játékok jártak ebben leginkább az élen, amin persze nem lehet csodálkozni, azon azonban igen, hogy még ezek között is akadt finoman szólva is igen elnagyoltan megalkotott darab. Ez a kézikonzol eddigi eladásain is meglátszik, ami nem számít a japán konglomerátum legüdvözítőbb sikertörténetei közé.
Szerencsére végre új fénycsóva – mit fénycsóva, reflektor – tűnt fel a PS Vitát övező szürkületben, mert megérkezett minden idők egyik legkreatívabb játéksorozatának, a LittleBigPlanetnek speciálisan a Sony új, hordozható játékgépére kifejlesztett epizódja, amit nemes egyszerűséggel csak a LittleBigPlanet PS Vita névre kereszteltek.
Ennek a Sony platform-exkluzív játéksorozatnak a darabjai alapvetően nem is egy játékot, hanem egész kis programcsomagokat tartalmaznak, amivel azonnal kitűntek a többi platformjáték közül, és ha nem is villámgyorsan, de kisvártatva a PlayStation tulajdonosok egyik nagy kedvencévé váltak. A játékok hőse egy aranyos babzsák figura, Sackboy (néha Sackgirl vagy egyszerűen Sackperson). Alapvetően egy kis, barna bábúról van szó, akit azonban a különféle, zseniális humorral, aprólékosan kidolgozott pályákon összegyűjthető (esetleg különféle DLC-k formájában megvásárolható) ruhák, kiegészítők és matricák segítségével ki-ki a maga ízlésére szabhat át, akár újra és újra, így a szemüveges geektől kezdve a macsó torreádoron át a dögös babzsák-lányig mindenféle külsővel rendelkezhet. Vele kell egy méretében icipici, de részletei által mégis nagy, egész kis világot jelentő bolygót bejárnunk, és az azon fellelhető, legtöbbször igen furfangos pályákon végignyomulva lehetőleg minden lehetséges dolgot összeszednünk. Ehhez gyakorta a fizikát sem nélkülöző próbatételeket kell kiállnunk, és gyakran még ezek megoldásával sem találunk meg első nekifutásra mindent, hiszen sok lootot jó alaposan és furmányosan eldugtak. A játék másik jellemzője az oldalra scrollozós megvalósítása ellenére bizonyos mélység alkalmazása és ismerete. Főhősünkkel előre-hátra ugorhatunk, noha nem nagyot, de mégis akkorát, hogy gyakran így tudunk bizonyos tereptárgyak mögé bejutva rejtett helyszíneket, vagy begyűjtendő dolgokat elérni.
Említettem, hogy a LittleBigPlanet játékok kivétel nélkül egy egész programcsomagot tartalmaznak. Ez először is egy nagyon szépen, jelen esetben igazi mesére emlékeztető módon, a nagy Stephen Fry kiváló narrációjával kísérve megalkotott történetmódot takar. Ebben egy mese részesei lehetünk, ami egy gonosz bábos mesterkedéseiről szól Carnivalia jobb napokat megélt földjén. Számos és változatos pályán keresztüljutva segíthetünk az örök cirkuszi- és vidámparki móka hazáján, miközben elsajátíthatjuk a játékban rejlő különféle mechanizmusokat. Közben mini-játékokat érhetünk el, amelyek szintén kiváló szórakozást nyújtanak. Ezeken kívül összesen öt arcade játék is bekerült a csomagba, amelyek a videojátékok hős-, akarom mondani őskorából ismert etalonok némiképp átértelmezett verziói.
A leginkább Tim Burton látványvilágát idéző történeti, és a különféle egyéb játékmódok mellett a játék legnagyobb dobása az egyszerűen kezelhető, nagyszerű pályaszerkesztő rész. Itt gyakorlatilag bárki megalkothatja saját pályáit, amelyeket ezúttal az emlékező funkció segítségével akár többrészesre is tervezhet. Akár egész kis történetet varázsolhat bármelyik felhasználó az eszközkészlet segítségével. A pályákat fel is töltheti az internetre, ahol a kapott értékelések alapján vagy bekerül valamelyik kiemelt csomagba, vagy megy a levesbe. Ezek a csomagok megkönnyítik az eligazodást a számtalan felhasználói pálya között. Van a legkedveltebb, a legjobbra értékelt, a legújabb vagy a fejlesztők által ajánlott pályákat tartalmazó csomag, illetve helyesebben szólva menüpont is. A játék valóban szinte kimeríthetetlen lehetőséget és végtelen szórakozást ígér a játékosok számára, akik akár szólóban, akár barátaikkal merülhetnek el ebben a varázslatos világban a különféle on- és offline játékopciók segítségével, amelyek között kooperatív és kompetitív módok is megtalálhatók.
Ez a PS Vita-exkluzív játék végre ismét kihasználja a platform nyújtotta technikai lehetőségeket. A képi megvalósítás egyszerűen csodálatos. Aranyos, kedves, bájos, tű éles, színes és változatos: ezekkel a szavakkal lehetne leginkább jellemezni a játék grafikáját. A zene és hanganyag szintén briliáns módon jól sikerült. A muzsika fenomenális, roppant hangulatos és nagyon jól illik a programhoz. Stephen Fry mesélőként előadott szövege pedig gyakorlatilag verhetetlen és utánozhatatlan atmoszférát teremt mindehhez. Az egyébként bőségesen rendelkezésre álló oktatórészekkel viszont volt némi problémám, nevesül az, hogy ezek szövege, illetve videója gyakran nem visszajátszható vagy ismételhető. Vagyis ha nem sikerült valamit elsőre, vagy tartósan megjegyeznünk (mert mondjuk régóta nem fordult elő), akkor bizony vakarhatjuk a fejünket egy kiadós „hogy is volt ez?” felkiáltás kíséretében. Talán ez számomra a játék legnagyobb hiányossága, de azért túl lehet élni így is a megpróbáltatásokat. A vezérlés az, ami a legnagyobb mértékben kiaknázza a hardver nyújtotta lehetőségeket. Ennek során mind a billentyűk, mind az érintőképernyő és a hátulsó érintőfelület, mind pedig a konzol egyéb feature-jei szerepet kapnak. Mindent összegezve végre ismét egy olyan játékot vehetünk kézbe, ami érdemes egy ilyen kiváló, és eleddig érdemtelenül kiaknázatlan multimédiás játékgépben rejlő tudás színe-javának prezentálása által a tisztelt nagyérdemű megbecsülésére és megelégedésére. Mit mondjak, ideje volt!
Zárszó gyanánt nem is tudok előző felkiáltásomnál frappánsabbat írni. A LittleBigPlanet Playstation Vitára megjelent exkluzív epizódja bőségesen benne van annak a mindösszesen szűk maroknyi játéknak a sorában, amelyeket érdemes mindenképpen beszerezni egy ilyen gép tulajdonosának. Sőt, megkockáztatom, hogy benne van abban a talán még kevesebb játék által alkotott, kicsiny halmazban is, ami miatt érdemes beszerezni egy ilyen konzolt. Ezt persze mindenki döntse el maga, én mindenesetre örülök, hogy újult erővel tért vissza a Sony játékfejlesztésért és kiadásért felelős részlege az eleddig kicsit mostohagyerekként kezelt kézi erőművük programtárának bővítéséhez. Csak maradjon is meg ez a lendület, a többiek pedig vegyenek róluk mielőbb példát! Akkor baj nem lehet.
