Jó néhány MMORPG-vel volt már dolgom, nagyjából mindegyikben otthonosan mozogtam, mindig tudtam, mikor mit kell csinálni, mert vagy logikus volt, vagy egyértelmű útmutatásokat kaptam hozzá. A fantasyt és a sci-fit is szeretem, és az ilyen jellegű játékok túlnyomó része ezekbe a műfajokba volt sorolható. Az újítás persze szükséges, egy-két egyedi ötlet kell minden játékba, mert különben hamar unalmassá válik. Na de ha egy megszokott játékstílust minden aspektusában egyszerre próbálnak megújítani, az okozhat meglepetéseket...
Mindenekelőtt a The Secret World nem is fantasy, nem is sci-fi. Napjaink világában játszódik, más egyéb világokból érkezett látogatókkal. Kezdetben három frakció közül választhatunk: lehetünk az Illuminati tagja, amely csoport a pénz és a hatalom megszerzésére törekszik bármi áron, beállhatunk a Templarok, a modernkor szent keresztes lovagjai közé, vagy a Dragon tagjaiként gerjeszthetjük a káoszt. A három csoport látszólag egymás ellenségei, ami kisebb "határmenti villongások" meg helyi hirigek formájában nyilvánul meg, ám a sztori előrehaladtával, amikor már kissé erősebb ellenfelekkel kell szembenézniük, kénytelenek lesznek egymással lepaktálni.
A karaktergenerálásnál kiválasztjuk avatarunk nemét, pár alapvető külsőséget, ruházatot, hajszínt miegymást, aztán kábé végeztünk is. (Közben pedig a szépemlékű Oblivion jutott eszembe, ahol ugyanilyen hosszan elbíbelődtem a karakterrel, mert valahogy nem sikerült egy olyan figurát összeraknom, ami egy kicsit is szimpatikus.) Miután végeztünk, el kell neveznünk hősünket, de rögtön három nevet is kell adni neki: családnevet, keresztnevet meg egy becenevet. Az MMO-veteránok itt foghatnak először gyanút: kasztot ugyanis már nem tudunk választani.
És itt kezdődnek el a The Secret World érdekességei. Nincsenek kasztok, nincsenek szintek és nincs tapasztalati pont. Ehelyett rögtön az elején a teljes képességrendszer a szemünk elé tárul. Ami még csak véletlenül sem a szokványos fa elrendezésű, hanem egy "tárcsa", és amelynek elemeit tetszőlegesen variálhatjuk, tetszőleges sorrendben tanulhatjuk meg a kapott ability és skill pontok segítségével, és ennek folytán a későbbiekben sem lehet a karaktereket kasztokba sorolni, mivel a kombinációk száma hatalmas. A játék legelején a kilenc lehetőségből választott fegyverünk nagyjából determinálja, hogy milyen irányba indulunk el, tehát érdemes odafigyelni, és ennek megfelelően válogatni a képességek közül. Ezek a pisztoly, shotgun, gépfegyver, pengék, kalapácsok, ökölfegyverek, vérmágia, káoszmágia és elementalizmus. Elég furán néz ki ez a kilenc szó egy mondatban, viszont remekül mutatja a játék sokszínűségét – itt aztán tényleg mindenki megtalálhatja a magának valót. Egyszerre kétféle fegyvert vihetünk magunkkal, de egy karakterrel akár minden skillt megtanulhatunk maximális szinten, ha igazán univerzálisak akarunk lenni. Bár nem tudom, ehhez hány óra játékidő kell... Azért egy kis probléma akad ezzel a rendszerrel, mert túl szépen hangzik, hogy tökéletesen működőképes legyen. Nem árt alaposan utánanézni, még a játék előtt, hogy mi az a rendszer, amit érdemes kiépíteni, mert könnyen az lehet a vége, hogy sok idő és fáradság árán egy tökéletesen használhatatlan karaktert hozunk létre. Az információgyűjtést kezdhetjük a hivatalos honlapon felsorolt deckek, azaz paklik áttanulmányozásával. Ezek eredményesen használható képességcsomagok, külön-külön névvel ellátva, tehát végül is mégiscsak vannak kasztok, csak itt így hívják őket. Eddig 33 féle van belőlük, de valószínűleg a lista bővülni fog. Mintegy mellesleg a képességtárcsa közepén egy számláló mutatja, hogy hány százalékát szereztük már meg a képességeknek, ezt akár a karakter szintjének is nevezhetjük. Ezt az értéket azonban játékostársaink nem tudják, ezen egyszerű oknál fogva PvP-ben nem nagyon tudhatjuk, kivel állunk szemben, így aztán általában nagyon csúnyán végződik az összecsapás az egyik fél számára, és persze a másiknak sem túl nagy élmény egy jóval gyengébb ellenfelet legyőzni.
A harcrendszer nagyjából a megszokott módon működik, bár van ebben is néhány érdekesség, amelyek azonban hamar megszokhatóak. Karakterünk legyen bármennyire is univerzális, minden képességét nem használhatja bármikor, ki kell választanunk hét aktív és hét passzív képességet. Így nem fordulhat elő az a World of Warcraftból ismert szituáció, hogy a képernyőt több sorban szegélyezik a különféle ikonok. Mint már említettem, két fegyvert választhatunk egyszerre, már itt érdemes odafigyelni, hogy ezek jól kiegészítsék egymást, és természetesen, hogy az ezekhez való skilleket válogassuk össze. Arra is ügyelnünk kell, hogy a komolyabb képességek a kisebbek által harc közben termelt erőforrásokból táplálkoznak. A gondosan összeválogatott skill-fegyver kombóinkat el is menthetjük, és a Gear managerben bármikor váltogathatjuk.
Minden fegyvertípus tud valami extrát. Van, ami logikus, mint például, hogy a shotgun több ellenfelet tud sebezni egyszerre, de azt például már nem feltétlenül vehetjük természetesnek, hogy a gépfegyverrel okozott sebzés mennyiségével önmagunkat vagy társunkat gyógyíthatjuk. Ahhoz, hogy képességeinket használjuk, nem kell egyhelyben állnunk, egyszerre tudunk mozogni és lőni, amitől sokkal dinamikusabb lesz a harc. Kitérő manőver is van, amely jól jön tárazáskor. Az alap irányítás kissé mintha nehézkes lenne, de természetesen mindent személyre szabhatunk.
A craftolás – vagyis a szükséges eszközök saját kezűleg való legyártása a szükségtelenekből nyert és talált nyersanyagokból – sem hiányozhat a játékból, bár ezen a téren érződik legjobban az újítani akarás erőltetettsége. Inkább a nagyoktól kellene ihletet meríteni, ha nincs saját ötlet, mintsem a Minecraft szintjéig süllyedni. A nyersanyagokat egy négyzetrácsos táblázatban kell elrendezgetni bizonyos minta szerint – általában az előállítani kívánt holmi leegyszerűsített formájának megfelelően –, amit persze vagy megjegyzünk, vagy a neten keresgéljük, mert a játékon belül nincsenek eltárolt receptek, tervrajzok meg ehhez hasonlók. Gondolom, többek között ezért, meg a küldetések miatt került a játékba beépített internetböngésző, hogy ne az Alt+Tab-ot koptassuk, és elő tudjuk kotorni valahonnan a szükséges tudásanyagot.
És ha már a küldetéseknél tartunk: itt is egy kicsit másra számítsunk, mint a "menj az erdőbe és ölj meg tíz farkast" séma. A feladatok ennél érdekesebbek, próbálják a játékost gondolkodásra késztetni, esetleg egy kis internetes kutatómunkára, tehát nem feltétlenül azoknak való, akik csak a hentelés miatt játszanak MMORPG-ket, itt egy kicsit lassabb folyásúak az események. Néhol talán túl lassúak is, sőt helyenként akadnak megoldhatatlan dolgok is. Először azt hittem volna, hogy csak türelmetlen vagyok, de némi keresgélés eredményeként megtudtam, hogy vannak néha bugos, ténylegesen teljesíthetetlen küldetések is.
A játék által nyújtott vizuális élmény nem igazán kiemelkedő, legfeljebb azt mondanám rá, hogy tisztességes iparosmunka. De az itt is jelen lévő bugoktól eltekintve szép, nincs vele semmi probléma. (Nálam például a váltakozó erősségű fényforrások nagyon csúnya villogást produkáltak driverfrissítés után is, de szerencsére nem sok ilyen van.) A hanghatások viszont nagyon jól eltaláltak, a zenével és a karakterek beszédhangjával együtt.
A The Secret World alapötlete jó, az ígéretek is szépek voltak, de sajnos ezeknek elég nagy részét nem sikerült teljesíteni. A stílus minden aspektusának megreformálása elsőre ijesztően hangzik, másodikra meg kicsit elszomorító, hogy nem is igaz, csak éppen mindent máshogy hívnak, mint ahogy már megszoktuk. De a valós újítások is rengeteg finomhangolási munkával járnak, és ez itt szemlátomást elmaradt. És ez sajnos nem is az első eset a FunCom történetében... Mindemellett a játékot teljes áron meg kell venni, havidíja is van, és mindezek felett még micropaymentes webshop is tartozik hozzá. Igaz, ez utóbbiban csak kozmetikai jellegű holmikat lehet kapni, azokat viszont horror áron. Így aztán jelen formájában nem igazán merem ajánlani – kezdőknek különösen nem –, mert ahogy olvasom, sokan hagyják abba az első hónap letelte után. Talán a havi frissítések javítanak majd ezen, meglátjuk...
