„Ezért hát nézzünk szembe kötelességünkkel, hogy ha a Brit Birodalom és Nemzetközössége fennmarad, akkor ezer év múlva azt mondhassák az emberek: Ez volt a legnagyszerűbb pillanatuk.”
Nemrégiben megérkezett a svéd illetőségű Paradox Interactive egyik legkedveltebb stratégia játékának új, sorrendben harmadik kiegészítője, amely Churchill egy, az angliai csata kezdetét bejelentő beszédét vette címül. Rögtön itt kell kiábrándítanom a lelkes rajongókat, mert nem a légi csatákra fogunk összpontosítani, bármennyire is ez tűnne logikusnak a cím alapján, sokkal inkább a nagy tervezések és a különleges alakulatok kora jött el, és az alapjátékból hiányolt battle-scenariók közül is kaptunk két újabbat. Ezek egyike a Téli háborút, a másik a spanyol polgárháborút dolgozza fel. Ezek közül különösen a második az, amely multiplayerrel lehet a legizgalmasabb, hiszen kiegyenlített erők küzdelmét hozza, míg az elsővel inkább erkölcsi érzékünknek adózhatunk, a kicsiny finn hadsereggel jól elverve a szovjeteket. Már ha sikerül, persze.
A többi újítás közül kettő az, ami igazán fontos. Az elsőt, a speciális egységeket az első résztől kezdve várta mindenki, mert valljuk be, kevéssé történelemhű, hogy mondjuk a gurkákat ugyanolyan közönséges hegyi csapatokként ábrázolják, mint bármelyik sorozott angol vagy skót csapatot. A másik, ami talán csak csilli-villi szépítésnek tűnik, hogy szép hadműveleti terveket tudunk térképre rajzolgatni, nagy színes nyilakkal, és mindezt megoszthatjuk multis társainkkal, leegyszerűsítve azon kommunikációt, hogy mégis mik a távlati terveink, illetve, hogy hol van szükségünk segítségre és együttműködésre. Ezen kívül kicsit átalakították a partraszállások rendszerét, combosabb szállítóhajókkal megtámogatva, tábornokaink tanulékonyabbak lettek, és most már százalékosan láthatjuk, hogy hol tart a városi hadviselés elsajátításában, illetve Lend Lease rendszerben ki tudjuk segíteni szövetségeseinket is. Bővült a fedett műveletek lehetősége, ellenállási gócokat és államcsínyeket szervezhetünk.
Ennyi nagyjából az újdonság, de az összkép szempontjából ez mit jelent? Nos, a fejlesztőktől megszokott módon az alapkoncepció tovább finomodott, a már három éve megjelent – kezdetben sajnos szokott módon bugos – alapjáték mára elérte azt a szintet, hogy javítani már nem nagyon van mit, és csak a bővítésre lehet koncentrálni. A térkép viszonylag pontosnak mondható, hibákkal nem találkoztam, a mesterséges intelligencia pedig kinőtte gyerekbetegségeit. Ez utóbbit illetően van talán még mit csiszolni, én kicsit bátortalannak éreztem, annak ellenére, hogy sok más mellett egy angliai és egy japán partraszállást is volt alkalmam átélni, és az olaszok is elfoglalták Kairót.
Összességében tehát az új Hearts of Iron III kiegészítővel kapcsolatban történelemhűségre nem lehet panasz, és szerény meglátásom szerint mostanra eljutott a játék oda, ahová a rajongók a megjelenéskor várták. Foteltábornokok, vár a harcmező!
