A Bungie csapata korábban kizárólag a Halo sorozattal volt elfoglalva, azonban a Microsofttal történt szakítást követően – mivel az IP ott maradt a szoftveróriásnál – egészen új fejlesztésbe kezdtek. A tavaly bejelentett Destiny ugyan látványvilágában hasonlít az imént említett szériára, lényegesen eltérő játékmenetre és hangulatra számíthatunk.
Alapvetően egy akciójátékról van szó, azonban a Bungie munkatársai szeretnék az egészet a közösségi élményre kihegyezni, ilyen tekintetben akár MMOFPS-nek is nevezhetjük a Destiny-t. Játékterünket naprendszerünk adja, vagyis akár a Földön, akár a környező bolygókon is harcba szállhatunk a többi játékossal, egyedül rajtunk áll, merrefelé vesszük az utat. Az egyetlen békés helynek, ahol nem kell mások támadásától tartanunk, a főhadiszállásunkat tekinthetjük, onnan kilépve bármikor bárki az életünkre törhet. A nemrég indult alfateszt során három bolygóra tehettük be a lábunkat. A Földön egyszemélyes küldetéseket lehetett kipróbálni, míg egy másik bolygó a többjátékos (kompetitív, területfoglalós) küzdelmek színteréül szolgált. E két helyszínen hagyományos FPS módban lehetett harcolni, míg a főhadiszállásunkon már külső nézetben irányíthattuk karakterünket.
A helyszínek között űrhajónk segítségével közlekedhetünk, amelyet karakterünkhöz hasonlóan kedvünkre átszerkeszthetünk. Utóbbiból sajnos az alfa során nem sokat lehetett látni, az űrhajós utazás lényegében csak a helyszínek betöltését fedő animációban merült ki. A karakterszerkesztés viszont kellően aprólékos (no nem The Sims mélységű): megadhatjuk fajunkat, nemünket, majd arcunk alapvető vonásait, frizuránkat, valamint arcfestésünket.
Persze a kompetitív élmény mellett társulhatunk is másokkal, így kooperatív küldetésekben vehetünk részt. A harcok során háromféle fegyvert tarthatunk magunknál: az elsődleges fegyverek közé a pisztolyok, puskák és géppuskák tartoznak, a másodlagosak közé pedig az ezeknél sokkal erősebb különleges stukkerek. A harmadik helyre azokat a fegyvereket pakolhatjuk, amelyeket a pályán találunk, de ezeket csak addig használhatjuk, amíg van hozzájuk muníció, utána el kell dobnunk.
A harcok az egyszemélyes módban és a többjátékos részben is kellően pörgősek, kis odafigyeléssel a munícióból sem fogyunk ki egy könnyen. A fegyverek kellően kiegyensúlyozottnak tűntek, s bár küllemükben nem annyira, használatukban eltérőek. A karakterfejlesztés szintlépésekhez kapcsolódik, míg felszerelésünket (mivel van inventorynk) a főhadiszálláson lehet alakítani. A főhadiszállás egyébként hangulatra nagyon hasonlít a Mass Effekt bázisára (szintén a hasonlóságot erősíti néhány robot külleme is), habár itt sokkal kisebb a nyüzsgés és alapvetően sokkal sötétebb is minden. A Killzone-ra a nálunk tartott kis eszköz miatt emlékeztet a játék, amelyet többek között bezárt ajtók kinyitására is használhatunk (az említett játékban ugye egy „robotmadár” tartott velünk hasonló célokból). A Halo életérzést pedig már csak a zenék és a grafika miatt sem tudja levetkőzni a Destiny.
Ha már szóba került a grafika, azt kell mondjam, a Bungie még mindig érti a dolgát. A helyszíneket kreatívan építették fel, az effektek, textúrák és modellek is mind hozzák a manapság elvárható szintet, talán egy hajszállal még rá is tesznek. Érdemes minden pályát alaposan körbejárni, mert mindenfelé akad látnivaló. A külső és a belső helyszíneket is gazdagon berendezték. Persze még akadnak hibák, de a szeptemberi megjelenésig ezeket még bőven lesz idő kijavítani.
Összességében remekül szórakoztam a Destiny PlayStation 4-es alfájával, amelyről süt az odafigyelés és a fejlesztői rutin. Még sokat kell dolgozniuk a srácoknak, de az alapok nagyon stabilnak látszanak, mondhatni, innen már csak elrontani tudják. A megjelenésig még néhány hónap hátra van, de ennyi időre még szükség is lesz a kisebb-nagyobb hibák orvoslására. A Destiny egyike lehet az ősz legnagyobb durranásainak, amely akár a Halo széria szintjére is felnőhet idővel.
