A '90-es évek második felében nagy népszerűségnek örvendezett a Petz széria, amelyben kisállatokat (a Dogzban kutyákat, a Catzben macskákat) kellett nevelni és idomítani. Az alapkoncepciót aztán később is számos új játék követte, mint például 3DS-en a Nintendogs vagy Xbox 360 Kinecttel a Kinectimals. A műfaj legújabb darabja ezúttal a Sony jóvoltából készült el, és az egyszersmind jócskán felülírja a stílustól eddig megszokott klisék túlnyomó részét.
A PlayStation Vita Pets egy titkos térkép segítségével elvezeti az ifjú játékost (mert bizony ez a program is legfőképpen az ifjúság számára készült) egy rejtélyes szigetre, amelynek titkait kedvenc kutyus haverjával kell felderítse. Ehhez természetesen először örökbe kell fogadnia egy tündéri kölyköt a lehetséges négy fajta (husky, labrador, dalmata és border collie) közül, amelyeket érezhetően a tévé- és mozifilmek által leginkább favorizáltakból válogattak össze a készítők. (Mondjuk egy beagle még bőven elfért volna a csapatban, de ez persze csak egy olyan ember magánvéleménye, akinek kettő is van az említett rosszcsontból odahaza.) A játék alapja itt is a nevelés, amely különféle minijátékok során történő kutya- (akarom mondani karakter-) fejlesztés során valósul meg. Ebünket teljesítményünk függvényében szerzett újabb maskarákkal és kosztümökkel is felruházhatjuk, amely ma már szinte minden játék kötelező eleme annak stílusba tartozására és komolyságára való tekintet nélkül.
A sziget egyre távolabbi részeit csak hűséges társunk bizonyos képességeinek meghatározott szintre való felfejlesztése után tudjuk megközelíteni, így a nevelő-fejlesztő szösszenetek szerepe egyáltalán nem másodlagos. Azok abszolválásához a PlayStation Vita technikai vívmányainak komplett tárházát felhasználhatjuk, így a giroszkóp, a mikrofon, az optikai rendszer és az érintőfelületek is gyakori szerephez jutnak. Ebünk ebben a programban beszél is, ami egyfelől elég szokatlan, másfelől azonban gyakran hasznos – és aki végképp nem tudja tolerálni, az visszaállhat az ugatással-csaholással való kommunikációra. A képi megoldás is kiaknázza a kis masina potenciálját, vagyis az kellő cukiságfaktorral rendelkezik, még ha nem is eget rengetően szemkápráztató. A vezérlés egyik úttörőnek szánt, ám annál kevésbé sikeresen kivitelezett módja a hangvezérlés: elnevezhetjük kutyánkat, és adhatunk neki hangutasításokat is, amelyeket azonban gyakran nem ért meg a rendszer, ami minket és ebünket is meglehetősen frusztrál. Ez idehaza azért is okozhat gondot, mert csak igen kevés magyar kisiskolás rendelkezik tökéletes oxfordi kiejtéssel. Az említettek mellett a virtuális valóság eszköztárát is alkalmazza a program, így majdhogynem szó szerint bekerülhetünk a képbe kiskutyánk mellé.
A PlayStation Vita Pets nem egy, a szó hagyományos értelmében vett kisállatidomító/-nevelő játék, számos újítást próbál több-kevesebb sikerrel hozni ebbe a műfajba. Ezek egyike a történet mód, a felfedezésre váró rejtelmes sziget, a kutyák beszélőkéje és a programnak otthont adó platform technikai adottságaiból fakadó vezérlésbeli újítások. Ez utóbbiak nem mindegyike sikerült azonban a legjobban, így például a hangparancsok értelmezésének sikere meglehetősen véletlenszerű, ami nem kevés kalamajkát tud okozni. Mindentől függetlenül azonban egy újszerű, kalandos alkotást ismertem meg ebben a játékban, amely remek időtöltést nyújthat például a Tintin képregények és rajzfilmek szerelmeseinek, főleg a 6-8-tól 10-12 éves korig bezárólag. Persze a kutyabolond felnőttek, vagy kisebb csemetéik is kiválóan szórakozhatnak a Sony legújabb kisállatos kalandjával. Vaú!
