Vannak sportágak, amelyek kiemelkedő népszerűségnek örvendenek kicsiny sárgolyónkon. Ezek olyannyira populárisak, hogy évről évre készül hozzájuk kapcsolódva egy-egy új videojáték, amely próbál mindig kicsit többet, jobbat nyújtani, mint elődje. Így van ez a kosárlabdával is, amelyet feldolgozó alkotások koronázatlan királya már régóta a 2K Sports szériája, az NBA 2K. A sorozat hosszú éveken át egyeduralkodó volt a piacon, mígnem két esztendővel ezelőtt visszatért legnagyobb riválisa, az EA Sports NBA Live-ja. És habár a régi uralkodó azóta is próbál rendületlenül visszakapaszkodni trónjára, egyelőre még valamiért csak nem sikerül neki, így játékosberkeken belül világszerte az a mondás járja, hogy „ha NBA, akkor 2K”. No de jogos ez a globális felkiáltás?

A program természetesen tartalmazza az észak-amerikai profi kosárlabdaliga mind a harminc csapatát, azok aktuális összetételével együtt. A folyamatos online frissítésnek hála az átigazolások, a bajnokság állása, az együttesek statisztikái, az adott játékhétvége meccsei is nyomon követhetők, vagyis a játék mintha önálló életet élne, naponta aktualizálja magát. Az idei NBA-alakulatok mellett ismét bekerültek az Euroliga együttesei, és régi legendás felállások is újfent helyet kaptak a programban, ezúttal minden eddiginél nagyobb számban. Ezzel a nem kis felhozatallal vághatunk neki a különféle játékmódoknak, amelyek szintén igen változatosak.

Az első barátságos mérkőzést elindítva néhány dolog azonnal feltűnt. A virtuális stúdióban immár hárman ülnek és elemzik a meccset (Shaquille O’Neal, Kenny Smith és Ernie Johnson), az első negyed után egy-egy játékos nyilatkozatát vágják be, amelyben az átigazolásának okairól vagy egyebekről beszél, és a játék körítéseként szolgáló show is jóval életszagúbb lett. Olyan, mintha egy valódi NBA-mérkőzést néznénk a tévében. Ehhez persze a már tavalyról ismert félidei, pályamelletti gyorsinterjú is hozzájárul a színes kommentárral egyetemben. Aztán kicsit alaposabban belemerülve szemet szúrt, hogy mind az MI, mind pedig a mozdulatok jelentős tuningon estek át. A védekezés sokat javult, ami praktikusan abban is megnyilvánul, hogy már a leggyengébb fokozaton meg kell tanulnunk kijátszani a virtuális ellenfeleket, és gyakorlatilag edzői fejjel kell gondolkodjunk. A pontos találatokért ugyancsak jobban meg kell küzdenünk, így a hárompontos kosarakat bizony nem egyszerű csak úgy, esőszerűen ontani magunkból, de még a kétpontosakat sem. Segítségünkre van persze a játékosok alatt látható fáradtság- és célzósáv, de ettől még nem lesz könnyebb a dolgunk. A gyorskijelölés funkció szerencsére megmaradt, ami szintén ad azért némi mankót. Egyszóval a játék kifinomultabb, életszerűbb lett, amit egy minden eddiginél kiélezettebb és aprólékosabb irányítás, illetve egy okosabb MI alapoz meg.

A MyPlayer menüben ezúttal valóban pontról pontra alakíthatjuk ki játékosunk küllemét, amelyhez immár ezerötszázas nagyságrendű tetkó, és számtalan frizura, illetve egyéb áll rendelkezésünkre. Saját csapatunkat újra egyfajta kártyagyűjtögetős rendszerrel alkothatjuk meg a MyTeam opciót választva. Ezek a kártyapaklik értéküktől és tartalmuktól függően a bronztól az aranyig vannak jelölve, de léteznek ametiszt és gyémánt jelű ritkaságok is. Együttesünket most akár percenként módosíthatjuk, ami nem csak a játékosállományra vagy a szakmai gárdára, de a csapat valamennyi tulajdonságára kiterjed (mez, pálya, taktikák stb.). A mindezt lehetővé tevő paklik, illetve a bennük rejlő lapok virtuális pénzért vásárolhatók meg, de egymás közt is cserélgethetők. Az új 2K Pro-Am módban ki-ki összeállíthatja a maga ötfős gárdáját, amelyhez valós, és maga kreálta játékosokat is felhasználhat, és a különítmény valamennyi tulajdonságát módosíthatja kedvére. Sőt, akár már nem létező, volt NBA-együtteseket is újraéleszthetünk, ha úgy akarjuk. Az online meccsek során eredményeink függvényében szinteket léphetünk, ami természetesen kihat a ranglistákon elfoglalt pozíciónkra is.

A MyCareer menüpont lett talán az idei epizód legjobban kidolgozott eleme. A „Livin’ Da Dream” címet kapta, és egy nehéz körülmények között élő afroamerikai ifjonc kalandjait dolgozza fel, a gimis kosárcsapattól a főiskolán át egészen a profi liga csúcsáig. A játék ezen részéért felelős Spike Lee olyannyira komolyan vette ezt a történetvezérelt, átvezető videókkal telis-teletűzdelt elemet, hogy valódi gimnáziumok és főiskolák ifjú titánjait vonta be a fejlesztésbe, és tanulmányozta az ő valós mindennapjaikat is. A sztori során megítélésünk és a többiekkel, illetve edzőnkkel, a sajtóval vagy rajongóinkkal kialakult viszonyunk dinamikusan változik döntéseink és teljesítményünk tükrében. Közben a MyGym módban edzhetünk ezerrel és fejleszthetjük karakterünket. Persze át is igazolhatunk más csapatokhoz, ha jobb ajánlatot kapunk, ami mellett ebben a módban is szinte mindent magunk alakíthatunk ki és módosíthatunk. Ha úgy szeretnénk, online streetball meccseket is kezdeményezhetünk, vagy beszállhatunk ilyenekbe játékosunkkal a MyPark menüpont alatt. Végül, de nem utolsó sorban a MyGM opció lehetőséget nyújt ismét arra, hogy menedzserként tevékenykedve mindent (de tényleg: mindent) magunk alakítsunk választott csapatunk háza táján, ami immár odáig terjed, hogy akár a székhelyét is megváltoztathatjuk egy másik észak-amerikai nagyvárosra. A készítők emellett szinte valamennyi aspektusát finomították és újrahangolták ennek a menüpontnak, ami így most minden eddiginél összetettebb lett. Ugyanezt a menedzseri tevékenységet egy sandbox módban, a MyLeague-ben is folytathatjuk. Ez utóbbi abban különbözik, hogy online játékot tesz lehetővé, és az összesen harminc csapatból álló ligát huszonkilenc társunkkal alakíthatjuk meg, így nem a gép által vezérelt MI az ellenfelünk. Hú, felsorolni és dióhéjban összefoglalni is nehéz volt mindazt, amit az NBA 2K16 tartogat, nem hogy kipróbálni és belemerülni!

A fent hosszasan ecsetelt játékmenetbeli újításokon kívül a grafika is átesett némi fejlesztésen, így talán most fest eddig a legjobban. Az említett interjúkban a játékosok saját hangjukon szólalnak meg, arckifejezéseik – ha nem is az L.A. Noire vagy az Until Dawn szintjén – a helyzethez igazodnak, közelről minden mitesszer és verejtékcsepp jól kivehető rajtuk, és olyan dolgok is bekerültek a játékba, mint a káromkodás kitakarása vagy a fotóbombázás.
Szebb grafika ide, átdolgozott mozgás oda, azért azt is el kell mondanom, hogy akad néhány kisebb bug és glitch is a programban. Gyakran igen „robotszerűen”, szögletesen manővereznek a csapattagok, és olyan is volt, hogy egymásban elakadva egyhelyben futottak. Ugyanakkor a bíró jóval nagyobb hangsúlyt kap az idei részben, ami tovább színesíti a játékot. Negatívumnak említhetem még, hogy néha nagyon-nagyon lassan töltött be a program (vagy ritkán egyáltalán nem), látszólag olyankor, amikor megszakadt a netkapcsolatom. Az egy dolog, hogy a 2K szerveréről érkezik a napi frissítés, és a program is ott tárolja profilunkat, de ha valaki csak egy gyors offline, anonim meccset szeretne letolni, miért kell ahhoz feltétlenül internet? (Sajnos ez egyre több játéknál tapasztalható amúgy, a DriveClub és a Dishonored: Definitive Edition se indult el netkapcsolat nélkül...) Ezeket leszámítva azonban tényleg nem tudok fogást találni a programon, még keresve sem. A prezentáció, a tartalom, a körítés, a szinkron, a mérkőzések elején felhangzó himnusz, a játék előtti, közbeni és utáni interjúk, az elemzések, és a még inkább finomhangolt vezérlés kivétel nélkül nagyon tartalmassá, valóságközelivé teszik az idei epizódot.

Nem is igen maradt mit mondanom zárszó gyanánt. A Visual Concepts megalkotta az eddigi legjobb NBA 2K játékot. Az új epizód szinte minden tekintetben jobbnak és többnek mondható a széria előző részeinél, és az ember valóban a nagybetűs PROFI KOSÁRLABDA sportág részesének, alakítójának, sztárjának érezheti magát jóvoltából. Nem tudom, a konkurencia mit tudott idén letenni az asztalra (azt eddig szándékosan nem néztem meg), de gyanítom, hogy sajnos ezúttal is komoly vetélytárs nélkül marad az NBA 2K16. Nagyon meglepődnék, ha nem így lenne!