Mit kapunk, ha a Left 4 Dead játékok betonbiztos alapjait átültetjük a Warhammer fantasy világába? Ha a zombikat kicseréljük az ugyanolyan félelmetes (és tömegesen rajzó) patkányemberekre? Nos, a Fatshark stúdió boszorkánykonyhájában kotyvasztott legújabb játék ezekre a kérdésekre válaszol maradéktalanul. Jótól lopni nem bűn, igaz?

A kellően látványos bevezető animáció után máris a Vörös Hold nevű kocsmában találjuk magunkat, amely küldetéseink kiindulópontja lesz. Gyakorlatilag ez a hely a lobby és a játék menü része, ahonnan csatlakozhatunk vagy hostolhatunk meccseket. A történet szerint ugyanis Übersreik városában elszabadult a pokol. A skavenek, azaz a rettegett patkányemberek egyik pillanatról a másikra lerohanták a csatornák takarásából a várost, és hőseinken a sor, hogy megfékezzék őket. Így hát ránk hárul a feladat, hogy az öt választható karakter egyikével – és még három társunkkal kiegészülve – szabotáljuk a skavenhordák gépeit, ellátmányt szerezzünk a városnak, vagy esetleg egy nagy erejű mágus segítségét kérjük. Egyszóval megtegyük mindazt, amit Übersreik a túlélés érdekében megkíván tőlünk.

A kényszerből összeverbuválódott csapatunk tagjai mind más személyiséggel rendelkeznek, más harcstílust biztosítva a játékosoknak. Ezekből az utóbbi az érdekesebb, ugyanis sajnos egyik sem lett túl emlékezetes karakter. Itt van nekünk a sor elején Victor Saltzpyre, a boszorkányvadász, aki a pisztolyok nagymestere, de ha közelharcra kerül sor, borotvaéles rapírjával ritkítja a skavenekről a bőrt. Őt követi Sienna Fuegonasus, a szó szerint forrófejű tűzmágus, aki súlyos piromániával küzd. Szerencséjére soha nem találhatott volna Übersreiknél jobb helyet hóbortjának kiélésére. Kerillian tündenő az íj mestere, és amennyiben mégis valakinek sikerül a közelébe jutnia, villámgyors tőreivel győzi meg, hogy ez nem volt okos húzás. Ha nekik, hármuknak erős védelem mögé kellene bújniuk, akkor számíthatnak Bardin Gorekssonra és az ő pajzsára. Törpe cimboránk emellett remekül bánik még a fejszével és nyílpuskájával, amelynek a vesszői egyszerre több patkányfajzaton is átrepülnek, ha olyan szögben találják el őket. Végül, de nem utolsó sorban Markus Kruber biztosítja még a másik sebzésfelfogó karaktert. Emberünk brutális kétkezes fegyverének még brutálisabb tömegoszlató kaszálásaival biztosít magának mindig helyet a frontvonalon.
A Warhammer: End Times – Vermintide legérdekesebb újdonsága a Left 4 Deadhez képest azonban az, hogy nem kell karaktereink alapfegyvereihez ragaszkodunk. Kalandjaink során ugyanis tapasztalati pontot gyűjtünk és szinteket lépünk. Így is hozzáférhetünk új fegyverekhez, amelyek megváltoztatják karakterünk harctempóját és stílusát, de minden sikeres küldetés után kockákat vethetünk, amelyekkel ha szerencsések vagyunk, akár mágikus fegyverekre is szert tehetünk. Ezekhez a már korábban említett „skavenálló” kocsmánk rögtönzött műhelyében férhetünk hozzá, ahol fejleszthetjük is őket, vagy más típusú fegyver reményében betörhetjük a felesleges darabokat.

Szigorúan nézve azonban ez a kis crafting rendszer volt a fejlesztők egyetlen egyedi ötlete, ugyanis a Vermintide centiről centire másolja a Left 4 Dead bevált formuláját. Olyannyira, hogy még a különleges skavenek is a Valve sikerjátékának a spéci zombijainak a képességeivel bírnak. A pályákon található feladatok is kísértetiesen hasonlítanak, itt talán egy kicsit még inkább repetitívek. Ugyanúgy négyen megyünk egyszerre a pályákon, majdnem ugyanazok a felvehető italok és bombák is, és így tovább és így tovább. Szóval, aki már játszott akármelyik Left 4 Dead résszel, azonnal otthon fogja magát érezni a játékban. Akiknek azonban még nem volt szerencséje a sokat emlegetett zombilövöldéhez, azok el lesznek kicsit tévedve, aminek az orvoslására sajnos semmilyen tutorialt nem fognak találni programban, a néha felugró, de akcióban garantáltan követhetetlen tippeken kívül. Ennek az ügyetlenkedésnek természetesen az lesz a következménye, hogy az egész csapatot halálra ítélik, hiszen a sikerhez a kulcsszó itt is a csapatjáték, amit komolyan kell venni, ugyanis a Vermintide már könnyebb fokozatokon is piszok nehéz egy jól összedolgozó csapat nélkül. Gondolom így mondanom sem kell, hogy a gép által irányított játékosok maximum a pályák memorizálására használhatóak, és nem pótolják a hús-vér embereket.

A közelharc azonban tényleg jól sikerült, még ha elsőre egy merő káosznak is tűnik. A jól időzített blokkolások, lökések, csapások és erőscsapások kombinálása létfontosságú. A Warhammer-rajongók is tobzódhatnak, hiszen a harcok az univerzumhoz hűen véresek, csak úgy repkednek a fejek és a végtagok. Az, hogy ilyen jól érezzük vágásaink húsbavágó súlyát, a grafikus motor érdeme is, ami elég látványosra sikerült. Viszont meg kell jegyezni, hogy amilyen jól sikerült a Fatsharknak megfogni a Warhammer világ sötét, nyomasztó stílusát, olyannyira nem sikerült az optimalizálás, így több játékos is jelezte már rajtam kívül, hogy néha borzalmas teljesítményi gondokkal küzd, még a legizmosabb PC-ken is. Hangok terén már nem ennyire vészes a helyzet, a hanghatások, a szinkron és a zene sem vesz el semennyit a játékélményből, igaz nem is tesz hozzá sajnos.

Zoo_Lee-val akaratunk ellenére, de többször is a Left 4 Deadre hivatkoztunk a Warhammer: End Times - Vermintide-dal való közös játékunk alatt a videobemutatóban. Ez azért lehetséges, mert csúnyán szólva ez a játék egy Warhammer mod a Left 4 Deadhez. Ez persze korántsem akkora probléma, hiszen, amit ott szerettünk, itt is kiválóan működik. Így is az utóbbi idők egyik legjobb co-op játékélményre kihegyezett címe, amivel dolgom volt. Hatalmas élmény (főleg ismerősökkel) vállvetve ritkítani a skavenek hordáit. Összevetve tehát egy tisztességes iparosmunkáról beszélhetünk, amit egy kis létszámú, fiatal stúdió vitt véghez. Ami azért nagy szó.