Mike és Captain Dorian egy Zheros nevű intergalaktikus bűnvadász szervezet tagjai, akik per pillanat a gonosz Dr. Vendetta világuralmi törekvéseinek igyekszenek gátat vetni. Ez lenne a Zheros című játék alapsztorija – már ha valaki éppen nagyon kíváncsi lenne rá egy beat’em up esetében. Az olasz Rimlight Studios első terméke egy retro hangulatot megcélzó, oldalnézetes, némiképpen 3D-vel megfűszerezett, modernebb grafikai megjelenésbe bújtatott verekedős/lövöldözős játék lett, amelyben egyedül, vagy kooperatívban ketten harcolhatunk.
A fent említett törekvések – mármint nem a világuralmi, hanem a retro hangulat és a grafikai upgrade – sikerültek is, meg nem is... Kinézetét, stílusát tekintve a játék nem rossz, de semmi különös, amolyan „épp megfelelő” szintű, leginkább Pixarra hajazó szeretne lenni, de az is úgy félig-meddig sikerült csak neki. A karikatúraszerű kinézetet alátámasztó animációk azért sokat segítenek a dolgon.
Ennél kicsit vegyesebbek az érzéseim az irányítás terén. Az ilyen jellegű játékok bonyolultságot tekintve elég széles skálán tudnak mozogni. A Zheros nagyjából az arany középutat próbálta belőni. Vannak kombók, nem is kifejezetten bonyolultak. Igyekeztem egyesével megtanulni és alkalmazni őket, ami aztán begyakoroltságtól függetlenül vagy sikerült vagy sem. A probléma ott van, hogy a játék nem mindig reagál az irányításra időben – vagy úgy egyáltalán. Azt elfogadom, hogy ha éppen megütöttek, vagy valami más mozdulatsorban vagyok éppen satöbbi, akkor az nem szakad félbe, nem kezdi rögtön az új kombót. De amikor kábé nem történik semmi, és egy egyszerű ugrás csak a harmadik gombnyomásra történik meg, az egy idő után kicsit bosszantó. (Három különböző kontrollerrel is próbáltam.) Így aztán az lett a vége, hogy veszettül nyomkodtam a „kis ütést”, a végeredmény ugyanaz, a nagy kombózástól sem peregtek szét hamarabb a csúcsos fejű robot ellenfelek.
Lőni is lehet, de arról meg egy idő után tulajdonképpen meg is feledkeztem. Leginkább a ládákat aprítottam a beépített géppisztollyal, a robotokat szétverni gyorsabb volt közelharcban. Némi fejlesztés után tűnt a lövés is hasonlóképpen hasznosnak. Ellenfelekből egyébként van megfelelő variáció, és különbözőképpen is kell ellenük „fellépni” – itt vagyunk tulajdonképpen rákényszerítve, hogy használjuk némelyik kombót. A pajzsos robot kezéből kiütni a pajzsot például csak egyféleképpen lehet.
A védekező taktikák kicsit hasznosabbak, mint amit először gondoltam volna róla: visszapattintani valakinek a saját lövedékét mindig vicces szituáció. :-) Az egyik fajta robotnak kifejezetten ez az ellenszere, hogy vissza kell neki rúgni/ütni az aknáját, de ha nem is talál vissza a feladóhoz, legalább tőlünk kerüljön távol. Alapjában véve egyébként elég könnyű a játék, néhol azonban ugrásszerűen megnehezedik, nem tűnik túl kiegyensúlyozottnak a játékmenet.
Itt-ott találhatunk egy nagyobb robotot, azt a fajtát, amibe be lehet ülni és irányítani. Ilyet sok játékban láthatunk, ez szokott lenni az adott játék „pihentető” szakasza, amikor fülig érő szájjal, hátradőlve aprítjuk a hirtelen tízszer akkora mennyiségben ránk törő ellenfeleket. Ez talán a F.E.A.R. 3-ban sikerült a legjobban, legalábbis nekem az szokott pozitív példaként eszembe jutni. Nos, nem úgy a Zherosban. Persze, többen jönnek, nagyobbat ütünk, nagyobbat lövünk, aztán egy ponton a robotban „lemerül az elem”, és megyünk tovább gyalog. És mindez játék közben annyira nem is tűnik fel, mert valahogy ennek a résznek sem volt hangulata...
Nagyon optimistán álltam a játékhoz, a helyi co-op lehetőségeket kínáló darabokat különösen szeretem, de láttam ennél sokkal egyszerűbb, mégis sokkal hangulatosabb játékokat. A Zheros 15 euróért kapható Steamen, ezért az összegért 1-2 órányi kétes értékű szórakozást nyújt – ez alapján ki-ki döntse el, megéri-e neki.
