A játékosoknak szánt hardverek piaca óriásit nőtt az elmúlt években. A szokásos játékkiegészítőkön, mint amilyen a gamepad, a joystick vagy a kormány, már rég túlléptünk, ma már kapható gamer billentyűzet, egér, egérpad, fejhallgató, szék, kutyafüle-macskafarka, és persze a monitorok. Hogy mi teszi gamerré a többi perifériát, azon rengeteget lehet vitatkozni, de a monitorok esetében ez szerencsére kézzelfogható, valós extrákkal jár – ahogy a jelen tesztalanyunk esetében is: 144 Hz-es panel, FreeSync támogatás, és persze még néhány egyéb dolog. Vegyük is sorra.
Napjaink egyik leggyakrabban hangoztatott kifejezése az „1080p 60fps” – laikusoknak dekódolva: 60 képkocka másodpercenként Full HD felbontáson. Miért olyan fontos ez? Mert így a játék irányítása sokkal reszponzívabb lesz, hiszen a lenyomott gombra, a joystick karjának elmozdítására hamarabb jelenik meg a képernyőn az eredmény, mintha 40, 30 vagy kevesebb fps-sel futna a játék. A Samsung CFG70 sorozatú monitora még rátesz erre egy jókora lapáttal, hiszen 144 Hz-et is tud, azaz ha a számítógép bírja, akár 144 képkockát is képes másodpercenként megjeleníteni, így könnyen elképzelhető, mit is jelent ez mondjuk egy kiélezett Battlefield- vagy Call of Duty-meccs során. Annyit érdemes megjegyezni, hogy ha HDMI-n csatlakoztatjuk a géphez a monitort, akkor technikai okokból csak 120 Hz a maximálisan beállítható képfrissítési frekvencia – a szabvány ennyit enged ugyanis.
Mindehhez társul az AMD FreeSync technológiája. Ennek megértéséhez először is tisztázzuk, mi is az a függőleges szinkronizáció, avagy a vsync. Amikor a videokártya kiszámol egy képet, az egy kimeneti puffermemóriába kerül, és innen kerül kirajzolásra a képernyőre. Addig nincs is gond, amíg a képernyő frissítési frekvenciája megegyezik a játék futási sebességével, viszont ha ez szétcsúszik (márpedig nem sok olyan játék van, ami képes röccmentesen tartani egy adott képkocka/másodperc sebességet), akkor jön az, hogy a pufferben a kép teteje még egy képkockát tartalmaz, aztán valahol egy látható töréssel már egy új képkocka alja van: ez a képtörés – nincs összehangolva a videokártya és a monitor képmegjelenítési sebessége, mert az utóbbié fix. Ennek kiküszöbölésére találták ki a függőleges képszinkronizációt, azaz a vsyncet, csakhogy ennek a hátránya az, hogy csökkenhet a játék reszponzivitása (input lag – lassabban tudunk reagálni a képernyőn látható történésekre), illetve esetenként mikroakadásokat okozhat. Ezt küszöböli ki a FreeSync, mert a monitor megjelenítési sebessége is variálhatóvá, adaptívvá válik, és így szinkronba kerül a játék futási és a monitor képmegjelenítési sebessége. Persze ehhez szükséges egy FreeSync-kompatibilis Radeon videokártya – a GeForce-okban található G-Sync ezzel nem kompatibilis.
A gyakorlatban a fentieket én úgy éltem meg a teszteléssel eltöltött idő alatt, hogy a játékok, amiket próbáltam, szinte „lefolytak” a képernyőről. Nehéz ezt szavakkal visszaadni, mert élőben kell látni ahhoz, hogy egyértelmű legyen, de megpróbálom. Az első dolog, ami feltűnt, hogy jobban kifutja magát a videozsuga, sokkal folyamatosabb képet, játékot kaptam a teszt során, mint amihez hozzá vagyok szokva. A 30 és 60 fps közötti különbséget szemmel jól lehet látni, efölött inkább érezni lehet a leheletnyivel gyorsabb képmegjelenítést (bár ha az ember nagyon figyel, még ezt is lehet látni) – viszont az irányítás meglepően sokat változik: érzékenyebb lesz, gyorsabban reagál ránk, és tulajdonképpen ösztönösen mi is hamarabb reagálunk. Ugyan nem feltétlenül leszünk jobb játékosok ettől, de tény, hogy kicsit kitolódhatnak a határaink.
A Quantum Dot technológia szélesebb színteret, egyben élénkebb, tisztább színeket ígér. Összehasonlítva egy hétköznapi monitorral tényleg szemmel láthatóan szebb képet ad a Samsung C24FG70, bár nekem kicsit hidegnek tűnik a gyári beállítás. De legalább nem túlszaturáltsággal próbál becsapni, mint ahogy az sok más modellnél sajnos előfordul. Mondjuk abban nem vagyok biztos, hogy fotókkal való munkára teljes mértékben alkalmas ez a kijelző, de az tény, hogy játékos berkekben bizony nem nagyon akad párja, ami a színeket illeti.
További extraként némi „hangulatvilágítást” is kapunk: a monitor alja világoskéken tündökölhet, ha akarjuk: ez jelentheti a sima pulzálást, de akár a játék basszusaihoz igazított világítást is. Természetesen kikapcsolható, ha valaki ezt túl bazárinak tartja. Emellett nem sima talppal kapjuk a cuccot, hanem egy egész komoly tartókarral, így a dönthetőség mellett a magasságot is állíthatjuk, forgathatjuk és akár álló helyzetbe is tekerhetjük, ami a weboldalak – például a méltán népszerű PlayDome.hu ;-) – olvasását kényelmesebbé teszi.
A pozitívumok méltatása végére hagytam az íveltség kérdését, ugyanis jelen esetben én nem látom azt, hogy ez olyan jól működik, mint ahogy azt a marketinganyagok sugallják. Ne értsetek félre, jó dolognak tartom az ívelt kijelzőket, sőt – viszont nekem úgy tűnik, ez nem működik igazán 24” méretben. Persze baj nincs vele, nem zavaró, csak épp azt a fajta „körülölel a kép” érzést nem adja vissza ez a monitor, amit amúgy egy ívelttől elvárhatnánk. Úgy tűnik, ez inkább a 30” feletti kijelzőknél tud rendesen kidomborodni (ezt a finom képzavart… :D ).
Persze semmi sem tökéletes, így a C24FG70FQU-ban is akadt egy-két dolog, ami nekem nem jött be, bár csupán apróságok. Az egyik szívfájdalmam a hang. Ugyan felbukkan lejátszóeszközként a Windows hangbeállításaiban a monitor, de ez csupán annyit jelent, hogy fejhallgatót dughatunk a hátulján lévő csatlakozóba – saját hangszórója nincs. A másik pedig az, hogy egy aktív USB hub szerintem befért volna a talpazatba.
Elég vastagon fogott a ceruza az ár meghatározásakor (bruttó 120-130 ezer forintba kerül cikkünk megjelenésekor), de ennyi pénzért rengeteg pluszt ad a Samsung C24FG70FQU egy hagyományos monitorhoz képest. Persze mindezek rendes kihasználásához azért vas is kell, de szerintem megéri a pénzét ez a kijelző. Azt kell mondjam, nem nagyon akaródzik visszaadni így a teszt végeztével...
