Volt egyszer egy Star Wars Battlefront, majd annak a folytatása, a Star Wars Battlefront II. Mindkettő nagyon szép sikereket ért el a maga idejében, még a 2000-es évek elején. Akkoriban még a LucasArts felügyeletével készültek a Csillagok háborúja játékok, e kettőt épp a Pandemic követte el. Ám folytatás sosem készült, a sorozat nem bővült trilógiává. Szép lassan eltelt egy jó évtized, időközben az Electronic Artshoz vándoroltak a játék jogai, akik 2015-ben porolták le a címet a DICE közreműködésével. A végeredmény ugyan nem lett tökéletes, de azért elég sikeres lett ahhoz, hogy két évvel később, idén novemberben megérkezzen a folytatás. A mögöttünk hagyott hétvégén pedig egy kis ízelítőt kaptunk a multiplayer módból egy tartalmas béta formájában. Bevallom, nem vagyok kimondottan nagy Star Wars-rajongó, de erre így is kíváncsi voltam.
Mivel az elődhöz hasonlóan ezt is a DICE fejlesztette, vélhetően senkit sem lep meg, hogy a játékmenet alapjai nem sokat változtak. A bétában több játékmódot is kipróbálhattunk: a Galactic Assaultot a Theeden, a Starfighter Assaultot a Fondoron, a Strike módot a Takodamán, valamint az egyedül és kooperatív módban a Naboo felszínén teljesíthettünk két battle scenariót a sötét oldalon. Utóbbiban két feladatot lehet teljesíteni: vagy Darth Maullal vagy egy bivalyerős Rocket Droiddal kell minél rövidebb idő alatt végezni a trónterem támadóival, vagy droidok oldalán harcolva kell visszaverni a támadókat. Ezek szórakoztató időtöltést kínálnak két online menet között, de arra is jók, hogy egy picit szokjuk az irányítást. A két online játékmód viszont sokkal izgalmasabb. A Galactic Assaultban két csapat harcol egymással. A támadóknak előbb be kell kísérniük a MTT-t a város központjába, majd ott behatolni a palotába és elfoglalni a tróntermet. A másik csapatnak értelemszerűen ezt kell valahogy megakadályoznia. A Starfighter Assaultban Tie Fighterek, X-wingek és más elfogó- vagy bombázóűrhajók pilótafülkéibe pattanhatunk. Itt is két csapat csatázik, egyiküknek a Fondor körül keringő űrállomást kell elpusztítania, a másiknak pedig megvédeni. E játékmóddal jelentősen nő a játék élvezeti értéke, hiszen két teljesen eltérő élményben lehet részünk. A földi csaták mellett az űrben repkedni hihetetlenül szórakoztató. A küldetés pedig kellően nehéz, hogy kihívást jelentsen. Végül érdemes egy gondolatra megállni a Strike játékmód mellett is, amelyben egy Takodana erdeiben ütközünk meg egy ereklyét ellopni készülő ellenségeinkkel – vagy épp mi készülünk ellopni azt. Ez kifejezetten gyalogosokra építő játékmód, nincsenek repülők vagy más nehéztüzérség.
A Star Wars Battlefront II játékmenete elsőre talán kissé kaotikusnak tűnhet, legalábbis én az első néhány játszma során többnyire azt sem láttam, ki és honnan tüzel rám. A pályák hatalmasak, rengeteg a nyílt terep, így szinte mindig kiváló célpontot jelentünk. Idővel persze bele lehet rázódni, és aki egy picit is jártas a DICE nagy sorozata, a Battlefield játékmenetében, az itt is ismerős elemekkel fog találkozni. Több karakterosztály közül választhatunk mindkét oldalon: assault, heavy, officer és specialist. Emellett bizonyos pontszámot elérve különböző extra karaktereket vagy épp repülőket hívhatunk be. Az előbbiek között a bétában az egyik oldalon Han Solo és Rey, a másikon Darth Maul és Boba Fett szerepelt. Őket a legnehezebb feloldani, cserébe legyőzni is piszok nehéz minket, ha az ő bőrükbe bújunk.
Eddig, ha FPS-ről volt szó, azt mondtam, hogy a Battlefield 1 az etalon, legalábbis grafika terén mindenképp. De most bizony úgy tűnik, komoly trónkövetelő érkezik, ráadásul házon belül. A Star Wars Battlefront II az a játék, amit csak ülsz, nézed, és nem hiszed el, amit látsz. A városi helyszín is valami elképesztően néz ki, ahogy az űrállomás is pofás. De amit az erdőben átél az ember, na az a nem semmi. A városban a csata elején civilek futnak szerte szét rémülten, lehullott faleveleket kavar a szél folyamatosan vagy épp galambok repkednek a levegőben. Az erdőben meseszép, ahogy a nap sugarai áthatolnak a fák levelei közt, sűrű az aljnövényzet, mesés a tengerpart az erdő mellett. Egyszerűen nem tudok mibe belekötni. Még a gépigénybe sem, hiszen az én korosodó masinámon is mindent maximumra állítva szépen hozza a játszható szintet. Ha nem is a stabil 60-at, de az akadásmentes élményt mindenképp. Picit faragva itt-ott a grafikából a stabil 60 is lazán elérhető.
Mint mondtam, nem vagyok Star Wars-rajongó, így bevallhatom, hogy a körülöttem történő eseményeknek jó, ha a negyedét megértettem. Hogy ki kire miért támad vagy épp ki kicsoda? Lövésem sem volt. De maga a játék így is képes volt néhány órára beszippantani. A grafika szemkápráztató, a játékmenet egyszerre könnyű és mégis kihívást rejtő, a hangulat meg... a rajongóknak tuti, adott. Nekem meg egy jó sci-fi lövölde volt a béta. A nálam szakértőbbek persze biztos megtalálják azokat a pontokat, amelyek szerintük kiegyensúlyozatlanok, ahol volna még mit csiszolni.
A teljes játék november közepén érkezik, benne sokkal több multiplayer móddal, pályával és érdekességgel. És, ami az első részhez képest sokat számíthat: teljes értékű egyszemélyes sztori móddal. A most átéltek és látottak alapján nagyon kíváncsi lettem, az milyen lesz. Pedig mondom: nem vagyok Star Wars-rajongó...
