Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

The Inpatient

The Inpatient

Miért jó benézni a Blackwood Sanatoriumba? Mert új szintre emelték a VR-élményt.

2018.01.23. 14:22 | szerző: GeryG | Ismertető/teszt

A Supermassive Games éveken át csak a LittleBigPlanethez kapcsolódó tartalmak készítésével foglalkozott, esetleg becsúszott egy-egy HD-remake vagy egy kisebb projekt. Az igazi hírnevet azonban a sok éven át készülő Until Dawn hozta meg nekik. A játék először PS3-ra, azon belül is a Move kontrollerre lett kitalálva, de (szerencsére) túl hosszúra nyúlt a fejlesztés, így idővel az egészet átültették PlayStation 4-re. A remek horrorjátékban szerepelt egy elhagyatott intézet, a Blackwood Sanatorium, amely már önmagában is remek terepnek tűnt egy hangulatos horrorhoz. Szerencsére ezt a stúdió is így érezte, ezért elkészítették az Until Dawn univerzumában játszódó, de időben sok-sok évtizeddel korábbra repítő The Inpatientet.

The Inpatient

A Supermassive Games mindig is szeretett innovatív megoldásokkal kísérletezni. Így volt ez az Until Dawn eredeti verziójában is, ahol az akkor még újnak számító Move-ra hegyezték volna ki az irányítást, majd a végül megjelent kiadásban is, ahol a moziszerű élménnyel és az egymásra épülő döntéshozatali helyzetekkel játszadoztak. Ugyanígy innovatív megoldásokat vonultatott fel a tavaly ősszel megjelent Hidden Agenda is, ahogy azt a bemutatónkban is láthatjátok. És ugyanígy egy sor új ötletet zsúfoltak bele a The Inpatentbe is. Meglovagolva napjaink VR-őrületét ez a játék is kifejezetten a virtuális valóságra épül, vagyis kizárólag PlayStation VR-ral lehet játszani. Hogy később esetleg elérhető lesz-e egy hagyományos változat, arról nincsenek hírek, és személy szerint nem is nagyon tartom valószínűnek (egyelőre...). Hogy miért nem? Mert a The Inpatient az első pillanattól az utolsóig arra gyúr, hogy új szintre emelje a VR-ban rejlő lehetőségeket.

The Inpatient

A történet tehát az Until Dawnban már megismert Blackwood Sanatorium falai közt játszódik, csak épp azokban az időkben, amikor az elmegyógyintézet még üzemelt. Mi is az egyik bentlakót alakítjuk, aki szokás szerint nem emlékszik semmire, fogalma sincs, ki ő, és mit keres egy ilyen helyen. És a jelek szerint ezen a jóságos(nak tűnő) doki kísérleti terápiái sem sokat segítenek. Éppen ezért időnk nagy részét egy társas cellában lakosztályban töltjük, amit egy másik rabbal beteggel osztunk meg. Az idő telik, néha bejön a kedves nővér, hogy egy háromszögszendviccsel szúrja ki a szemünk. Mi közben a nevét konokul elhallgató lakótársunkkal diskurálunk mindenféle összeesküvés-elméletekről. Majd egyszer csak történik valami. A folyosóról hátborzongató halálsikolyok szűrődnek be, a nővérke elrohan... és többé nem hallunk senkiről semmit. Napok telnek el, minket pedig senki nem lát el, korog a gyomrunk, szobánk pedig kezd disznóóllá változni. Ja, és persze hátborzongató rémálmok és érthetetlen emlékképfoszlányok is kínoznak minket, csak hogy jó legyen.

The Inpatient

Nagyjából így lehetne felvázolni a The Inpatient első perceit, de ennél többet nem is mondanék a sztoriról. Már csak azért sem, mert a stúdió itt is bevetette az Until Dawnban már zseniálisan működő pillangóhatáselvet, vagyis időnként a történet szempontjából kulcsfontosságú döntések elé kényszerülünk. Az ilyenkor hozott döntéseink pedig nagyban befolyásolják a későbbi eseményeket, vagyis nemcsak több befejezésre számíthatunk, de az azokhoz vezető utak is eltérnek egymástól. És, mint mondtam, mindezt a lehető „legtestközelibb” formában tálalják nekünk: VR-ban. Mivel az eseményeket belső nézetből éljük át, fontos kérdés volt, hogy az irányítást miként oldják meg a készítők. Bár még nem számítok veterán VR-osnak, azt így is bizton állíthatom, hogy az eddigi egyik legjobb megoldást találták meg a srácok, legalábbis, ha Move-val játszunk (egyébként lehet DualShock 4-gyel is).

The Inpatient

A kamerát természetesen a fejünkkel irányíthatjuk, a két Move pedig karjainkat vezérli (amelyekkel együtt az egész testünk is látszik a játékban – piros pont!). A szokásos dolgok működnek, vagyis a két ravasszal foghatunk meg tárgyakat, nyithatjuk ki az ajtókat és hasonlók. Emellett viszont a Move gombok is fontos szerepet kaptak. A jobb kontrolleren nyomkodva karakterünk abba az irányba fordul, amerre a jobb karunkat tartjuk (ennek mértékét %-ban mi adhatjuk meg a menüben). A bal kontroller Move gombját nyomva tartva pedig sétálni tudunk. Vagyis nem a klasszikus railshooter megoldást választották, sem pedig a fix pontok közt ugrálós verziót. Megítélésem szerint ez eddig a legjobb, egy-két perc alatt megszokható és hihetetlen mértékben dob a beleélésen. És van még valami, ami ötletes és még működik is. A párbeszédek során gyakran kapunk feleletválasztós kérdéseket. Ilyenkor mindig két válasz közül választhatunk, amit megtehetünk úgy is, hogy ránézünk, és megnyomjuk az adott gombot. Vagy szépen artikulálva felolvassuk a szimpatikus reakciót. Még csak kiabálnunk sem kell, elég, ha egy alapszintű angol nyelvtudással elmakogjuk a mondatot. A játék mindig felismeri válaszunkat, így lényegében tényleg mi beszélgetünk az NPC-kel! Zseniális.

The Inpatient

Sajnos ugyanez a grafikáról már kevésbé mondható el, legalábbis a játékos számára. Míg ugyanis a TV képernyőjén azért pofásan mutat a The Inpatient (a külső szemlélődők számára), addig a PSVR korlátai végett a headsetben már sokat csorbul a látványvilág. Ez főleg a recés élek miatt tud néha túlzottan is zavaró lenni. Az egészen érződik, hogy a stúdió igyekezett a lehető legrészletesebbre csiszolni a grafikát, ám ez a jelenlegi technológia miatt így is elég karcsú. Egy Shooty Fruity esetében tökéletesen elegendő az évekkel ezelőtti szintet mutató látványvilág, de azért egy sokkal komolyabb hangvételű alkotásnál már hiányzik a magasabb felbontás. Sebaj, majd pár év és egy-két VR-generáció múlva megkapjuk a The Inpatient HD Remastert 4K-s felbontással meg ilyenekkel...

The Inpatient

A The Inpatient ismét megmutatta, hogy miért tartják sokan a Supermassive Games csapatát napjaink egyik legtehetségesebb, legkreatívabb fejlesztőgárdájának. A hangulat remek, a sztori izgalmas (hisz mégis egy kísérteties elmegyógyintézetben fogunk bolyongani...), az irányítás finom apróságai pedig egyenesen zseniálisak. De még így is van egy réteg, akinek nem szívesen ajánlanám: a gyenge idegzetűeknek és a szívbetegeknek. Mert rájuk nem biztos, hogy jó hatással lesz, amikor VR-ban egy őrült váratlanul az arcukba ugrik az egyik sarokból. ■

The Inpatient
The InpatientThe Inpatient

A tesztpéldányt a Sony Interactive Entertainment Europe biztosította számunkra.

értékelés

The Inpatient

Pozitívumok
  • Remekül megoldott irányítás egy VR-játékhoz mérten.
  • Ötletes játékmenet.
  • Az Until Dawnhoz hasonlóan színvonalas történetvezetés és hangulat.
Negatívumok
  • Közepes grafika.
The Inpatient
További hírekért és cikkekért ugorj a játék adatlapjára:
The Inpatient

hozzászólások (0)

ajánlott olvasnivaló