Mit csinál ma egy gyermek, ha már nem képes tovább lekötni a figyelmét a matektanár kétségbeesett próbálkozása a trigonometria alapjainak elmagyarázására? Előveszi az okostelefont, chatel, facebookozik, instát nézeget, játszik... na jó, de mit csináltunk mi (és most a saját, idősebb generációmhoz szólok)? Hátralapoztunk a négyzetrácsos füzetben, és elkezdtünk tollunkkal mesés kalandokat rajzolgatni. Egyszerű rajzok, amelyek mégis képesek voltak arra, hogy egy szempillantás alatt kiragadjanak a matekóra zord unalmából, és egy fantáziavilág csodái közé repítsenek. Nos, a Somnium Games első játéka, az Inked éppen ezt az érzést hozza vissza.

Az Inked egy izometrikus nézetű ügyességi-logikai kalandjáték. A történet egy szamurájról szól, akinek elveszett a kedvese, ezért útnak indul, hogy felkutassa őt. Útja során pedig egy sor fejtörőt kell megoldania, amelyekhez kedvese tollát használhatja csupán. Hogy is van ez? Az Inked fejtörői testekről – kocka, palló, gömb stb. – szólnak, amelyeket limitált mennyiségben mi „rajzolhatunk” meg a pálya egy általunk választott pontjára. A testeket egymásra is pakolhatjuk, feljárókat vagy épp hidakat építhetünk belőlük. Így juthatunk el a pályák egyébként megközelíthetetlen részeire, ahol azok a kapcsolók vannak, amelyek a továbbjutást elzáró kaput nyitják. Idővel e feladványok egyre nehezednek, stílusuk is változik. Valamikor medencéket is meg kell töltenünk vízzel, de közben vigyáznunk kell, hogy mi magunk ne kerüljünk bele, különben megfulladunk. Máskor mérgező gázfelhőket kell kikerülnünk vagy épp felénk száguldó iskolabuszok elől kitérnünk. Később kapunk egyszerűbb szerkezeteket is, mint a légfúvó, amelyet lehelyezve valahová, majd egy tárgyat téve a tetején lévő kapcsolóra, beindíthatunk ventillátorokat, amelyek szintén kapcsolókként működnek. Vagy épp ezzel hajthatjuk meg egy mocsárban apró vitorlásunkat.

Szóval az Inked játékmenete egyszerű koncepcióra épül, mégis végig érdekes és szórakoztató, sőt, megújuló tud maradni. A fejtörők eleinte nagyon egyszerűek, de a játék remekül adagolja a kihívást, ahogy a rejtvények egyre nehezebbé válnak. Időnként kapunk kétértelmű utalásokat arra, hogy a történet valójában miről is szól. Ezek mentén pedig lassan rájövünk, hogy apró szamuráj hősünk valójában csak egy manifesztációja a rajzolónak. Hogy minek? Igen, a rajzolónak. Az Inked ugyanis valójában egy rajzoló által megálmodott kaland, amelyet papírra vetett egy egyszerű tollal. Mi is végig a rajzoló szemén keresztül látjuk az eseményeket, és külön érdekesség, amikor karakterünk néha felnéz a munkából, és ilyenkor láthatjuk a szobáját (egészen korrekt grafikával!). Szóval az apró szamuráj és az ő szomorú szerelmi története valójában a rajzoló szomorú szerelmi történetének egyfajta kivetítése. A grafika pedig éppen ezért rendkívül egyedi. Ez a játék egyik nagy erőssége (a játékmenet mellett). Az egész tényleg olyan, mintha egy unalmas matekórán firkálgattuk volna, csak épp persze sokkal összetettebb annál. A karakterek és a környezet is inkább csak stilizált, de azért minden azonnal felismerhető. Így mind az ötlet, mind a megvalósítás telitalálat a készítők részéről.

Az Inked nem túl hosszú, de azért pár órára kellemes kikapcsolódást képes nyújtani. Ehhez hozzájárul a kellő mértékű kihívás, illetve a remekül megkomponált háttérmuzsika is. Azért egy-két dologba bele lehet kötni. Ilyen a tárgyak elhelyezésének nehézsége is, hisz időnként a játék egyszerűen nem hajlandó oda pakolni az általunk rajzolt kockát, ahová mi szánjuk. Máskor a karakterünk miatt bosszankodhatunk, hiszen még véletlenül sem oda ugrik, ahová mi szeretnénk, és leesik egy keskeny pallóról, vagy egyszerűen csak lesétál róla. De mégis a legbosszantóbb az, amikor egy script valamiért beragad, és nem fut le a megfelelő időben. Ezzel pedig megakasztja a továbbjutásunkat. Sajnos ilyenbe is bele lehet futni, de ez szerencsére orvosolható hiba.

Az Inked tehát bátran ajánlható mindenkinek, aki csak 10-15 percre szeretne kicsit kikapcsolódni, de azoknak is, akik hajlamosak órákra belemélyedni egy-egy játékba. Mindkettőre kiválóan alkalmas. A látványvilágára garantáltan később is emlékezni fogunk, de általában a hangulat is magával tudja ragadni az embert. Nem hibátlan alkotás, de egy indie stúdiótól mindenképpen korrekt első játék. És még csak nem is drága, vagyis maximálisan megér minden forintot, amit elkérnek érte.