Bő 20 évvel ezelőtt senki sem gondolta volna, mekkora átütő sikere lesz a Wipeoutnak – olyan további klasszikusokat megihletve, mint a Hi-Octane, a Slipstream 5000, a Megarace 3, vagy a talán legsikerültebb „klón”, a Star Wars Episode I Racer. A belga Cíbernetic Walrus pedig úgy döntött még 2017-ben, hogy ezt a műfajt éleszti újjá készülő játékukban. Egy sikertelen Kickstarter-kampány után az Iceberg Interactive csak felkarolta őket, és így elkészülhetett a mű.
Apró érdekesség: bár a stúdió belga, de egy magyar is található az alapítók között: Csizmadia Szabolcs, aki egyben a technikai 3D művész a cégnél. Gondolom, ennek is köszönhető, hogy az Antigraviator magyarul is tud.
Az Antigraviator semmi mást nem ígér nekünk, mint végtelen, féktelen száguldozást spéci, gravnak hívott siklókban – olyannyira nem, hogy a fejlesztők szerint semmilyen sebességkorlátozás nincs a játékban: tényleg többszáz km/h sebességgel küzdünk a mezőnyben. A Unity motor ehhez kiváló partner, a szép látványhoz elképesztő sebesség társul. Qui-Gon Jinn mondta ugyebár a fogatverseny kapcsán, hogy jedi reflexek kellenek azoknak a fogatoknak az irányításához – valami ilyesmiről van itt is szó... Most hogy ez előny vagy hátrány, azt mindenkinek magának kell eldöntenie, de nekem persze imponált – extraként pedig a pályákon elhelyezett csapdákkal is számolunk kell, amelyeket vagy ellenfeleink, vagy mi aktiválunk adott alkalommal. A nyolc bajnokság nem hangzik túl soknak első blikkre, de meg fogunk küzdeni azért, hogy mindet megnyerjük, így hosszú távon tud szórakozást nyújtani a játék – főleg annak tükrében, hogy a besöpört pénznyereményekből kell fedeznünk a nevezési díjakat és a gravunk fejlesztését (illetve ebből vehetünk új gravot).
Az viszont már kevésbé volt vonzó az Antigraviatorben, hogy gyakorlatilag kontextus nélkül száguldozunk. Semmit nem tudunk ezekről a járművekről, a pályákról, az ellenfeleinkről… Nem mintha a Wipeoutban anno lett volna ilyesmi, de az mégiscsak 1995-ben jelent meg, most meg 2018. van – némi háttér nem ártott volna. A mesterséges unintelligencia pedig sajnos nemcsak a sebessége miatt jelent kihívást, hanem a vaksisága miatt is, bennünket ugyanis levegőnek néz. De ami talán a legidegesítőbb, az a HUD. Elhiszem, hogy rendkívül látványos, hogy a gravunk hátuljára van vetítve az összes fontos infó, viszont ez így verseny közben használhatatlan. Mivel folyamatosan mozgunk, így nehéz leolvasni, mennyi energiánk van a csapdák aktiválásához és a boosthoz, hanyadikok vagyunk, illetve hanyadik körben járunk. A nagy sebesség mellett pedig emiatt a mozgolódás miatt a kelleténél átlag két pillanattal tovább kell keresnünk (!) ezeket az információkat, így kész is a baj, azaz pattanunk le a falról lendületet veszítve.
Alapesetben nagyon ajánlanám az Antigraviatort a száguldozás szerelmeseinek, mert elég ritkán kapunk ilyen stílusú játékot – viszont az a pár bosszantó dolog, amit az előző bekezdésben kifejtettem, elbizonytalanít. Kicsit sokallom így érte a 23 eurót, de egy leárazáskor jó vétel lehet.
