A Pathologic 2 röviden nem más, mint az Ice-Pick Lodge csapat több díjat bezsebelő első játékának újragondolása és feljavított változata. Az orosz stúdió 2014-ben indított Kickstarter-gyűjtés segítségével kezdett el dolgozni az új részen, amelynek első fejezete 2019. május 23-án látott napvilágot. Az eredeti tervek szerint a játék három különálló, de mégis egységes történetet alkotó felvonásból fog állni, amelyeket a közeljövőben fogunk megkapni, valószínűleg ingyenes DLC-k formájában, bár erről még nem adtak ki hivatalos megerősítést.
Nehéz szavakba öntenem, mi is a Pathologic 2. Legegyszerűbben a We Happy Few-hoz lehetne hasonlítani, hiszen RPG-, túlélő- és horrorelemeket tartalmazó belső nézetes kalandjátékról van szó, amely egy különös, fizikális, mentális és spirituális pusztulásnak indult városban játszódik. Hősünk, a sebész Artemy Burakh öt év távollét után apja sürgető levelére visszatér szülővárosába, hogy rögtön kétségbeesett lakosok támadjanak rá, és megdöbbenve tapasztalja, hogy hajtóvadászat indult ellene. Ugyanis érkezésének napján apja gyilkosság áldozatául esett, amivel őt gyanúsítják. Fel kell keresnie régi barátait, tisztáznia nevét, és apja nyomdokaiba lépnie, hiszen a várost rejtélyes betegség támadta meg, amely sorra szedi áldozatait. Eközben látomások és nyugtalanító álmok gyötrik, és nem tud az érzéstől szabadulni, hogy mindez már megtörtént vele, és nem is csak egyszer.
Ha valaki csak ezt az egyszerű leírást olvassa el, biztos félreértelmezi a játékot és annak célját. A legkülönösebb tulajdonsága a Pathologic 2-nek az, hogy direkt (!) nem szórakoztató. Az Ice-Pick Lodge a komor és nyomasztó atmoszférával, a gyakran nyakatekert és követhetetlen narratívával és a szorító időkorlátokkal próbálja (sikeresen) kizökkenteni komfortzónájából, és folyamatos félelemben tartani a játékost. A félelmet viszont nem a horrorjátékoktól megszokott képünkbe ugró szörnyek okozzák, hanem a várost belengő elveszettség és bizonytalanság érzése. Valamint a gondolat, hogy nem a történet hősei vagyunk, hanem kudarcra ítélt szerencsétlenek. A Pathologic 2 elődjéhez hasonlóan rétegjáték: nem fog mindenkit annyira lekötni a sztori, hogy tolerálja a velejáró és egyébként elengedhetetlen frusztrációt, de akiket mégis, azok emlékezetébe fog égni a játék.
A stúdió egyik legnagyobb érdeme a zenével és grafikai stílussal megteremtett, és végig fenntartott sötét, misztikus és reményvesztettséget sugárzó atmoszféra. Az idejemúlt és egyszerű grafika a játék gyengesége helyett pont, hogy az erőssége. A város koszos épületei és hamuszürke levegője a benne sétáló faarcú emberekkel a Silent Hill játékok és David Lynch korai filmjeinek (Radírfej, A nagymama) hangulatát idézi. Lynch a természetellenes érzékeltetésének érdekében előszeretettel alkalmaz „gyenge” CGI-t a filmjeiben, és a Pathologic 2 grafikája is ezt a célt szolgálja. Dialógusok közben a karakterek beesett arca foglalja el a teljes képernyőt, ami a sámánista, kántáló zenével együtt tovább erősíti bennünk az „itt valami nincs rendben” érzést.
A játék túlélő aspektusa az éhség-, fáradtság-, életerő- és egészségmérők szinten tartásából fakad. Az ellenséges és karantén alá került város próbára teszi erkölcsünket, mivel hamar megtanuljuk, hogy ilyen körülmények között nem lehet megtartani becsületünket. A kevés élelem lopásra kényszerít, a gyorsan fogyó gyógyszerkészlet miatt pedig döntenünk kell, ki hal meg, és kit próbálunk megmenteni. A betegség gyorsan terjed, 12 napunk van megtalálni az ellenszert, vagy a teljes lakosság áldozatául esik a kórnak. Ezért jól meg kell gondolnunk, mikor hajtjuk álomra a fejünket, mert az alvás nemcsak szükséges, hanem időpocsékolás is egyben. A város közbeavatkozásunk nélkül is minden nap és minden este folyamatosan változik, így elszalaszthatunk fő és mellékküldetéseket, sőt sokat lehet, hogy meg sem találunk. Döntéseinknek komoly következményei vannak. Kikkel barátkozunk össze, kik lesznek az ellenségeink, beszélgetés közben megbántunk-e valakit vagy, hogy milyen hangnemben válaszolunk mind-mind befolyásolja a város sorsát. Az idő pedig véges, ezért hamar kiderül, hogy nem lehetünk ott mindenhol, és nem menthetünk meg mindenkit.
Sajnos a játék nem mentes a hibáktól. A legszembetűnőbb probléma a gyenge optimalizálás. Gyakran előfordul, hogy a program látszólagos ok nélkül elkezd akadozni, valamint keservesen sok idő belépni a felderítetlen házakba, mert ilyenkor az ajtó előtt állva kell végigvárnunk az irreálisan hosszú töltésidőket. A játék sokszor a legerősebb gépeket is megdolgoztatja, és 4K-s felbontás mellett szinte lehetetlen elérni a stabil 60 fps-t. A másik nagy probléma a rosszul kivitelezett harcrendszer. Hiába csak ütünk és blokkolunk, az irányítás még ezt is megnehezíti. Karakterünk mozgása harc közben sokkal lassabbnak érződik, és a hitboxokkal is problémák vannak, így a harc sokszor csak idegesítő, mint izgalmas.
A Pathologic 2 első fejezete már magában teljes értékű, mind minőségében, mind tartalmában. Hibáinak ellenére egyedi élménnyel szolgál, és képes magába szippantani az arra fogékonyakat. Akit érdekel a játék, de még kétségei vannak, az döntés előtt próbálja ki a Steamen elérhető demót.
