A hatalmas dömping ellenére is várom az újabb és újabb Warhammer játékokat, amelyek bár elég változatos színvonalat képviselnek, tagadhatatlanul újabb és újabb műfajokba oltják a koncepciót, ezáltal újabb rétegekkel ismertetik meg a Games Workshop világait. Még tavaly, a hazai fejlesztésű Warhammer 40,000: Inquisitor – Martyr kapcsán merült fel bennem, vajon miért nem készült még hasonló ARPG az univerzum fantasy ágához – mint kiderült, erre mindössze egy évet kellett várnom.
Az Eko Software csapata ráadásul az Öregvilág egyik legérdekesebb aspektusára, a káoszhordákra koncentrált alkotásában. A legtöbb korábbi Warhammer játékban a rosszarcúak általában egyetlen közös zászló alá tömörültek a Káosz erőiként, holott a Warhammer világok története szerint a Káosznak négy istene van: Nurgle, a járványok ura, Slaanesh, a kéj istene, Khorne, a vérontás démona és Tzeentch, a változások ura – akik gyökeresen eltérő seregekkel, célokkal és stílussal rendelkeznek.
Ellentétes érdekeiknek köszönhetően a különböző káoszistenek követői legalább annyira szeretik egymást gyilkolni, mint az Öregvilág többi lakóját, ennek köszönhető, hogy fenyegetésük általában kimerül kisebb szekták és portyázó démonok felbukkanásában, míg fő erőik az Öregvilág északi részén, az úgynevezett Káoszpusztákon élnek és küzdenek egymással. Ez alól kivételek azok a kataklizmikus események, amikor egy kiválasztott bajnok összefogja a különböző seregeket, és megindul velük, hogy végigpusztítsa az egész világot. Történetünk a Warhammer világ egyik kulcsfontosságú momentuma, a Nagy Káoszháború után kezdődik, amelynek során először fordult elő a fenti eseménysor, míg végül az Asavar Kul nevű bajnokot megölte Magnus, az emberi birodalmak egyesítője, majd a háború után első uralkodója.
Azonban Magnust egy este megtámadják a Nuln mélyéről feltörő kultisták, és egy varázslónő vezetésével megátkozzák, így ránk, és Magnus egykori, a Warhammer történelméből ismerős szövetségeseire hárul a feladat, hogy felvegyük a harcot a káosszal, és megmentsük az uralkodót. Karakterünket összesen négy kaszt közül alkothatjuk meg. Adott a birodalmi katona, a törp slayer (magyar fordításban trollvadász), az elf varázsló és az erdei elf íjász. A tesztelés során a törpét választottam elsődleges karakteremként, mivel a Warhammer világával elsősorban a nálunk is kiadott Felix és Gotrek regényeken keresztül ismerkedtem meg – a játék és a történet pedig pontosan azt nyújtotta, amire számítottam.
Bár a történetet Mike Lee, elismert Warhammer szerző jegyzi, lényegében csak egyfajta helykitöltő, motiváló szereppel bír, lényege, hogy végigvezessen a Warhammer világ és a Káosz elleni harc főbb állomásain, összesen négy fejezeten keresztül, amelyek mindegyike egy-egy káoszisten köré épül. Az élmény az, ami igazán a hátán viszi a Chaosbane-t, az a hihetetlen látvány, amikor például egy lépcsőn felfelé törve folyamatosan rohamoznak a démonok és kultisták, karakterünkkel pedig olyan iramban daráljuk őket, hogy egyetlen eleven démon sem jut túl rajtunk, pusztán a félbevágott, kettéhasított tetemek gurulnak le a véráztatta lépcsőkön.
Bár a karakterek kinézete, fegyverzete és harcstílusa kötött, a különböző képességek terén mégis számos lehetőség nyílik rá, hogy testre szabjuk, alakítsuk őket. Megadott számú slottal rendelkeznek, amelyekbe aktív és passzív képességeket pakolhatunk, továbbá egy pontszámmal, amely meghatározza, hogy az aktuális szintünknek megfelelően mekkora értékű képességeket pakolhatunk fel. A potenciális képességek egy része automatikusan megnyílik a szintlépésekkel, egy másik részüket különböző melléktevékenységek teljesítésével szerezhetjük meg (például lootot adományozunk), míg a harmadikat az úgynevezett God Skill Tree-n nyithatjuk meg. Ez utóbbi megnyitásához a pontok szintén szintlépésekkor gyűlnek, és míg a kisebb csomópontok egyszerű bónuszokat (több életerő, extra sebzés és páncél stb.) adnak, a nagyobbak látványos, hihetetlen erejű új képességeket tesznek elérhetővé. A karakterek továbbá életerejükön és energiájukon kívül mind rendelkeznek egy harag tulajdonsággal is, amely ha kigyűlik a harc hevében, rövid időre igazi gyilkológéppé változhatnak, akik még a nagyobb szörnyeket is néhány csapással képesek levágni.
A koncepció jól hangzik, azonban sajnos akad vele három igen méretes probléma. Az egyik, hogy a Chaosbane kissé nevetségesen túlegyszerűsített. Mivel a karakterek nem hordhatnak másfajta fegyvereket és felszereléseket, a felszerelésük és lootolásuk kimerül annyiban, hogy az újonnan megszerzett tárgyak magasabb szintűek-e, és több-e rajtuk a zöld tulajdonság mint a vörös. A pályák lineárisak, a készítők pedig hiába ígérgettek több mint 70 lényből álló bestiáriumot, a lények egy jó része tulajdonképpen csak kissé átalakított variáció, a különböző káoszistenek szín- és látványvilágának megfelelően. A véletlenszerűen generált pályák fő építőelemei pedig nem valami változatosak: mire az aktuális fejezetek végére értem, már unalomig végigkaszaboltam újra és újra minden nagyobb termet, elágazást, az egyetlen különbség az volt, ezek épp milyen sorrendben csatlakoztak egymáshoz.
A Warhammer Chaosbane ráadásul meglehetősen lassan teszi elérhetővé a különböző játékelemeket. Kereskedelem például az első fejezet során gyakorlatilag nincs, ahogy szabad lootolás, kalandozás sem, csak az aktuális küldetésünket végezhetjük el, majd eladományozhatjuk az összegyűjtött tárgyakat. Ez pedig szorosan kapcsolódik a harmadik sirámomhoz – a lassan adagolt tartalom ugyanis nagy valószínűséggel azt az égető problémát próbálja elfedni, hogy a Chaosbane a cikk írásakor még nem igazán rendelkezik kiforrott endgame tartalommal. Lehetőség van ereklyékre vadászni az egyes fejezetek helyszínén, boss rush módban újra, magasabb nehézségi szinten lenyomni a főellenfeleket, de ha a karakter szintje elérte a maximumot, a felszerelésének pedig minden eleme a legritkább darab, gyakorlatilag nincs tovább út – erre pedig durván 20 (keményebb játékosok szerint karakterenként 13-15) óra is bőven elég. Az pedig csak hab a tortán, hogy a készítők hiába emelték ki, hogy a játék élvezetesebb online multiplayerben, még ha publikusra is állítottam a játékomat, egyszerűen nem találtam partnert (akik pedig találtak, számos bugról számoltak be a játék fórumain és Steam értékeléseiben).
A készítők természetesen bekészítették a fizetős season passt és az ingyenes frissítésekből álló roadmapet is, az elkövetkező hónapok során érkezni fognak alternatív god skill tree-k, új karakterosztály, endgame opciók, extra nehézségi szintek, sőt egy új fejezet is, amelyben a káoszistenek helyett az élőhalott múmiák által vezetett Sírok Urai (Tomb Kings) frakció létszámát ritkíthatjuk majd meg. Ami szép és jó, viszont nem változtat azon a tényen, hogy a Chaosbane jelen formájában még eléggé túlárazott, és ahhoz képest tartalom terén meglehetősen soványka. Jelenleg inkább keményvonalas Warhammer-fanatikusoknak tudom ajánlani, de ők is várjanak inkább egy leárazásra, vagy még inkább pár hónapot, amíg kicsit tartalmasabb formát ölt majd.
