Nyár elején számoltam be először a kétfős magyar Dark Blue Games készülődő indie roguelite akciójátékáról, az Infected Shelterről, amelynek Early Access változata kifejezetten tetszett. Már az alapján egyértelmű volt, hogy a fejlesztők nem egy világmegváltó klasszikus készítését tűzték ki céljukként, pusztán egy véres, beteg humorból és durván a valaha megjelent összes jelentősebb posztapokaliptikus film örökségéből összegyúrt retro beat'em-upokat idéző akciójáték megalkotását - amely felé nagyon jó úton jártak.
A végső változat megjelenéséig pedig sikerült bőségesen csiszolgatniuk és finomhangolniuk a receptet. Az alapok természetesen nem változtak, egy roguelite beat'em-uppal van dolgunk, amelyben elborult karaktereinkkel (a kerekesszékes nagypapa és a rockerlány mellé érkezett egy féllábú színes bőrű sportoló, aki természetesen a mankóját használja fegyverként, és egy kövér kocsmatöltelék) zombik, mutánsok, katonák és robotok seregén kell végigdarálnunk magunkat, míg valahol ott nem hagyjuk a fogunkat, hogy utunkat egy újabb karakter kezdhesse el, az általunk összegyűjtött felszerelések nélkül. Az egyes nekifutások között a lootból összeszedett tervrajzok perzisztensek, amelyeket begyűjtésük után a bázisokon tudunk legyártani a leölt ellenfelekből szerzett vírusmintákért cserébe, gyártás után pedig egy részük megjelenhet a loot között és az árusoknál is felvehető ruhák, fegyverek, képességek formájában, míg másik részük passzív skillként növeli túlélési esélyeinket (például menetenként egy extra nekifutás, magasabb sebzés minibossok ellen stb.)
A játékmenet a számtalan karakter, fegyver és lehetséges kombó miatt továbbra is élvezetes, ám a legérezhetőbb áthangolás az Early Access óta pont az akkori cikkemben negatívumként felhozott hitboxok és nehézségi szintek problémáját érintették. Lényegesen könnyebb dolgom volt mind az ellenfelek sebzésével, mind a kitérő manőverekkel, mind a loot megkülönböztetésével és felvételével, az egy idő után túlságosan alacsony nehézségi szint javításával viszont a fejlesztők mintha egy kicsit már majdnem a ló túloldalára estek volna. Bár a különböző kombók elsajátítása, a változatosabb fegyverek megszerzése, passzív képességek megnyitása továbbra is rengeteget lendít egy-egy végigjátszás között a túlélési esélyeinken, a főellenfeleket sokkal erősebbnek éreztem, a képességek kevésbé irreálisan erősek, a brutálisabb tervrajzokat lényegesen később kapjuk csak kezünkbe, és a játék is elég intenzíven nehezedik az egyes főellenfelek leölése után egyre újabb, szívósabb, nagyobb tömegben támadó rémségekkel.
A végleges változatba magyar felirat is került, amely bár nem létszükséglet a végigjátszáshoz, a magyar elemek dobnak valamennyit a hangulaton, és számtalan alkalommal megmosolyogtattak – például olyan szürreális pillanatokban, mint amikor Kovács József nevű szexi nővérkeruhába bújt fekete mankós főhősöm angyali mosollyal az arcán vágott ketté láncfűrésszel egy amerikai kommandóst. Sajnos az online multi viszont elmaradt – így legfeljebb vagy lokálisan, vagy a Steam Remote Playen keresztül kísérletezhettek barátokkal, ha szeretnétek többen (legfeljebb négyen) nekiesni a hordának.
Az Infected Shelter legerősebb és legszórakoztatóbb eleme a teljes elmebaj, a spontán kialakuló, fentihez hasonló szürreális helyzetek, elborult ellenfelek, a baráti, 10 eurós árcímkét pedig bőségesen megéri, rengeteg tartalommal pakolták meg, a minimális látványvilág ellenére számtalan ellenfél- és helyszíntípussal, alacsony gépigényének hála pedig kis túlzásokkal még egy négy-öt éves laptopon is gond nélkül elfut. Ha értékelitek az elborult, beteg humort, mindenképp megérdemel egy próbát.
