Tarsoly Ede emberfeletti teljesítményére, amelynek segítségével egyszemélyes hadseregként (terminátorokból álló, tankokkal is felszerelt seregről beszélünk) megalapította az Elder Games indie csapatot és a Meridian RTS-szériát, valószínűleg még hosszú évekig, évtizedekig tekinthetünk a magyar játékfejlesztés egyik fénypontjaként. Épp ezért várták kíváncsi rajongók ezrei, mi lesz a következő lépése Edének az időközben négy fővel kibővült csapatával, és keresgélték lecsatlakozott állaikat, amikor megérkeztek az első információk az Everreach: Project Eden-ről.
Ambíciók terén fejlesztőink semmi esetre sem fogták vissza magukat, az Everreach mögé ugyanis már az első előzetesek és screenshotok alapján is legalább egy nagyobb tizen-huszonfős csapatot tippeltem volna, származási helyét pedig legalább német vagy lengyel barátaink határain belülre. Impozáns látványvilág, érdekes sci-fi történet, hazai fejlesztőktől nem sűrűn látott TPS játékmenet, RPG fejlődésrendszerrel megbolondítva – már-már túl szép volt, hogy igaz legyen (szó szerint)... és sajnos, mint kiderült, az is volt.
Történetünk főhőse Nora Harwood, aki az Everreach vállalat megbízásából érkezik az Eden bolygóra, hogy ott felügyelje a cég által épített hatalmas luxusbirodalom munkálatait. Csapatát már a leszállás során renegát zsoldosok és biztonsági robotok támadják meg, akik a túlélők elmondása szerint teljesen váratlanul az Everreach ellen fordultak, és mészárolni kezdték a telepeseket. Nora feladata, hogy harctéri tapasztalatai révén fokozatosan visszaszorítsa a lázadókat, helyreállítsa a sérült rendszereket, közben pedig kiderítse, mi okozhatta a felkelést.
Kezdjük a jóval: az Everreach valóban annyira döbbenetesen szép, mint amennyire azt az előzetesek sejttették. Ugyan a láthatár viszonylag gyorsan burkolózik a blur effekt homályába, túlzások nélkül állíthatom, hogy nem számítottam ehhez fogható látványra egy ilyen kicsi indie fejlesztőcsapattól, nemhogy magyar, de nemzetközi szinten sem. A fő küldetések mellett mindig rendelkezésünkre áll pár mellékes feladat is, amelyek révén jobban elmélyedhetünk a játék világában, háttértörténetében, a karakterek és a történet pedig ugyan nem kivétel nélkül, de jellemzően jól eltaláltak, érdekesek. A gyűjtögethető erőforrásokhoz kötött fejlődési rendszer a játék egyik fénypontja, különösen mivel időről időre választás elé állít, hogy szeretnénk-e az értékes nyersanyagok egy részének feláldozásával inkább a dolgunkat megkönnyíteni az aktuális küldetésen, új képességek megnyitása, fejlesztése helyett.
Az Elder Games csapata számos remek ötletet próbált bevetni, nyilvánvaló, hogy sem kreativitásban, sem lelkesedésben nem szenvedtek hiányt – a jelek szerint épp csak a letisztultsághoz, kifinomultsághoz szükséges tapasztalatban. Nem brutális, a játékot élvezhetetlenné degradáló problémákról van szó, pusztán olyan apróságokról, amelyeket általában észre sem veszünk egy jól működő játék esetén, ellenben ha nem megfelelően kerülnek megvalósításra, a probléma szinte azonnal érezhető.
A tesztelés során Nora irányítása akár kontrollerrel, akár billentyűzettel próbálkoztam, végig kicsit nehézkesnek érződött, mind gyalog, mind különböző járműveken, mintha vagy maga a karakter, vagy a kamera kicsit lassabban reagált volna a kelleténél. Rendszeresen, főleg a tűzharcok során összeakadtam tereptárgyakkal, vagy ha karakterem nem is, a kamera igen, és a lényeges események helyett előfordult, hogy egy szekrény belsejét csodálhattam meg. A fegyverek valahogy kivétel nélkül erőtlennek érződtek, az effektek és az ellenfelek töltényszivacs természetének eredményeként. A pályák ráadásul hiába szépek, felépítésük miatt ha minden mellékküldetést szeretnénk megoldani, rengeteget kell ide-oda rohangálnunk Nora eleinte igen gyorsan kimerülő kitartásával, a betöltésük pedig néha akár perceket is igénybe vett.
A legfájóbb ezekben a problémákban, hogy akár néhány méretesebb javítással foltozni lehetne őket, ám amíg jelen vannak, az Everreach: Project Eden inkább emlékeztet egy hihetetlenül ambiciózus techdemóra vagy koncepció prototípusra, mintsem egy kiforrott, végleges verziójához ért játékra. Őszintén remélem, hogy az Elder Games csapata vagy néhány javítással, vagy akár egy folytatásban javítja ezeket a problémákat, a csiszolatlan, problémás elemek mögött ugyanis egy hihetetlenül szórakoztató és ambíciózus játék rejlik.