Panzer Corps 2: 1939 DLC – Egy év részletezve

A 2011-es Panzer Corps egy remek játék volt, amely már önmagában is szépen feldolgozta a második világháború európai eseményeit. Majd a fejlesztők gondoltak egyet, és DLC-k formájában elkezdték tovább-boncolgatni a témát. Lényegében nem új hadszínterekkel bővítették az alapjátékot, hanem fogták annak kampányát, és évekre lebontva sokkal jobban kibontották (értsd: több és részletesebb küldetésekkel). Most úgy tűnik, a történelem megismétli önmagát a Panzer Corps 2 esetében is.

A Flashback Games csapata idén tavasszal készült el a folytatással, amely ugyanazt a sémát követi, csak épp – főleg grafikában – alaposan megújult. De a téma ugyebár eléggé fixen adott, így e téren sok mozgási lehetősége nincs a játékfejlesztőknek. Kivéve, ha a részletességre mennek rá. Így is tettek, és ahelyett, hogy fiktív eseményekkel traktálnák a nagyérdeműt (persze ez így nem igaz, hiszen ha minden küldetést megnyerünk, elég hamar átfordul a játék a valóságból a fikció világába ugyebár), inkább elkezdték kibontani a második világháborút és annak előzményeit. Így született meg először a spanyol polgárháborút feldolgozó DLC, most pedig a háború első évét taglaló társa, az 1939.

Miről is van szó? Nagyjából ugyanaz lesz a feladatunk, mintha az alapjátéknak látnánk neki, de valójában mégsem. Míg az alapjátékban viszonylag nagy léptékben haladhatunk előre az időben, úgy ezúttal sokkal több részletét ismerhetjük meg a náci hadsereg szisztematikus térnyerésének. Mert az alapjáték mindjárt a dolgok sűrűjébe pottyantotta a szobastratégákat: Lengyelország inváziójával kezdődött a móka. Ezzel szemben ezúttal ugyebár sokkal korábban vehetjük át a vezénylést a páncélos hadtestek felett. Amit ráadásul az első DLC-ben elértünk, azt most kamatoztathatjuk is. Az ott megmaradt egységeinket adott állapotukban vezethetjük csatába az 1939 DLC elején. Részt vehetünk olyan, a második világháború hivatalos kirobbanását megelőző hadműveletekben, mint Csehszlovákia leigázása (lehetőség szerint vérontás nélkül), majd ugyanezt megtehetjük Dániával is. Utóbbi ugyebár a Norvégia elleni későbbi offenzíva (amivel az alapjátékban is találkozhattunk) előszobája volt.

Játékmenet szempontjából persze túl sok újításra ne nagyon számítsunk, de e téren nincs is szükség nagy reformokra. Aki szereti a Panzer Corps 2-t, az a DLC-ket is imádni fogja, akinek meg túl monoton, netán nehéz, azt nem a még részletesebb kampány ígérete fogja felcsigázni. Előbbiek viszont valószínűleg ugyanúgy kaján vigyorral vetik bele magukat a még hosszabb, még aprólékosabb háborúskodásba, mint tették azt egy szűk évtizeddel ezelőtt az első rész esetében. A DLC hosszára aligha lehet panasz, hiszen bő egy tucat új küldetéssel kecsegtet. Ezek hossza nehézségi szinttől függően egyenként is akár órákra nyúlhat, szóval lesz bőven mivel elütni az időt, míg odakint szép csendben nyárból őszbe fordul az év.